12/29/2009
Utórezgések
11/18/2009
10/22/2009
Márquez az ihletről
9/30/2009
És mégis mindenhol ott van: a füstös kocsmában, a harmatcseppben a szőlőlevélen. A Márai könyvben, amit még ezer éve kértem kölcsön tőle és már nem lesz alkalmam visszaadi neki. A naplementében, a dalokban, amiket együtt hallgattunk. A rántott pulykamell illatában, a jázminok szirmaiban. A kérdésekben. A válaszokban. Prágában és Bécsben, ahová el akartunk menni egyszer. Szeptember 23-ában. Az Ady-versekben. Az esti magányban.
És ez jó. Hogy ennyi emlékem van róla, hogy minden hirtelen annyira fontossá és értékessé vált - az apró ajándékok itt lenn a porban, a szenvedés és a szomorúság mélységeiben. Ennél tisztábban még sosem láttunk. Felállni még nincs erőnk, de majd újra megtanuljuk ezt is. Nélküle. Nála többet nem is érdemeltünk az élettől, még talán őt sem, és csak remélni tudom, hogy elegek voltunk, eleget adtunk ahhoz, hogy idejét boldogan tölthesse köztünk. Most már csak annyi a feladatunk, hogy felálljunk, és menjünk tovább.
És ha majd eljön az idő, újra találkozunk. A spektrum végén. Vagy egy következő téridőben. Vagy ott, ahol mellénk ülnek az angyalok.
8/16/2009
Megpróbáltam Ákos betegségét pozitív nézőpontból felfogni: összehozta a családunkat, ahogy eddig még semmi más. De a kérdés még mindig ott van: miért rákos egy 2 éves kisfiú? ... És miért kap agyvérzést egy alig 21 éves lány csak úgy a semmiből? Nem akarok igazságot, mert az fájna.
Hogy dühös volnék? Nem tudom... Talán. De a dühöt könnyebb így kezelni, hogy megbénit bennünket a félelem. Keresem az értékét. Próbálom betájolni, hogy most ő ott lehet-e a spektrum végén.
De várni kell. De mire? Újabb vérzésre? Arra, hogy lebénul? Hogy majd nem emlékszik? Vagy hogy minden rendben lesz?
A tehetetlenség a lehető legönzőbb dolog. Akarjuk, de nem vagyunk képesek rá. Mindig akarunk. Mindig mindent. Ilyen az emberi őstermészet.
És nyugton várjuk a holnapot, hátha változik valami, hogy valami talán jobbra fordul. Csak várunk, találgatunk, mégsem tudunk semmit.
Egyedül vagyunk a félelemmel, a hitünkkel, a reményekkel.
De Isten nincs itt velünk.
8/11/2009
7/27/2009
Reloaded
Volt lagzi (nagyon jó volt, ugye Ádám? ;p), gyarapodott a család, Ádám itt volt 10 napig, meg múlt hétvégén keresztszüleim is és közösen borfesztiváloztunk szombaton, ömlött a bor meg a borovicska minden mennyiségben, volt szép nagy vihar, volt dögmeleg, volt aggódás, volt öröm, volt sok másnaposság, ettem sok csokit, elfáradtam, megpihentem, megnéztem az utolsó 3 részt a Gilmore Girls-ből...
Röviden és tömören ennyi. Nem voltam túl gyakran gépnél, ha mégis, akkor csak féjszbukoltam, szóval így visszatekintve az elmúlt napokra szívesen elmesélném a történteket, dehát nem tudnám olyan jól, ahogy szeretném. Inkább megtartom magamnak - elvégre az én emlékeim :)
Egyelőre megy ezerrel a babázás, nagyon helyes a kislegény. Kis szöszi! :) Nagy és kíváncsi szürke szemekkel (de asszem, ez pár héten belül majd megváltozik és más színű lesz a szeme... és nem csak alakokat meg árnyakat meg fényt fog látni az Áron...), nameg persze hatalmas étvággyal... az anyatej hatalma... :) Ja, és mesterfokon tud grimaszolni, még álmában is! :D
Hát így állunk. Az elégedettség kedvéért itt van 2 kép Áronról:
7/07/2009
Ez egy ilyen csúf nap
Szagot fogtam
Csillag születik... avagy Amitsosemerekmegtenni :P
ραикα™: | de te mindig aszondtad, h nincs jó hangom |
---|---|
°Chuby: | mert csak oltottalak kurva jóóóó érted vazze hülye vagy, hogy nem használod ki de a te dolgod |
ραикα™: | nemtok mit kihasználni vele nem tudok énekelni apukám szerint mer ahhoz képezni kellett volna a hangomat |
ραикα™: | a hangom sztem meg eleve nem egy olyan különleges szépnek szép, de nem ütős |
°Chuby: | tudsz te ütős is lenni |
°Chuby: | van az a dal, amit a Cher dolgozott fel, a Shoop-shoop song na, azt elképzeltem, hogy te énekled, és jól áll |
ραикα™: | hú, én régebben a strong enought-ot szoktam énekelni |
°Chuby: | akkor neked olyan cher es hangod van cher-es |
ραикα™: | á, nem hiszem olyan mély hangom lenne? |
°Chuby: | nem, csak be tud úgy rezonálni |
ραикα™: | egyik barátnőm aszondta, h inkább chantal kreviazuk-os hangom van |
°Chuby: | mint a cher nem tudom |
°Chuby: | állíts össze egy zenei cd-t amin te énekelsz aztán megmondom |
ραикα™: | mármint olyan dalokat, amiket el tudok énekelni? vagymitakarsz? |
°Chuby: | igen |
ραикα™: | és csak írjam az előadót meg a címet vagy youtube-linket is küldjek? |
°Chuby: | elég az előadó és cím valami karaoke-s verzióban |
6/28/2009
6/27/2009
6/26/2009
6/17/2009
Akció fedőneve: Vakrandi
Természetesen erre nem fogok választ adni, elsősorban azért, mert nem tudok, másodsorban azért, mert nem akarok. Mert életünk apró örömei olyan mély és tartalmas eseményekben rejlenek, mint amikor húszegynéhány évesen rózsaszín habcsókruhában és fehér tűsarkúban lejtjük végig a nyitótáncot az ifjú párral együtt, amihez persze hozzájárul az, hogy az esküvő minden egyes momentumát titok övezi, pláne a partnerünket, akihez izzadó tenyérrel és sokéves sportolói múlttal lépünk oda, előtte pedig legyűrünk némi gyümölcsből készült vidám nedűt az örömapa készleteiből, ami persze gátlásainkat és feszültségünket nem oldja, de erőt ad ahhoz, hogy elfelejtsük a habcsókruha és a tűsarkú anyagi mivoltát. És persze azt is, hogy kedves családunk gyakorlatilag egy igen kínos vakrandiba hajszolt minket, és a habcsókruha meg a tűsarkú is valóban létezik, ám mi mégis bájos mosollyal járjuk az élet körforgásának hosszú és veszélyes táncát. Hiszen ilyesmi csak egyszer fordul elő az emberrel. A szerencsés emberrel.
Nyilvánvaló, hogy egy lakodalom előkészületeiben is nagy szerencse résztvenni, főleg az ingyenkaja és ingyenpia miatt, és persze az is igen izgalmas kihívás, hogy hogyan rendezel meg egy lánybúcsút teljes pénzhiányban szenvedve, de az, hogy ismét kiélheted kreativitásodat, szerencséssé tesz. És akkor még ott a nászajándék is... Sajnos a prüdéria rossz hatással van a kreativitásra. Főleg, ha te nem vagy prűd.
Az esküvők és a lakodalmak már csak ilyenek. Mindenki ideges, kiabálnak, veszekednek, mert mégis mennyi az annyi, meg a főasztal ott mégsincs jó helyen, az asztaldíszt miért nem rakták fél milliméterrel arrébb, milyen zenekar legyen, oda miért nem vittek még levest, a gyerek futkosás közben elesett, a sógor ismét belekezdett egy szomorú nótába és ki maradjon rendetrakni. De végül minden nevetéssel és egy kiadós lábdagadással végződik.
A vakrandit is idővel kihevered, mert ott a vigasz, hogy az emberek általában nem esküvőkön találják meg életük párját. Az viszont szomorú, hogy - bár ez lenne az élet rendje - az esküvő gyakran nem ezután jön. Már ha egyáltalán jön esküvő, ugyanis társadalmunk emancipált nőtagjai betegesen ellenzik ezt az általuk patriarchális csapdának tekintett szokást. A férfiak pedig mind esküvőre, feleségre és nyugodt családra vágynak, mert kevés elégedetlen férfi van a földön. Mert valljuk csak be, nekünk nőknek semmi sem elég jó. Ha mégis, akkor hazudunk. Ezért szokták mondogatni az esküvő napján a menyasszonynak, hogy "Ez a te napod..." Pedig, ha már a társadalomnál tartunk, egy kapcsolathoz legalább két ember kell, s itt ismét empirikus szemléletemre támaszkodom. Egy esküvőhöz pedig rengeteg ember kell, mert hát nem csak sity-sutty zajlik le az egész.
De középút mindig van, mert kevesebb esküvő kevesebb rózsaszín habcsókruhát és fehér tűsarkút jelent. Egyszerű matematika az egész. Mivel társadalmunk rohamos fejlődésének hála ezzel egyenes arányban csökken a vakrandik száma is. A tiszteletkörök lefutása azonban egyenes arányban növekszik a vidám nedű fogyasztásával. Így egyenletünk leszűkül a kevesebb vendég egyenlő sok pia megoldására. Mert nyilvánosan vihogva elesni tánc közben talán kevésbé ciki, mint nyilvánosan színesre hányni a rózsaszín ruhát. Ám ettől függetlenül próbálkozásaink ellenére sem változik meg az esküvő alapszabálya: semmi sem úgy alakul, ahogy elterveztük.
Mint a mókus fenn a fán, az ifjú pár oly vidám... Nem nagy dolog, mégis jó mindezeknek a részese lenni. Még ha az egyik fényképen pontosan olyan arcot vágsz is, mint aki most jött ki az elvonóról, vagy a videós megörökítette, ahogy kissé becsípve elvágódsz táncolás közben. Hisz minden csoda három napig tart. Vagy amíg a halál el nem választ.
6/09/2009
Megint jön a hideg...
Egyébként meg borzasztóan hiányzik Ádám. :( Rossz ez így, nagyon rossz, de sajna ki kell bírjam. Remélem, gyorsan itt lesz július 17. mer már megpusztulok nélküle... :( De fura, mennyire jól bírtam eddig. Jó, nem akarom elkiabálni, mer hát ahogy telnek a napok, úgy nő az érzelmi és szellemi hiányom iránta. Ami még furább, hogy a szexuális hiányom még teljesen elviselhető. :D Lehet, beteg vagyok... :o Szóval rossz, hogy nem láthatom őt, meg hogy nem ölelhetem meg, hogy nem bújhatunk össze, hogy nem hülyéskedhetünk együttfürdéskor (meg eleve: hogy nem fürödhetünk együtt), hogy nem piszkál, hogy nem alhatunk együtt... és minden egyéb, amit együtt csinálunk, azaz csinálnánk, ha együtt lennénk. De nem vagyunk, és sajnos még jó ideig nem is leszünk. Tényleg erősen gondolkodok, hogy június végefelé leugrok hozzá Pécsre pár napra. Csak lenne pénzem rá! (De nincs. Qrva válság.)
Szóval egyelőre maradok itthoni mozgalmas napjaimnál, teszem a dolgom, segítek a többieknek. És várok.
6/04/2009
A letöltés
*pffff*
6/02/2009
Ismét haza...
Ismét elérkezett az idő, hogy elhagyjam kedvenc városkámat 3 hosszú és mozgalmas hónapra, amit otthon töltök (kivétel majd a Fehérváron töltött néhány nap) téblábolással, babázással, lagzikrakészüléssel, borfesztivállal, kerti munkával, házimunkával, Ádám-után-sóvárgással, esténként film- vagy sorozatnézéssel, meg még istentudja mi mindennel, meghát az is lehet, hogy lesznek unalmasabb és kevésbé mozgalmas napjaim, amit zabálással fogok eltölteni. (Fúúúú, remélek, ehetek majd sok fagyit meg dinnyét, meg még sikerül elkapnom az eperszezont is! :D).
Jó lesz már otthon. Csak nehogy túl sok legyen... :P Persze szörnyű lesz Ádám nélkül, de ezt majd túlélem valahogy, különbenis erős vagyok én (csak türelmetlen). De jó is lesz, mert családozhatok, lóghatok a régi és örök barátokkal, még azon is gondolkodtam, hogy előhalászom a régi görkorimat, hátha még működik ;p De majd még ki fogok találni egy csomó érdekes elfoglaltságot, pl. nekiállok porkrétával rajzolgatni, vagy temperával festegetni, vagy újra karkötőket gyártani (úgyis fogynak a csuklómról...), vagy fotózni járok majd a fájintos kis partygépemmel ;p
Nem mondanám, hogy sok tervem van a nyárra - csak a szokásos. Ami annyit takar, hogy ismét sodródok az árral és csinálom, amit kell meg ami jólesik. De az fix, hogy ha már megtaláltam magyarul a Joan of Arcadia-t meg a Jack & Bobby-t is, azokat tuti letöltöm, vagy majd Istvánt megkérem, hogy töltse le nekem. Meg persze végig kell néznem az összes Star Trek filmet, amit ma írt ki nekem Viki DVD-kre, szóval az is lehet, hogy rajongó leszek ;p Sőt, majd tartok talán Star Wars maratont is, esetleg akkor, ha jön hozzám Ádám nyáron (úgyis megígértem neki, hogy egyszer maratonozunk együtt).
Szóval jó lesz a nyár, lesz sok idegeskedés (húúú, bakker, ruhát meg cipőt is kell vennem... ijj...), főleg ruha ügyben... Remélem, Évának nem lesz gond, ha Erika lagzijára már megveszem a ruhát és az lesz a koszorúslány-ruhám is, mert hát azért nem olyan olcsó egy megfelelő és szép ruha manapság és anyukám már ígyis rám költötte hónapokig az egész fizetését és válság is van és szar a helyzet. És akkor ne beszéljünk a cipőről... komolyan, szerintem vagy mezítlábas leszek a lagzikban, vagy sportcipőben, mert félek, hogy nem találok normális lapos talpú cipőt, ami kényelmes, nem emészti fel a lábaimat és még passzol a ruhához is. Istenem... sose aggódtam még ilyen dolgokon. Jó, mondjuk már késő van meg az agyam sincs a helyén. És még mindig utálok alkalmi ruhát és cipőt vásárolni, és azt hiszem, örökké utálni is fogom az ilyen szituációkat. Hiába: van, ami nem változik bennem. De bízok a szebb jövőben :D
Szóval holnap irány haza, vár otthon a sok cucc, amit apuval múlt pénteken hazavitettem. Azokat helyre kell rakni, de lehet, h az csak csütörtök délutánra marad, de az is lehet, hogy péntekre (mert ugye csütörtök reggel fél 7kor irány a fogorvos, aztán ha kapok szurit, akkor ott gondok lesznek a vérnyomásommal, és legutóbb is egész nap minden bajom volt a két szuritól, amit kaptam az ínyembe). Meg péntek este jó lenne egy nagybeszélgetős estét is tartani csajokkal. Hajnalkával mindenképp, mer ráncba kell szedni őt, különben bajok lesznek, azt meg nem akarom.
Vizsgaidőszaknak meg vége. Még csütörtök este lesz egy kálváriám a MemoQ-kal, mert Bocz bácsinak még be kell küldeni azt a feladatot... De van internet, meg súgó, meg kedves csoporttársak, akik segítenek, majd kiokoskodom valahogy a dolgot.
És most elteszem magam holnapra.
11 óra múlva meg irány haza!
Haza haza.
5/28/2009
Hát nagyon összejöttek a dolgok...
Csontig hatolt foggyulladás - mert megérdemlem. Kedden fül-orr-gégészeti ügyelet: enyhe mandulagyulladás, sárgásan váladékozik. Szerdán fogászati ügyelet. Ma szintén fogászati ügyelet, 2 szuri, gyökérkezelés, idegek kitépkedése: fogam közben nem vérzett, ebből kifolyólag pedig el van halva szegénykém, és még pluszban kaptam bele idegölőt. De legalább annyira erős fájdalom nincs, mint hétfő éjszaka óta. Van viszont "rossz közérzet a gyomorban", enyhe hányinger: nyilván az antibiotikumtól, vagy a fájdalomcsillapítótól, vagy mindkettőtől egyszerre.
A mai vizsgámra nem mentem be: második tárgy elbukva. De semmi pánik, majd következő félévben újra megpróbálom, vagy az azutániban.
Holnap költözködnek haza a dolgaim, melyek itt Pécsen kitöltötték jelentéktelen kis albérleti életem... Ruhák hajtogatása, jegyzetek szortírozása és hasonló izgalmas dolgok várnak rám még ma este. Éjfélkor beveszem az antibiotikumot. Lehet, fájdalomcsillapítóra is szükség lesz. Addig meg punnyadás, pakolgatás, rendezgetés...
Az erő legyen velem... És jövő héten csütörtökön tessék majd gondolni rám, mert ismét szuri az ínybe aztán gyökérkezelés... Persze Géza bácsi nem lesz olyan kíméletes, mint Mónika doktornő ma, szóval FÁJDALOM lesz bőven. :(
Szeressetek!
5/25/2009
Öröm és boldogság
Végre vettem nadrágot. Hála a Kenvelo-nak és köszönöm neki az ajándék kulcstartót is!
Vettem új papucsot is. Köszönet a Konzum Áruháznak!
Jókat röhögtünk ma, ismét osztottuk a népet... Lejártam a lábam, már egy vízhólyag is ékesíti a talpam. Köszönet Vikinek a fantasztikus délutánért! (ezentúl csak vele megyek vásárolni)
És megin fáj az arcom jobb fele... :( Köszönet a fogamnak, a fülemnek vagy a nyirokmirigyeknek... lényeg, hogy annak, amelyik miatt fáj (vagy talán egyszerre mindhárom okozza...)
(Vizsgaidőszak, én így szeretlek!)
5/15/2009
5/14/2009
Szemkifolyás
Züllik benne az értelem.
Elvileg majd elmúlik.
Manifesztálódik bennem az idegesség.
Kit érdekel?
Ismerem magam:
Fokozatosan egyre rosszabb lesz,
Oszt' meg egyre jobb.
Lehetetlen
Y-al kezdődő szót találni.
Ádám is megmondta.
Sistereg az agyam tovább.
5/06/2009
A szerelem hálójában II.
Napok óta rosszul alszom
és magamat folyamatosan kiakasztom
a sok elfuserált tévképzettel
hogy nem vagyok képes még arra sem
hogy angol melékmondataim szertelen
sokaságát ne csak hogy-al kezdjem el.
Na de te sem vagy ám kispályájás,
hogy amikor kínoz a fülfájás,
te még egy lapáttal ráteszel,
megunásba bújva szépen elcseszel
minden gondosan felépített
magasztos lélekemelő elméletet,
amiket pontosan azért találtam ki,
hogy ne tudjál velem újra és újra kicseszni
azzal a sok megunhatatlan álarcoddal,
meg a végtelen tőszavas válaszaiddal,
amiket nyűgös állapotban nem tudok hová tenni,
így eldöntöm, hogy gőgös haragom el kell temetni,
és elméletileg csendben csodára
(de gyakorlatilag a végkifejletre) várva
ülni nyugodtan a formás seggemen,
és örülni, mert kivételesen nem kínoz az aranyerem.
Mert hát egyszer úgyis vége lesz ennek,
és magamban aztán megdicsérlek,
hogy ismét sikeresen kiélhetted rajtam
mindazt a gonoszságot, amit én nem akartam,
és csőbe húztál, úgy ahogy azt kellett,
én viszont rájöttem, hogy mindemellett
haragudni rád ilyenért már nem tudok,
mert én szellemileg már nagycsoportos vagyok.
5/05/2009
A szerelem hálójában I.
hogy szól a teló, s te ekkor válaszoltál
mástól szedett szerelmes idézetemre,
a "ragyógószemes" visszatérő dícséretemre.
bár nem értetted, mit akartam kifejezni vele,
ingázó tested mégis forrón borzongott bele
az ismételten megerősítet lávfull vallomásba:
hogy nem tudok gondolni rajtad kívül senki másra.
és most magányomban ülök, bár írnom kéne,
meg tanulni, mert megyek zéházni holnap délre,
de elkapott a tettlegesség rímfaragós vágya...
talán elmúlik, ha gyorsan lefekszem az ágyra.
5/01/2009
Hiszti
De erős leszek, és nekiállok.
Meg a hasam is csikar. :S
Kell a vizsgaidőszaki alvás, mint medvének a TÉLIÁLOOOOOOM!
Nah, szedjük össze magunkat... és elemezzünk verseket. Minimum 2000 szóban.
Hajrá!
4/24/2009
Nem-ellen-állás (2009. 4. 24.)
beléd vágyat
füledbe harapva, arcodba lehelve,
hogy kívánlak,
hogy Istenem, hogy elmegyek,
csak még harapj, csak még engedj
magadba beljebb,
csak míg küzdjük magunkat
egyre feljebb
lepedőt gyűrve a kéjbe,
hátkaparva
és egyre mélyre,
ne eressz el, szoríts, égess,
hullámozzon
együtt e két test,
ajkaimon izzon ajkad,
és nedvem hűtse le benned
a forró izgalmat,
mély sóhajjal a csendet.
4/17/2009
4/16/2009
Búúús ppandák és kővé dermedt izmok
Vagy talán csak én vagyok túl szentimentális és az empátia-szintem az egeket veri. Isten mégsem veszi észre.
4/15/2009
4/14/2009
4/13/2009
Hideg (2009. 4. 10.)
altatódat suttogja a távol.
Így alszom el minden este,
arcod nyoma a párnámra festve
őrzi álmom, lélegzik mélyen
a nyugalom a hűvös éjben.
Aztán sírásra ébred az álom,
kezed kezembe fonva nem találom -
Érted nyúlok, halkan a neved mondom,
úgy fáj ez a hideg és fáj a gyomrom,
sötét van, nem ragyog rám a szemed.
Hiányzol - ennél rosszabb nincs, nem lehet.
Újra Pécsen
És lesz PEN is nemsokáraaaaa!!! :)
Szóóóóval örömésboldottáááá! :)
Remélhetőleg a következő vizsgaidőszakot is túléljük majd. Bulizással meg anélkül is.
4/09/2009
József Attila : Azt mondják
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.
Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtenek, -
ha én nem, te megleled.
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.
(1936. nov.-dec.)
4/05/2009
Szacharid-túltengés
Lassan 7 hónapja már, hogy a révbeérés érzése kerülget (de erre még várnom kell 9 és fél évet...), de még mindig magyarázatra szorulok. Az ember lánya sokszor érzi élete folyamán, hogy "na, talán ő lesz Ő...", szinte minden egyes felejtőt potenciális Ő-nek vélünk mi, naiv leányzók. De igazából most van először, hogy nem csak olyan ímmel-ámmal ugrik be az érzés a szívembe. Ez most tényleg nagyon jó - ez most Ő.
Persze tévedhetek, sokszor megesett már. És lehet, hogy megköveznek azért, mert nem akarom vad szexualitással kiélni fiatalságomat, nem akarok melegágyból melegágyba vándorolni... és lehet, hogy hülyeség, de talán mégis Annának volt igaza, amikor azt mondta elsős egyetemistaként, hogy "akit legközelebb találok, ahhoz tuti hozzámegyek"... Jó, ez most erősen hangzik, dehát én, mivel azért hasonlítunk néhány dologban, megértettem a lényegét: annyi rossz történt, annyi felejtőt hozott elénk az élet, mégsem bizonyult egyikük sem olyan igazi társnak, mert hát nem - mert ez van - és akit legközelebb görget elénk a zélet, amellett már biztosan lehorgonyozunk, hiszen elfáradtunk. Itt természetesen nem konkrétan a házasságról van szó, csak arról, hogy megtalálod a békét egy másik emberben. Találsz benne valami olyasmit, amit az éterhez hasonlítanék, és feloldódsz benne - és ő is benned. Nyálas-nem-nyálas, de ez van, mindenkit elér egyszer, kétszer, háromszor...
Sacc/kábé most én is ezt a lehorgonyzást érzem. Nem kell Nála jobb, Nála rosszabb - Ő kell, senki más. Ez most nem az a gyerekes ragaszkodós, félve ránézős meg hozzászólós érzés, amit szépnek tart az ember, megőrzi mélyen a szívében, mint egy emléket és sosem felejti el - de tisztában van vele, hogy már a múlté. Ez valóban több, mint amit valaha is el tudtam képzelni hormonzavaros kislányként. A szőke hercegek bicajokkal mind csődöt mondtak (vagy talán csak én voltam éretlen és gyenge ahhoz, hogy szeretni tudjam őket), nem is volt igazán szükségem egyikükre sem. De Ő mindig gyalog jön. És nem félek Őt szeretni. És kell, mint a levegő - mint ma este a zakkant szervezetemnek a cukor és az édesség, amit úgy-de-úgy megkívántam. Persze anyu meg is jegyezte ma, hogy "Tegnap, amikor elmentél szavazni, észrevettem, hogy nagy a segged." Csak azt nem tudja, hogy ez nem nagy segg, hanem ez a tökéletes segg! ;p De ez csak olyan lábjegyzet-féleség.
Szóval, mostanában például észreveszek olyan apró "örömöket" is, hogy delfinmintás WC papír van itthon, és mindig röhögök trónolás közben, hogy mennyire kreatívak manapság a gyártók. Meg tegnap Pest sem tűnt annyira undorítónak, mint amilyen. Tegyük hozzá azonban, hogy szombat volt, és alig volt ember a pályaudvaron. És ma nekiálltam nagy elánnal sütit sütni. Igaz, hogy elcsesztem, de mama is meg anyu is aszondta, hogy ízre jó, csak valamit kihagytam belőle. Szerintem meg kevés sütőport tettem bele, és nem 6 tojásból kellett volna csinálni a piskótát, hanem 8ból vagy 10ből.
És jön az "ÚRISTEN!!!" érzés, hogy miért is idegeskedek én ilyenen, hogy miért rontottam el a süteményt?! 20 éves vagyok, miért foglalkoztat engem ilyesmi? Egyre kreatívabb vagyok a konyhában... tényleg kezdek felnőni. Félek.
Milyen bolond az ember, hogyha szerelmes!
És nemsokára megdönti az utolsó hivatalos rekordomat is. 16-án. Fura, hogy ezt is észben tartom. Nem szoktam nagy feneket keríteni a fordulóknak. Nem csak ez az egész más, hanem én is változtam. Rémísztő, de ettől függetlenül tényleg le szeretném ereszteni azt a horgonyt majd valamikor. A közeljövőben. A formalitások meg jöhetnek 9 és fél év múlva. :D
Addig meg a szokásos közhelyféleség:
"There is no future, there is no past -
I live this moment as my last."
És, mert azt akarom, hogy teljes legyen a kör (snassz, vagy nem snassz, de jólesik ideírni):
4/04/2009
4/03/2009
Back to the Euro-zone...
Úgy érzem, ebből csak az unatkozás és a koránkelés a halálbiztos a jövő hétre, de majd kiderül... megemberelem magam... hőőőő... *leszakad a plafon az angyalok meg körberöhögnek*
Na szóval, holnap délelőtt indulóóóózás van visszajaz ojrózónába, kicsiny falumba... remélem, lesz még időm szavazni is, ha már egyszer szavazhatok. Max a vonatról egyből a községházára megyek és kiosztom a korrupt és idióta vezetést, ha olyan kedvemben leszek :P Bár... egy óra semmittevés Pesten, biztos ideges leszek, pláne ha az EC is késni fog és nem érem el a csatlakozást Párkányban... oh, yeah... De az is lehet, hogy csendben Xelek csak, vagy karikázok, vagy istentudja, mi a rákot kell csinálni. Az is lehet, hogy nem megyek el szavazni, bár ha még mondjuk este 9ig lehet, akkor simán. Mert a gyomrom holnap este 5re már önkényuralmi rendszert fog bevezetni, és olyankor szavazás ide vagy oda, de Pankának ennie kell. Mer különben hisztis lesz meg nyűgös és mindenkivel kötekedni fog... :D
Holnap este majd otthonról...
A BTK-s büfé húsvéti különkiadású tojásos szendvicse legyen veletek.
3/30/2009
húhúúúúú
Dehát fejfájással nem lehet vetélkedni meg bulizni - ma este ez a credo.
Holnap reggel nyolckor meg az alkoholistákról tartok kiselőadást...
Milyen szép is az élet! :)
3/22/2009
Arra gondoltam, írok valami okosságot...
Az élet olyan, mint... na milyen? Hőőő, jó kérdés, mi?
Talán olyan, mint a lekváros bukta, amit anno a gimiben adtak a menzán... Szép formás, finom a tésztája, de kicsit száraz. És harapsz egyet: lekvár sehol. Harapsz kettőt: lekvár sehol. Harapsz hármat: és nolám! - jobb esetben - ha ülsz, csak a combodra pottyan belőle egy kevés, és ugye onnan könnyebben eltüntethető, mint mondjuk ha a pólódra csöppen a lekvár. És egyébként nagyon finom eperlekvár van a buktában, vagy szorultabb anyagi keretek közt (megjegyzés: a gimi állandóan pénzhiánnyal küzdött) baracklekvár. Na aztán harapsz négyet: a helyzet már jobb, csak a szádba kerül lekvár. Aztán harapsz ötöt: volt-nincs lekvár. És még 1-2 harapás, aztán elfogyott a bukta. Ilyenkor szoktam mondani azon osztálytársaimnak, akik menzások voltak (mer én nem, mer nekem anyukám mindig pakolt finom háziszendvicset :) ), hogy: "Örüljetek, hogy egyáltalán főznek rátok..." Szóval lehet ilyen is az élet.
Vagy mint a habostorta... Csak az meg túl édes, és az életbe kell só is, mer anélkül sótlan lenne. Nyilvánvaló, nem?
Van még ezer meg ezer más megközelítés, metafora az életre. Bár azt hiszem, a lekváros bukta-félét még nem hallottam sehol, szóval lehetséges, hogy ez a saját találmányom... Ha mégsem, akkor én kérek elnézést.
Na szóval, mondják még azt is, hogy rövid, vagy esetleg hosszú az élet. Szerintem meg pont annyi, amennyi. Se több, se kevesebb. Ki-kinek érdeme szerint, meghát aki akar, annak lesz is. Jó, most ne menjünk bele a szélsőségekbe, mint pl. a "halibali" (megjegyzés: nemrég hallottam, valamiféle extracukitutimodernatomtrendi leányzótól származik, jelentése pedig - vigyázat, polgárpukkasztó és sértheti az olvasó lelki és agyi állapotát!!! - szóval jelentése "halálos baleset" - undorító, hogy az emberek ilyet kitalálnak... fúúj!!!). Ez most nem számít, lényeg, hogy azt kezdünk magunkkal, amit akarunk, csak AKARAT kell hozzá.
Szóval ilyen egyszerű lenne?
A válaszom az, hogy igen. Csakhát mi, emberek nem vagyunk egyszerűek.
És ezzel most ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk.
Tanulság: egyetek sok lekváros buktát. Mert bár kevés lekvárt tesznek bele, az íze azonban tartósabb, mint a száraz tésztáé.
3/21/2009
Maradjunk optimisták...
Ilyen az élet, tartja a bölcs mondás. De amikor már kisül a szemem, mert egész délután a rohadt laptop előtt ülök, mer olvasnom kell, mer prezentációt kell csinálnom, mer olvasnom kell, mer olvasnom kell... stb. Szóval így igazából majdhogynem talán mégis, de azért még lehetséges, hogy igenis meg nemis, de ha elvileg mégsem, akkor is csak olyan sehogyan.
Keserű az igazság: úgy érzem magam, mint amikor megy a nyuszika az erdőben, aztán egyszer csak fotel. Vagy gondolkodom, hogy messze van-e még húsvét, aztán mondja a belső hang, hogy nem is arra megyek. Meglepő az emberi agy.
Pontosítok: az én agyam
Nyilván megint tévedni Pankás dolog, a sün pedig leszáll a drótkeféről.
De vidám volt ez a nap is, hiszen ha a végkimenetelét nézzük: szombat este, teli gyomor, a Vörös Hadsereg lerohanja Pankaville-t, az érzés, hogy megint elcsesztem egy napot (pedig gyakorlatilag nem, csak azért mégis így érzem), a rettegés, hogy holnap már vasárnap és még mindig egy csomó dolgom lesz, fáj a gerincem, itthon meresztem a seggem még mindig a gép előtt, amikor olvashatnék is (de hogy olvassak, amikor már fáj a szemem?!!), meg eleve - mit is akarok éppen?
Így alig 20 évesen nem gondoltam volna, h egyszerűen nem lesz kedvem szombat este kimozdulni. Jó, mondjuk jelen pillanatban találtam egy tökéletes ülőpózt, amikoris nem fáj annyira a hasam, mer hát mér is ne fájna a hasam, amikor már előre ittam a medve bőrére, hogy talán majd most nem...
Szóval 400 mg ibuprofenummal a szervezetemben kérek elnézést a világhálótól.
De majd holnap!
Majd szebb lesz minden. Kb. ébredés után még 1-2 órán keresztül. Aztán ismét jön a para. De ez most nem számít.
Szalonképesség vége.
3/20/2009
Elkalandozunk
(Csatlakozva a "Variációk egy témára" mozgalomhoz.)
Hegyek-völgyek, ormok, felhők, hűs patakok, tiszta levegő, tiszta föld, tiszta ég, tiszta röhej, rejtelmes erdőségek, hűs reggelek, finn stílusú faházikók, kandalló tüzében égő vallomások, egy bögre forró csoki, éjszakai hóesés, hóemberek, eszeveszett hógolyózás, megfázás, fénybenülés, "Last christmas I gave you my heart..."
Fotózás, koncertek, TV show-k, betelefonálós műsorok, mikrofonok, kamerák, rivaldafény, extázis, ereszdelahajam esték, drogfüggőség, detox, alkohol- és drogelvonó, könyvmegjelenés, új szemlélet, drogelvonó, címlapok, drogelvonó, abortusz, mellműtét, szeméremajak-plasztika, botox, alkoholelvonó, címlap, leszbikus hajlamok, fotózás, gyerekszülés, visszatérés...
