Agy kikapcsol, gyomor hallgat,
itt marad bennem mind az alvadt
vér és epe és sav és lúg és ideg,
meg a közöny is, de minek?
Éjszakánként ébren ülve várni hajnalt,
reggel után a párnát és a paplant,
aztán fájót, álmot, szépet, rémet,
könyvet, jegyzetet, esszés férget,
napközben is csak ímmel-ámmal
játszadozni mosolyt a magánnyal,
tompa fémmel szemet szúrni,
böjt idején báránybőrbe bújni,
kiáltani farkast, kiáltani csendet...
Agy bekapcsol - mert már edzett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése