Kicipzárolt büszkeséggel tömnek
beléd vágyat
füledbe harapva, arcodba lehelve,
hogy kívánlak,
hogy Istenem, hogy elmegyek,
csak még harapj, csak még engedj
magadba beljebb,
csak míg küzdjük magunkat
egyre feljebb
lepedőt gyűrve a kéjbe,
hátkaparva
és egyre mélyre,
ne eressz el, szoríts, égess,
hullámozzon
együtt e két test,
ajkaimon izzon ajkad,
és nedvem hűtse le benned
a forró izgalmat,
mély sóhajjal a csendet.
4/24/2009
4/16/2009
Búúús ppandák és kővé dermedt izmok
címkék:
gondolkodó,
napló
Nem tudom, de szerintem zavar keletkezhetett a tér-idő kontinuumban. Sokszor elgondolkodom, hogy emberekkel miért kötözködik a jóisten. Pedig sokan megérdemelnének végre egy kis jajdeboldogvagyok napokat, heteket, hónapokat, éveket. De az is lehet, hogy esetleg az egyének irányítják rosszul a kis életüket. Persze hiába próbálnánk segíteni - valójában sosem tudunk. Bár mennyire szeretnénk is. Az egyik percben boldogok, mert a jövő szebb pillanatokat is tartogat számukra, aztán hirtelen összeomlik minden. Szomorú ezt túl gyakorta látni.
Vagy talán csak én vagyok túl szentimentális és az empátia-szintem az egeket veri. Isten mégsem veszi észre.
Vagy talán csak én vagyok túl szentimentális és az empátia-szintem az egeket veri. Isten mégsem veszi észre.
4/15/2009
4/14/2009
4/13/2009
Hideg (2009. 4. 10.)
címkék:
vers
Száraz szuszogás, csendes mámor:
altatódat suttogja a távol.
Így alszom el minden este,
arcod nyoma a párnámra festve
őrzi álmom, lélegzik mélyen
a nyugalom a hűvös éjben.
Aztán sírásra ébred az álom,
kezed kezembe fonva nem találom -
Érted nyúlok, halkan a neved mondom,
úgy fáj ez a hideg és fáj a gyomrom,
sötét van, nem ragyog rám a szemed.
Hiányzol - ennél rosszabb nincs, nem lehet.
altatódat suttogja a távol.
Így alszom el minden este,
arcod nyoma a párnámra festve
őrzi álmom, lélegzik mélyen
a nyugalom a hűvös éjben.
Aztán sírásra ébred az álom,
kezed kezembe fonva nem találom -
Érted nyúlok, halkan a neved mondom,
úgy fáj ez a hideg és fáj a gyomrom,
sötét van, nem ragyog rám a szemed.
Hiányzol - ennél rosszabb nincs, nem lehet.
Újra Pécsen
Hát visszatértem, még tegnap. Vissza a félév végi hajtásba, esszéírásba, olvasásba, fordításba...
És lesz PEN is nemsokáraaaaa!!! :)
Szóóóóval örömésboldottáááá! :)
Remélhetőleg a következő vizsgaidőszakot is túléljük majd. Bulizással meg anélkül is.
És lesz PEN is nemsokáraaaaa!!! :)
Szóóóóval örömésboldottáááá! :)
Remélhetőleg a következő vizsgaidőszakot is túléljük majd. Bulizással meg anélkül is.
4/09/2009
József Attila : Azt mondják
címkék:
idézet(szerűségek)
Mikor születtem, a kezemben kés volt -
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.
Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtenek, -
ha én nem, te megleled.
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.
(1936. nov.-dec.)
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.
Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtenek, -
ha én nem, te megleled.
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.
(1936. nov.-dec.)
4/05/2009
Szacharid-túltengés
címkék:
Ádám,
gondolkodó
Dolcsevíta minden mennyiségben.
Lassan 7 hónapja már, hogy a révbeérés érzése kerülget (de erre még várnom kell 9 és fél évet...), de még mindig magyarázatra szorulok. Az ember lánya sokszor érzi élete folyamán, hogy "na, talán ő lesz Ő...", szinte minden egyes felejtőt potenciális Ő-nek vélünk mi, naiv leányzók. De igazából most van először, hogy nem csak olyan ímmel-ámmal ugrik be az érzés a szívembe. Ez most tényleg nagyon jó - ez most Ő.
Persze tévedhetek, sokszor megesett már. És lehet, hogy megköveznek azért, mert nem akarom vad szexualitással kiélni fiatalságomat, nem akarok melegágyból melegágyba vándorolni... és lehet, hogy hülyeség, de talán mégis Annának volt igaza, amikor azt mondta elsős egyetemistaként, hogy "akit legközelebb találok, ahhoz tuti hozzámegyek"... Jó, ez most erősen hangzik, dehát én, mivel azért hasonlítunk néhány dologban, megértettem a lényegét: annyi rossz történt, annyi felejtőt hozott elénk az élet, mégsem bizonyult egyikük sem olyan igazi társnak, mert hát nem - mert ez van - és akit legközelebb görget elénk a zélet, amellett már biztosan lehorgonyozunk, hiszen elfáradtunk. Itt természetesen nem konkrétan a házasságról van szó, csak arról, hogy megtalálod a békét egy másik emberben. Találsz benne valami olyasmit, amit az éterhez hasonlítanék, és feloldódsz benne - és ő is benned. Nyálas-nem-nyálas, de ez van, mindenkit elér egyszer, kétszer, háromszor...
Sacc/kábé most én is ezt a lehorgonyzást érzem. Nem kell Nála jobb, Nála rosszabb - Ő kell, senki más. Ez most nem az a gyerekes ragaszkodós, félve ránézős meg hozzászólós érzés, amit szépnek tart az ember, megőrzi mélyen a szívében, mint egy emléket és sosem felejti el - de tisztában van vele, hogy már a múlté. Ez valóban több, mint amit valaha is el tudtam képzelni hormonzavaros kislányként. A szőke hercegek bicajokkal mind csődöt mondtak (vagy talán csak én voltam éretlen és gyenge ahhoz, hogy szeretni tudjam őket), nem is volt igazán szükségem egyikükre sem. De Ő mindig gyalog jön. És nem félek Őt szeretni. És kell, mint a levegő - mint ma este a zakkant szervezetemnek a cukor és az édesség, amit úgy-de-úgy megkívántam. Persze anyu meg is jegyezte ma, hogy "Tegnap, amikor elmentél szavazni, észrevettem, hogy nagy a segged." Csak azt nem tudja, hogy ez nem nagy segg, hanem ez a tökéletes segg! ;p De ez csak olyan lábjegyzet-féleség.
Szóval, mostanában például észreveszek olyan apró "örömöket" is, hogy delfinmintás WC papír van itthon, és mindig röhögök trónolás közben, hogy mennyire kreatívak manapság a gyártók. Meg tegnap Pest sem tűnt annyira undorítónak, mint amilyen. Tegyük hozzá azonban, hogy szombat volt, és alig volt ember a pályaudvaron. És ma nekiálltam nagy elánnal sütit sütni. Igaz, hogy elcsesztem, de mama is meg anyu is aszondta, hogy ízre jó, csak valamit kihagytam belőle. Szerintem meg kevés sütőport tettem bele, és nem 6 tojásból kellett volna csinálni a piskótát, hanem 8ból vagy 10ből.
És jön az "ÚRISTEN!!!" érzés, hogy miért is idegeskedek én ilyenen, hogy miért rontottam el a süteményt?! 20 éves vagyok, miért foglalkoztat engem ilyesmi? Egyre kreatívabb vagyok a konyhában... tényleg kezdek felnőni. Félek.
Milyen bolond az ember, hogyha szerelmes!
És nemsokára megdönti az utolsó hivatalos rekordomat is. 16-án. Fura, hogy ezt is észben tartom. Nem szoktam nagy feneket keríteni a fordulóknak. Nem csak ez az egész más, hanem én is változtam. Rémísztő, de ettől függetlenül tényleg le szeretném ereszteni azt a horgonyt majd valamikor. A közeljövőben. A formalitások meg jöhetnek 9 és fél év múlva. :D
Addig meg a szokásos közhelyféleség:
"There is no future, there is no past -
I live this moment as my last."
