Most dobtam be 400 mg ibuprofent, háromnegyed óra múlva pedig indulok szakestre, a.k.a. English Major's Night!!! :D Fincsi lesz...
Dehát fejfájással nem lehet vetélkedni meg bulizni - ma este ez a credo.
Holnap reggel nyolckor meg az alkoholistákról tartok kiselőadást...
Milyen szép is az élet! :)
3/22/2009
Arra gondoltam, írok valami okosságot...
címkék:
gondolkodó
...aztán vagy sikerül, vagy nem. Ez már csak így megy.
Az élet olyan, mint... na milyen? Hőőő, jó kérdés, mi?
Talán olyan, mint a lekváros bukta, amit anno a gimiben adtak a menzán... Szép formás, finom a tésztája, de kicsit száraz. És harapsz egyet: lekvár sehol. Harapsz kettőt: lekvár sehol. Harapsz hármat: és nolám! - jobb esetben - ha ülsz, csak a combodra pottyan belőle egy kevés, és ugye onnan könnyebben eltüntethető, mint mondjuk ha a pólódra csöppen a lekvár. És egyébként nagyon finom eperlekvár van a buktában, vagy szorultabb anyagi keretek közt (megjegyzés: a gimi állandóan pénzhiánnyal küzdött) baracklekvár. Na aztán harapsz négyet: a helyzet már jobb, csak a szádba kerül lekvár. Aztán harapsz ötöt: volt-nincs lekvár. És még 1-2 harapás, aztán elfogyott a bukta. Ilyenkor szoktam mondani azon osztálytársaimnak, akik menzások voltak (mer én nem, mer nekem anyukám mindig pakolt finom háziszendvicset :) ), hogy: "Örüljetek, hogy egyáltalán főznek rátok..." Szóval lehet ilyen is az élet.
Vagy mint a habostorta... Csak az meg túl édes, és az életbe kell só is, mer anélkül sótlan lenne. Nyilvánvaló, nem?
Van még ezer meg ezer más megközelítés, metafora az életre. Bár azt hiszem, a lekváros bukta-félét még nem hallottam sehol, szóval lehetséges, hogy ez a saját találmányom... Ha mégsem, akkor én kérek elnézést.
Na szóval, mondják még azt is, hogy rövid, vagy esetleg hosszú az élet. Szerintem meg pont annyi, amennyi. Se több, se kevesebb. Ki-kinek érdeme szerint, meghát aki akar, annak lesz is. Jó, most ne menjünk bele a szélsőségekbe, mint pl. a "halibali" (megjegyzés: nemrég hallottam, valamiféle extracukitutimodernatomtrendi leányzótól származik, jelentése pedig - vigyázat, polgárpukkasztó és sértheti az olvasó lelki és agyi állapotát!!! - szóval jelentése "halálos baleset" - undorító, hogy az emberek ilyet kitalálnak... fúúj!!!). Ez most nem számít, lényeg, hogy azt kezdünk magunkkal, amit akarunk, csak AKARAT kell hozzá.
Szóval ilyen egyszerű lenne?
A válaszom az, hogy igen. Csakhát mi, emberek nem vagyunk egyszerűek.
És ezzel most ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk.
Tanulság: egyetek sok lekváros buktát. Mert bár kevés lekvárt tesznek bele, az íze azonban tartósabb, mint a száraz tésztáé.
Az élet olyan, mint... na milyen? Hőőő, jó kérdés, mi?
Talán olyan, mint a lekváros bukta, amit anno a gimiben adtak a menzán... Szép formás, finom a tésztája, de kicsit száraz. És harapsz egyet: lekvár sehol. Harapsz kettőt: lekvár sehol. Harapsz hármat: és nolám! - jobb esetben - ha ülsz, csak a combodra pottyan belőle egy kevés, és ugye onnan könnyebben eltüntethető, mint mondjuk ha a pólódra csöppen a lekvár. És egyébként nagyon finom eperlekvár van a buktában, vagy szorultabb anyagi keretek közt (megjegyzés: a gimi állandóan pénzhiánnyal küzdött) baracklekvár. Na aztán harapsz négyet: a helyzet már jobb, csak a szádba kerül lekvár. Aztán harapsz ötöt: volt-nincs lekvár. És még 1-2 harapás, aztán elfogyott a bukta. Ilyenkor szoktam mondani azon osztálytársaimnak, akik menzások voltak (mer én nem, mer nekem anyukám mindig pakolt finom háziszendvicset :) ), hogy: "Örüljetek, hogy egyáltalán főznek rátok..." Szóval lehet ilyen is az élet.
Vagy mint a habostorta... Csak az meg túl édes, és az életbe kell só is, mer anélkül sótlan lenne. Nyilvánvaló, nem?
Van még ezer meg ezer más megközelítés, metafora az életre. Bár azt hiszem, a lekváros bukta-félét még nem hallottam sehol, szóval lehetséges, hogy ez a saját találmányom... Ha mégsem, akkor én kérek elnézést.
Na szóval, mondják még azt is, hogy rövid, vagy esetleg hosszú az élet. Szerintem meg pont annyi, amennyi. Se több, se kevesebb. Ki-kinek érdeme szerint, meghát aki akar, annak lesz is. Jó, most ne menjünk bele a szélsőségekbe, mint pl. a "halibali" (megjegyzés: nemrég hallottam, valamiféle extracukitutimodernatomtrendi leányzótól származik, jelentése pedig - vigyázat, polgárpukkasztó és sértheti az olvasó lelki és agyi állapotát!!! - szóval jelentése "halálos baleset" - undorító, hogy az emberek ilyet kitalálnak... fúúj!!!). Ez most nem számít, lényeg, hogy azt kezdünk magunkkal, amit akarunk, csak AKARAT kell hozzá.
Szóval ilyen egyszerű lenne?
A válaszom az, hogy igen. Csakhát mi, emberek nem vagyunk egyszerűek.
És ezzel most ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk.
Tanulság: egyetek sok lekváros buktát. Mert bár kevés lekvárt tesznek bele, az íze azonban tartósabb, mint a száraz tésztáé.
3/21/2009
Maradjunk optimisták...
címkék:
gondolkodó
kb. úgy, mint Cartman abban a részben, amikor egy rutin mandulaműtét során megfertőzik AIDS-el, és aztán ha egy állítása után megkérdezik tőle, hogy "Are you sure about that?", ő csak annyit felel: "No. I'm HIV positive."
Ilyen az élet, tartja a bölcs mondás. De amikor már kisül a szemem, mert egész délután a rohadt laptop előtt ülök, mer olvasnom kell, mer prezentációt kell csinálnom, mer olvasnom kell, mer olvasnom kell... stb. Szóval így igazából majdhogynem talán mégis, de azért még lehetséges, hogy igenis meg nemis, de ha elvileg mégsem, akkor is csak olyan sehogyan.
Keserű az igazság: úgy érzem magam, mint amikor megy a nyuszika az erdőben, aztán egyszer csak fotel. Vagy gondolkodom, hogy messze van-e még húsvét, aztán mondja a belső hang, hogy nem is arra megyek. Meglepő az emberi agy.
Pontosítok: az én agyam
Nyilván megint tévedni Pankás dolog, a sün pedig leszáll a drótkeféről.
De vidám volt ez a nap is, hiszen ha a végkimenetelét nézzük: szombat este, teli gyomor, a Vörös Hadsereg lerohanja Pankaville-t, az érzés, hogy megint elcsesztem egy napot (pedig gyakorlatilag nem, csak azért mégis így érzem), a rettegés, hogy holnap már vasárnap és még mindig egy csomó dolgom lesz, fáj a gerincem, itthon meresztem a seggem még mindig a gép előtt, amikor olvashatnék is (de hogy olvassak, amikor már fáj a szemem?!!), meg eleve - mit is akarok éppen?
Így alig 20 évesen nem gondoltam volna, h egyszerűen nem lesz kedvem szombat este kimozdulni. Jó, mondjuk jelen pillanatban találtam egy tökéletes ülőpózt, amikoris nem fáj annyira a hasam, mer hát mér is ne fájna a hasam, amikor már előre ittam a medve bőrére, hogy talán majd most nem...
Szóval 400 mg ibuprofenummal a szervezetemben kérek elnézést a világhálótól.
De majd holnap!
Majd szebb lesz minden. Kb. ébredés után még 1-2 órán keresztül. Aztán ismét jön a para. De ez most nem számít.
Szalonképesség vége.
Ilyen az élet, tartja a bölcs mondás. De amikor már kisül a szemem, mert egész délután a rohadt laptop előtt ülök, mer olvasnom kell, mer prezentációt kell csinálnom, mer olvasnom kell, mer olvasnom kell... stb. Szóval így igazából majdhogynem talán mégis, de azért még lehetséges, hogy igenis meg nemis, de ha elvileg mégsem, akkor is csak olyan sehogyan.
Keserű az igazság: úgy érzem magam, mint amikor megy a nyuszika az erdőben, aztán egyszer csak fotel. Vagy gondolkodom, hogy messze van-e még húsvét, aztán mondja a belső hang, hogy nem is arra megyek. Meglepő az emberi agy.
Pontosítok: az én agyam
Nyilván megint tévedni Pankás dolog, a sün pedig leszáll a drótkeféről.
De vidám volt ez a nap is, hiszen ha a végkimenetelét nézzük: szombat este, teli gyomor, a Vörös Hadsereg lerohanja Pankaville-t, az érzés, hogy megint elcsesztem egy napot (pedig gyakorlatilag nem, csak azért mégis így érzem), a rettegés, hogy holnap már vasárnap és még mindig egy csomó dolgom lesz, fáj a gerincem, itthon meresztem a seggem még mindig a gép előtt, amikor olvashatnék is (de hogy olvassak, amikor már fáj a szemem?!!), meg eleve - mit is akarok éppen?
Így alig 20 évesen nem gondoltam volna, h egyszerűen nem lesz kedvem szombat este kimozdulni. Jó, mondjuk jelen pillanatban találtam egy tökéletes ülőpózt, amikoris nem fáj annyira a hasam, mer hát mér is ne fájna a hasam, amikor már előre ittam a medve bőrére, hogy talán majd most nem...
Szóval 400 mg ibuprofenummal a szervezetemben kérek elnézést a világhálótól.
De majd holnap!
Majd szebb lesz minden. Kb. ébredés után még 1-2 órán keresztül. Aztán ismét jön a para. De ez most nem számít.
Szalonképesség vége.
3/20/2009
Elkalandozunk
címkék:
gondolkodó
(Csatlakozva a "Variációk egy témára" mozgalomhoz.)
Tengerpart, napsütés, havaj (direkt fonetikusan), naplementék, Golf-áramlat, picsafüllesztő meleg, gyöngyöző homlokok, vidámság, koktélok, egynyári szerelmek, szörfösök, vitorlák, lesben álló cápák, "mozgó kezű" és álmodozó szőkék, titokzatos barnák, kreolbőrű és zöldszemű izomagyak, mindenmiszemszájnakingere...
Hegyek-völgyek, ormok, felhők, hűs patakok, tiszta levegő, tiszta föld, tiszta ég, tiszta röhej, rejtelmes erdőségek, hűs reggelek, finn stílusú faházikók, kandalló tüzében égő vallomások, egy bögre forró csoki, éjszakai hóesés, hóemberek, eszeveszett hógolyózás, megfázás, fénybenülés, "Last christmas I gave you my heart..."
Fotózás, koncertek, TV show-k, betelefonálós műsorok, mikrofonok, kamerák, rivaldafény, extázis, ereszdelahajam esték, drogfüggőség, detox, alkohol- és drogelvonó, könyvmegjelenés, új szemlélet, drogelvonó, címlapok, drogelvonó, abortusz, mellműtét, szeméremajak-plasztika, botox, alkoholelvonó, címlap, leszbikus hajlamok, fotózás, gyerekszülés, visszatérés...
Anyaszerep, főzzmosstakaríts, 4 gyerek, alkoholista férj, két autó, két garázs, két hálószoba, két emelet, két TV, egy kutya, szexhiány, zúzódások, kedves szomszédok, időhiány, vacsoracsata, tányértörés, ordibálás, pelenkázás, szülői értekezlet, százforintos boltok, átlagkereset, műszakok, éjszakai pityergés, nagybevásárlás, könyvvel a kézben elalvás, gázszámla, figyelmeztetések, kölcsönök, családi összeröffenések, estimesék.
...aztán hozzáér a meleg seggünk a hideg falhoz, és csendes mosollyal konstatáljuk, hogy egyébként nekünk a jelenlegi helyzet is megfelel. Szerény, hullámzó, értelmetlen, de a miénk. Mert milyen üres is lenne az életem, ha reggelente nem Balázs nyögős-szenvedős-kínlódós hanghatásaira ébrednék, ha nem mehetnek be órára, ezáltal kihagyva a csoporttársakkal való hülyéskedést és világmegváltást, ha nem állapíthatnám meg minden óra közepén, hogy talán most az egyszer végre tanulhatnék is valami értelmeset, ha nem szívhatnék el egy cigit az órák közti szünetekben, ha nem ehetnék bundás kenyeret, ha nem hallgathatnék Quimby-t és Limp Bizkit-et (hála Balázsnak), ha nem nézhetnék híradót, ha nem lenne Ádám, ha nem lenne Google és Wikipedia, és persze ha nem lenne unalmas CAT óra, ha nem láthatnám a randa Uránváros felett lemenő napot, ha nem lenne "KUTYAFASZA!!!", ha nem mehetnék havonta egyszer haza, ha nem lenne kényelmes ágyam, és még nagyon sokminden nem lenne.
De elkalandozni nem bűn. :)
Hegyek-völgyek, ormok, felhők, hűs patakok, tiszta levegő, tiszta föld, tiszta ég, tiszta röhej, rejtelmes erdőségek, hűs reggelek, finn stílusú faházikók, kandalló tüzében égő vallomások, egy bögre forró csoki, éjszakai hóesés, hóemberek, eszeveszett hógolyózás, megfázás, fénybenülés, "Last christmas I gave you my heart..."
Fotózás, koncertek, TV show-k, betelefonálós műsorok, mikrofonok, kamerák, rivaldafény, extázis, ereszdelahajam esték, drogfüggőség, detox, alkohol- és drogelvonó, könyvmegjelenés, új szemlélet, drogelvonó, címlapok, drogelvonó, abortusz, mellműtét, szeméremajak-plasztika, botox, alkoholelvonó, címlap, leszbikus hajlamok, fotózás, gyerekszülés, visszatérés...
Anyaszerep, főzzmosstakaríts, 4 gyerek, alkoholista férj, két autó, két garázs, két hálószoba, két emelet, két TV, egy kutya, szexhiány, zúzódások, kedves szomszédok, időhiány, vacsoracsata, tányértörés, ordibálás, pelenkázás, szülői értekezlet, százforintos boltok, átlagkereset, műszakok, éjszakai pityergés, nagybevásárlás, könyvvel a kézben elalvás, gázszámla, figyelmeztetések, kölcsönök, családi összeröffenések, estimesék.
...aztán hozzáér a meleg seggünk a hideg falhoz, és csendes mosollyal konstatáljuk, hogy egyébként nekünk a jelenlegi helyzet is megfelel. Szerény, hullámzó, értelmetlen, de a miénk. Mert milyen üres is lenne az életem, ha reggelente nem Balázs nyögős-szenvedős-kínlódós hanghatásaira ébrednék, ha nem mehetnek be órára, ezáltal kihagyva a csoporttársakkal való hülyéskedést és világmegváltást, ha nem állapíthatnám meg minden óra közepén, hogy talán most az egyszer végre tanulhatnék is valami értelmeset, ha nem szívhatnék el egy cigit az órák közti szünetekben, ha nem ehetnék bundás kenyeret, ha nem hallgathatnék Quimby-t és Limp Bizkit-et (hála Balázsnak), ha nem nézhetnék híradót, ha nem lenne Ádám, ha nem lenne Google és Wikipedia, és persze ha nem lenne unalmas CAT óra, ha nem láthatnám a randa Uránváros felett lemenő napot, ha nem lenne "KUTYAFASZA!!!", ha nem mehetnék havonta egyszer haza, ha nem lenne kényelmes ágyam, és még nagyon sokminden nem lenne.
De elkalandozni nem bűn. :)
3/08/2009
3/06/2009
Ribút (reboot) (2009. 3. 6.)
címkék:
vers
Agy kikapcsol, gyomor hallgat,
itt marad bennem mind az alvadt
vér és epe és sav és lúg és ideg,
meg a közöny is, de minek?
Éjszakánként ébren ülve várni hajnalt,
reggel után a párnát és a paplant,
aztán fájót, álmot, szépet, rémet,
könyvet, jegyzetet, esszés férget,
napközben is csak ímmel-ámmal
játszadozni mosolyt a magánnyal,
tompa fémmel szemet szúrni,
böjt idején báránybőrbe bújni,
kiáltani farkast, kiáltani csendet...
Agy bekapcsol - mert már edzett.
itt marad bennem mind az alvadt
vér és epe és sav és lúg és ideg,
meg a közöny is, de minek?
Éjszakánként ébren ülve várni hajnalt,
reggel után a párnát és a paplant,
aztán fájót, álmot, szépet, rémet,
könyvet, jegyzetet, esszés férget,
napközben is csak ímmel-ámmal
játszadozni mosolyt a magánnyal,
tompa fémmel szemet szúrni,
böjt idején báránybőrbe bújni,
kiáltani farkast, kiáltani csendet...
Agy bekapcsol - mert már edzett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)