Anyaszerep, főzzmosstakaríts, 4 gyerek, alkoholista férj, két autó, két garázs, két hálószoba, két emelet, két TV, egy kutya, szexhiány, zúzódások, kedves szomszédok, időhiány, vacsoracsata, tányértörés, ordibálás, pelenkázás, szülői értekezlet, százforintos boltok, átlagkereset, műszakok, éjszakai pityergés, nagybevásárlás, könyvvel a kézben elalvás, gázszámla, figyelmeztetések, kölcsönök, családi összeröffenések, estimesék.
...aztán hozzáér a meleg seggünk a hideg falhoz, és csendes mosollyal konstatáljuk, hogy egyébként nekünk a jelenlegi helyzet is megfelel. Szerény, hullámzó, értelmetlen, de a miénk. Mert milyen üres is lenne az életem, ha reggelente nem Balázs nyögős-szenvedős-kínlódós hanghatásaira ébrednék, ha nem mehetnek be órára, ezáltal kihagyva a csoporttársakkal való hülyéskedést és világmegváltást, ha nem állapíthatnám meg minden óra közepén, hogy talán most az egyszer végre tanulhatnék is valami értelmeset, ha nem szívhatnék el egy cigit az órák közti szünetekben, ha nem ehetnék bundás kenyeret, ha nem hallgathatnék Quimby-t és Limp Bizkit-et (hála Balázsnak), ha nem nézhetnék híradót, ha nem lenne Ádám, ha nem lenne Google és Wikipedia, és persze ha nem lenne unalmas CAT óra, ha nem láthatnám a randa Uránváros felett lemenő napot, ha nem lenne "KUTYAFASZA!!!", ha nem mehetnék havonta egyszer haza, ha nem lenne kényelmes ágyam, és még nagyon sokminden nem lenne.
De elkalandozni nem bűn. :)
3/08/2009
3/06/2009
Ribút (reboot) (2009. 3. 6.)
itt marad bennem mind az alvadt
vér és epe és sav és lúg és ideg,
meg a közöny is, de minek?
Éjszakánként ébren ülve várni hajnalt,
reggel után a párnát és a paplant,
aztán fájót, álmot, szépet, rémet,
könyvet, jegyzetet, esszés férget,
napközben is csak ímmel-ámmal
játszadozni mosolyt a magánnyal,
tompa fémmel szemet szúrni,
böjt idején báránybőrbe bújni,
kiáltani farkast, kiáltani csendet...
Agy bekapcsol - mert már edzett.
2/14/2009
2/13/2009
2/11/2009
Posztmodern hangulat
Ilyen posztmodern az élet.
Közben Kryštof-ra váltok a Winampban, és repeat-re rakom, mert ma egész nap ezt hallgattam még az iPod-on is suliba menet és jövet. Ez a dal is eléggé posztmodern, nem is igazán tudnám besorolni, de azért inkább alteros mint pszichedelikus. És persze a zenekar csehországi, szal ez még pluszban is abszurd (tekintve, hogy még szlovákul se tudok rendesen, nem még csehül!).
De ettől függetlenül szeretem ezt a dalt, még ha már el is felejtettem, pontosan miről szól (csak halovány sejtésem van...), pedig Anna százezerszer elmondta a régi szép időkben... (közben megkértem őt, hogy küldje át a fordítását...)
A régi szép idők... végülis, annyira rég nem voltak. Már akkor is cinikus voltam, hatalmas iróniával felvértezve. Csak akkor kevésbé voltam megbékülve helyzetemmel. Nem mintha néhanapján nem tartanám szánalmasnak magam, de azért már ritkábban jön elő. Talán kezdek felnőni (vagy talán csak a nyirokmirigyek gyulladása késztet némi elgondolkodásra).
Most minden rendben van (kivéve ezt a fejem jobb felére kiterjedő bizsergő-zsibbadó-fájó érzést), nem tökéletes, de azért valahogy klasszisokkal jobb, mint mondjuk egy évvel ezelőtt volt. Talán tényleg kezdek felnőni és ismét más szemmel nézni a dolgokat. Persze nincs világnézet-fordulat vagy mély személyiségváltozás bennem (erre egyébként sosem leszek képes), csak változnak a dolgok. Úgy általában, hogy közhelyes legyek.
Igazából nem is tudok már jókat írni, nincs meg a kétségbeesés érzése, meg az engem-senki-sem-ért-meg-féle reménytelenség. Sosem voltam én egy bonyolult lélek (esetleg mélabús), nem vittem véghez nagy dolgokat, csak egyszerűen csináltam, ami jólesett. Meg ami nem, azt is néha. De így megy ez, nem lázadhattam és nem lázadhatok mindig. Néha kell egy kis folyás az árral, nem csak a mocskos rendszerrel való szembeúszás. Egyébként se bírok sokáig úszni, nem bírja a tüdőm. Tehát most nyugalom van gyenge lepke lelkemben - vajon meddig? - mondja a cinizmus bennem. És igaza is van, mert hosszú távon semminek sem vagyok a híve, még a dohányzásnak se, aztán nézzetek rám... (velem kéne reklámozni, mennyire káros a dohányzás)
Idővel minden kiderül. Addig pedig művelődjetek:
ahogy a szenvedély, amelyik a füstben alszik el
szégyen nélkül beletömve az élőlények tömegébe,
ahogy a távoli fények csillogása,
ahogy este a tányérról eltűnsz...
eltűnsz valamerre régen,
egy olyan szerelem vagy, ami fojtogat, én a halál szélén,
a saját paralel világomban
válaszra várok,és kiáltom...
a szavak csak esőcseppek és te hívsz, hogy essek még,
a szavak csak esőcseppek, és te hívsz...
ahogy a vágy, ami az üvegen nem üt át
végtelen partok gyengédséggel teli bőröndökkel
hívom az eső-boltost
meg akarom venni a te "még"-edet,
a megterített csendben
autók hangja, amik elvisznek téged reggelente
pont vagy a naptárban
ami haldoklásban tündököl, és kiált
a szavak csak esőcseppek....
2/02/2009
2/01/2009
Rossz éjszaka... :S
Pedig azt hittem, mosmár nem fog visszajönni. De pozitív az, h háromszor is elkezdtem szédülni, elzsibbadtak a végtagjaim, kivert a víz és elnehezült a mellkasom, de mégsem ájultam el. :)
Most meg diétázhatok... De a legrosszabb még mindig a hajnali 5 körül megivott Smecta volt... :S fúúúúúj, nem jó meszet inni... :S
Na jó, hát csak rendbejövök, pláne, h holnap reggel 8ra órára kell menni. :D Addig is szurkoljatok nekem, h ne vírus legyen, ami az ágyam és a WC közti ingadozásra késztet! :D Nem akarok beteg lenni...
1/30/2009
Girl with the bedroom eyes
You can never get out of her sight.
You are smitten with that look in her eyes.
It paralyzes, chills, takes your breath away, saying: 'Come, lets get away right today!'
She squeezes you tight, shows what real heaven's like.
And the fairy tale comes true while you're fighting with the tornado she made and put you through.
Then suddenly the hurricane is over - she left you there all alone.
And you realize that you know much more about her than you'll ever get...
(Ebből talán dalt kéne írni - talán majd egyszer :D - de ennyi futotta ma az ihletemből, meg a rímek sem igazán állnak össze, szóval ez csak egy egyszerű szösszenet, nem is tudom, kiről szól, talán csak egy archetípus jellemzése. Megtetszett ez a kifejezés, szóval gondoltam, írok róla... :D)
1/28/2009
Pissed off
"Lieing sublime moments and throwing bricks hidden into kisses at me, which I'm building the walls from. Your mock-hug is the strenght, your wrong touch is the cement." - this is a boy.
We're not in prep-school, nor in high school. This is more, even if not deeper than that. A complicated web we're in. We.
A man should know what he wants.
What do you want?
Ismét Csodaországban...
Már elszívtam 3 szál cigit, pedig csak fél órája keltem ki az ágyból. És el fogok szívni mégegyet. Nyugalmat nem ad, az biztos, de legalább a látszatát. Mert ez van. A valóság valóság, de az emberekre ez nem igaz. Nincs valóság emberek között, csak a látszat. Meg kell tanulni elfogadni ezt. A tesóm is csak azért nem húzta fel ma reggel a redőnyöket a szobámban, hogy megtartsa annak a látszatát, hogy nem akar felkelteni. Pedig tudja jól, h ha nyílik a szobaajtóm, máris kinyílnak a szemeim. Mert fiatalabb koromban mindig így keltem fel reggel, hogy anyu bejött, mondta, hogy ébredjek fel. De ő is csak látszatból fűzött megjegyzést az ajtónyitáshoz, mert tudta, hogy elég lett volna csak elfordítani a kilincset, és egy kicsit betolni az ajtót annak érdekében, hogy egyszem lánya kimásszon az ágyból, összerakja magát, bepakoljon, és elmenjen a buszra. Nekem pedig fenn kell tartanom azt a látszatot, hogy a "kedvességet", amit mások kegyes hazugságaival kapok, csendes mosollyal és némi éjszakai forgolódással viszonozzam. De az éjszakai forgolódás is csak látszat. Meg a sírás. Valahogy kompenzálni kell ezt a fajta emberi gyengeséget, hogy nem tudunk őszinték lenni. Mert az nehéz. Én igyekszek mindig az lenni, nem mindig sikerül, de pont azért, mert nekem is nehéz.
Ezért jó hely Csodaország. Ott nem fáj a tudat, hogy nincs értelme az emberi kapcsolatoknak. Ott nem tompítja el és nem aggasztja az embert a rák, a fáradtság, a veszélyeztetett terhesség, hogy a szüleimnek talán nem lesz munkája, hogy a fodrász elcseszte a hajam, hogy mikor borulok ki újra - hogy fenn kell tartani a látszatot.
De visszatérek majd, idővel.
És a nap hangulata ma/meg még egy jó ideig/:
Talk about the weather
Will you miss me ever?
Lately I'm obsessed
And I need the rest
I hope that you're impressed
She's so pretty, I'm jealous
And she's lost like Alice
In a painted past
In a looking glass
I see me looking back
I'll take another Drink Me, baby
Slowly, I'll disappear
And wear my life like a barbed wire necklace
So let's play it truth or dare
So you're a fan of Coltrane
I wanna be Kurt Cobain
When the truth gets scary
I'll take my gin and sherry
And some Drink Me they'll be
Plath and Joplin with verse writing suiciders
Kennedy and Monroe come to see my rock show
I'll be there in the front row
I'll take another Drink Me, baby
Slowly, I'll disappear
And wear my life like a barbed wire necklace
So let's play truth or dare
And I won't be around to play your games
There will come a day when you won't know my name
And I'll get smaller with
Every swallow you'll
Wait tomorrow and things won't be the same
Talk about the weather
Will you miss me ever?
Lately I'm obsessed
And I need the rest
I hope that you're impressed
Cuz I need the rest
Yeah my head's a mess
I need the rest
I need the rest
I need the rest
1/27/2009
A jövőm...
Udvardi Anna : kockásinges favágó
Anna : utcaseprő
Panka : rendőr a butábbik fajtából
Annuska : tanársegéd
Andulka : szakács
Annácska : biztosítási ügynök
Nyanya : hólapátoló
Anne : moszkva téri punk
Frozen Charlotte : hitoktató
Hugó : kertitörpe
Tikapé : gumi rocker
...
Ez? Mind? Így? Együtt??? Ezek lennének számomra a megfelelő foglalkozások?! :D :D :D
1/26/2009
1/16/2009
it's over
Legalábbis a következő vizsgaidőszakig. :D
Az index rituálisan bele lett *