És, mert azt akarom, hogy teljes legyen a kör (snassz, vagy nem snassz, de jólesik ideírni):
Lassan 7 hónapja már, hogy a révbeérés érzése kerülget (de erre még várnom kell 9 és fél évet...), de még mindig magyarázatra szorulok. Az ember lánya sokszor érzi élete folyamán, hogy "na, talán ő lesz Ő...", szinte minden egyes felejtőt potenciális Ő-nek vélünk mi, naiv leányzók. De igazából most van először, hogy nem csak olyan ímmel-ámmal ugrik be az érzés a szívembe. Ez most tényleg nagyon jó - ez most Ő.
Persze tévedhetek, sokszor megesett már. És lehet, hogy megköveznek azért, mert nem akarom vad szexualitással kiélni fiatalságomat, nem akarok melegágyból melegágyba vándorolni... és lehet, hogy hülyeség, de talán mégis Annának volt igaza, amikor azt mondta elsős egyetemistaként, hogy "akit legközelebb találok, ahhoz tuti hozzámegyek"... Jó, ez most erősen hangzik, dehát én, mivel azért hasonlítunk néhány dologban, megértettem a lényegét: annyi rossz történt, annyi felejtőt hozott elénk az élet, mégsem bizonyult egyikük sem olyan igazi társnak, mert hát nem - mert ez van - és akit legközelebb görget elénk a zélet, amellett már biztosan lehorgonyozunk, hiszen elfáradtunk. Itt természetesen nem konkrétan a házasságról van szó, csak arról, hogy megtalálod a békét egy másik emberben. Találsz benne valami olyasmit, amit az éterhez hasonlítanék, és feloldódsz benne - és ő is benned. Nyálas-nem-nyálas, de ez van, mindenkit elér egyszer, kétszer, háromszor...
Sacc/kábé most én is ezt a lehorgonyzást érzem. Nem kell Nála jobb, Nála rosszabb - Ő kell, senki más. Ez most nem az a gyerekes ragaszkodós, félve ránézős meg hozzászólós érzés, amit szépnek tart az ember, megőrzi mélyen a szívében, mint egy emléket és sosem felejti el - de tisztában van vele, hogy már a múlté. Ez valóban több, mint amit valaha is el tudtam képzelni hormonzavaros kislányként. A szőke hercegek bicajokkal mind csődöt mondtak (vagy talán csak én voltam éretlen és gyenge ahhoz, hogy szeretni tudjam őket), nem is volt igazán szükségem egyikükre sem. De Ő mindig gyalog jön. És nem félek Őt szeretni. És kell, mint a levegő - mint ma este a zakkant szervezetemnek a cukor és az édesség, amit úgy-de-úgy megkívántam. Persze anyu meg is jegyezte ma, hogy "Tegnap, amikor elmentél szavazni, észrevettem, hogy nagy a segged." Csak azt nem tudja, hogy ez nem nagy segg, hanem ez a tökéletes segg! ;p De ez csak olyan lábjegyzet-féleség.
Szóval, mostanában például észreveszek olyan apró "örömöket" is, hogy delfinmintás WC papír van itthon, és mindig röhögök trónolás közben, hogy mennyire kreatívak manapság a gyártók. Meg tegnap Pest sem tűnt annyira undorítónak, mint amilyen. Tegyük hozzá azonban, hogy szombat volt, és alig volt ember a pályaudvaron. És ma nekiálltam nagy elánnal sütit sütni. Igaz, hogy elcsesztem, de mama is meg anyu is aszondta, hogy ízre jó, csak valamit kihagytam belőle. Szerintem meg kevés sütőport tettem bele, és nem 6 tojásból kellett volna csinálni a piskótát, hanem 8ból vagy 10ből.
És jön az "ÚRISTEN!!!" érzés, hogy miért is idegeskedek én ilyenen, hogy miért rontottam el a süteményt?! 20 éves vagyok, miért foglalkoztat engem ilyesmi? Egyre kreatívabb vagyok a konyhában... tényleg kezdek felnőni. Félek.
Milyen bolond az ember, hogyha szerelmes!
És nemsokára megdönti az utolsó hivatalos rekordomat is. 16-án. Fura, hogy ezt is észben tartom. Nem szoktam nagy feneket keríteni a fordulóknak. Nem csak ez az egész más, hanem én is változtam. Rémísztő, de ettől függetlenül tényleg le szeretném ereszteni azt a horgonyt majd valamikor. A közeljövőben. A formalitások meg jöhetnek 9 és fél év múlva. :D
Addig meg a szokásos közhelyféleség:
"There is no future, there is no past -
I live this moment as my last."
És, mert azt akarom, hogy teljes legyen a kör (snassz, vagy nem snassz, de jólesik ideírni):
--->SZERETLEK, ÁDÁM!!!<---
4/03/2009
Back to the Euro-zone...
...de csak egy hétre, mer mostanvana SPRINGBREAK!!! Fajintos lesz, szokás szerint... Koránkelés, ugyanis tesóm dolgozószobává nevezte ki az én szobámat... :( Aztán sokat fogok unatkozni, tanulhatok British History-t, meg fordíthatom azt a film review-t, meg készülhetek a Vöős esszére (ami úgy érzem, a temperance movement-ről fog szólani... ehh... ha már a prezentációm olyan jó volt, talán majd az esszé is jobb lesz, és nem kapok egy háromnapos munkára 3ast :S), meg a könyvek... USA Fiction-re, British Literature-re... metál lesz... Jah, talán Wilson-ról is illő lenne egy normális esszét írni Bill bácsinak.
Úgy érzem, ebből csak az unatkozás és a koránkelés a halálbiztos a jövő hétre, de majd kiderül... megemberelem magam... hőőőő... *leszakad a plafon az angyalok meg körberöhögnek*
Na szóval, holnap délelőtt indulóóóózás van visszajaz ojrózónába, kicsiny falumba... remélem, lesz még időm szavazni is, ha már egyszer szavazhatok. Max a vonatról egyből a községházára megyek és kiosztom a korrupt és idióta vezetést, ha olyan kedvemben leszek :P Bár... egy óra semmittevés Pesten, biztos ideges leszek, pláne ha az EC is késni fog és nem érem el a csatlakozást Párkányban... oh, yeah... De az is lehet, hogy csendben Xelek csak, vagy karikázok, vagy istentudja, mi a rákot kell csinálni. Az is lehet, hogy nem megyek el szavazni, bár ha még mondjuk este 9ig lehet, akkor simán. Mert a gyomrom holnap este 5re már önkényuralmi rendszert fog bevezetni, és olyankor szavazás ide vagy oda, de Pankának ennie kell. Mer különben hisztis lesz meg nyűgös és mindenkivel kötekedni fog... :D
Holnap este majd otthonról...
A BTK-s büfé húsvéti különkiadású tojásos szendvicse legyen veletek.
Úgy érzem, ebből csak az unatkozás és a koránkelés a halálbiztos a jövő hétre, de majd kiderül... megemberelem magam... hőőőő... *leszakad a plafon az angyalok meg körberöhögnek*
Na szóval, holnap délelőtt indulóóóózás van visszajaz ojrózónába, kicsiny falumba... remélem, lesz még időm szavazni is, ha már egyszer szavazhatok. Max a vonatról egyből a községházára megyek és kiosztom a korrupt és idióta vezetést, ha olyan kedvemben leszek :P Bár... egy óra semmittevés Pesten, biztos ideges leszek, pláne ha az EC is késni fog és nem érem el a csatlakozást Párkányban... oh, yeah... De az is lehet, hogy csendben Xelek csak, vagy karikázok, vagy istentudja, mi a rákot kell csinálni. Az is lehet, hogy nem megyek el szavazni, bár ha még mondjuk este 9ig lehet, akkor simán. Mert a gyomrom holnap este 5re már önkényuralmi rendszert fog bevezetni, és olyankor szavazás ide vagy oda, de Pankának ennie kell. Mer különben hisztis lesz meg nyűgös és mindenkivel kötekedni fog... :D
Holnap este majd otthonról...
A BTK-s büfé húsvéti különkiadású tojásos szendvicse legyen veletek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)