Reloaded

Mostanság sokminden történt.
Volt lagzi (nagyon jó volt, ugye Ádám? ;p), gyarapodott a család, Ádám itt volt 10 napig, meg múlt hétvégén keresztszüleim is és közösen borfesztiváloztunk szombaton, ömlött a bor meg a borovicska minden mennyiségben, volt szép nagy vihar, volt dögmeleg, volt aggódás, volt öröm, volt sok másnaposság, ettem sok csokit, elfáradtam, megpihentem, megnéztem az utolsó 3 részt a Gilmore Girls-ből...
Röviden és tömören ennyi. Nem voltam túl gyakran gépnél, ha mégis, akkor csak féjszbukoltam, szóval így visszatekintve az elmúlt napokra szívesen elmesélném a történteket, dehát nem tudnám olyan jól, ahogy szeretném. Inkább megtartom magamnak - elvégre az én emlékeim :)
Egyelőre megy ezerrel a babázás, nagyon helyes a kislegény. Kis szöszi! :) Nagy és kíváncsi szürke szemekkel (de asszem, ez pár héten belül majd megváltozik és más színű lesz a szeme... és nem csak alakokat meg árnyakat meg fényt fog látni az Áron...), nameg persze hatalmas étvággyal... az anyatej hatalma... :) Ja, és mesterfokon tud grimaszolni, még álmában is! :D
Hát így állunk. Az elégedettség kedvéért itt van 2 kép Áronról:

Ez egy ilyen csúf nap

Az a sok-sok MIÉRT? itt a fejemben, már nem is tudom, olyan, mint a legrosszabb ízű orvosság. Mint azok a régi szirupok, amiket kiskoromban tömtek belém torokfájás ellen. De végülis hatottak, csak ennek nem látom előre a hatását. Régen legalább az biztos volt, hogy használ a szirup. És most is csak iszom és iszom, de még egy fikarcnyi javulást se tapasztaltam eddig. De az is lehet, hogy ez nem gyógyszer, hanem a méregpohár. Majd ez is kiderül idővel. Egyébként meg biztos a hormonok okozzák, mert ha jól elnézem a helyzetemet, hát én bizony komoly szeretethiányban szenvedek, dehát szerény kis életemben ez annyira megszokott, mint ahogy Flinstonék lábbal indítják be a kocsit. Jó, ez most panaszkodásnak tűnik, talán egy kicsit az is (mert hát köztudott, hogy Udvardi Anna semmi másra nem képes, csak panaszkodásra, mert mindig van valami baja... és te, aki olvasol, most lelkesen bólogatsz... jah, tudtam én... engem nem versz át), de igazából most próbáltam a tényszerű részére koncentrálni, ami annyit jelent, hogy ez régen is így volt és ma is így van, hogy rámtörnek ezek a szeretethiányos hullámok. Aztán el is múlnak, de voltak már hosszú távú eseteim is. Személyiségem egyik alapja a mártírkodás, lassan már annyira jól csinálom, hogy szinte mindenki unja, még én is. Ez már szörnyű lélektani probléma, ha az ember unalmasnak tartja magát. Persze aztán győzködöm magam, hogy nem is vagyok én olyan unalmas (mert nem is), meg mit rinyálok már megint. És igazam van (mert általában igazam van, ha meg magamról van szó, akkor pláne). De mindig van egy DE. De az a DE mindig csak akkor van, amikor olyan a hangulatom, hogy akarom, hogy legyen egy DE vagy több is, mert hát ez bizony ezen múlik. Ha nem akarsz az lenni, nem vagy unalmas - ennyire egyszerű. DE (jó, mi? :D) én meg nem szeretem az egyszerű dolgokat és mindig elégedetlen vagyok. Anyu aszondta, majd kinövöm. Bár, hogy őszinte legyek, ez azért nem olyan egyszerű, mint a vizeletvisszatartás... Bár próbálkozni mindig lehet. És kell is. Különben az ember tényleg unalmassá válik. Az is lehet, hogy szabadságra kéne mennem. Tény, hogy ez sem könnyű, eddig mondjuk még sosem próbáltam, de talán itt az ideje. Csak baromságokkal foglalkozni naphosszat (persze csak azután, ha elvégeztem a napi házimelós tevékenységet), érdekességeket gyűjteni (talán akkor is szabadságon lehettem, amikor írtam egy bejegyzést a játékelméletről? :o), és csak úgy lebegni a nagy semmiben, ami maga is egy nagy baromság. Asszem, kipróbálom majd. Kezdetnek nézek majd egy kis Monty Python-t, eszek házi hotdog-ot és újra megtanulok pár kártyatrükköt, amik régen olyan jól mentek :D Ennyi kijár. Még nekem is.

Szagot fogtam

Füllesztő uborkaszag. Ez a helyzet, gyerekek. Persze van benne némi magasztosság is, de azért nem egy jó kis illat. Meg egyébként is, a szag csak olyan ideiglenes állapot, ami elmúlik (nyilvánvaló, mi?). És hogy mi lép a helyébe, az csak az időjárástól, a terményektől és anyu elszívott cigarettáitól függ (meg az enyémektől is, de az én fogyasztásom csekély anyuéhoz képest). De legalább van egy kis fokhagyma illat is, mert ma fokhagymás húst csináltam ebédre. Hiányzott már, ez a kedvenc fűszerem. Legalább volt valami érdemes is ebben a napban.

Csillag születik... avagy Amitsosemerekmegtenni :P

ραикα™:	de te mindig aszondtad, h nincs jó hangom
°Chuby:	mert csak oltottalak kurva jóóóó érted vazze hülye vagy, hogy nem használod ki de a te dolgod
ραикα™:	nemtok mit kihasználni vele nem tudok énekelni apukám szerint mer ahhoz képezni kellett volna a hangomat
ραикα™:	a hangom sztem meg eleve nem egy olyan különleges szépnek szép, de nem ütős
°Chuby:	tudsz te ütős is lenni
°Chuby:	van az a dal, amit a Cher dolgozott fel, a Shoop-shoop song na, azt elképzeltem, hogy te énekled, és jól áll
ραикα™:	hú, én régebben a strong enought-ot szoktam énekelni
°Chuby:	akkor neked olyan cher es hangod van cher-es
ραикα™:	á, nem hiszem olyan mély hangom lenne?
°Chuby:	nem, csak be tud úgy rezonálni
ραикα™:	egyik barátnőm aszondta, h inkább chantal kreviazuk-os hangom van
°Chuby:	mint a cher nem tudom
°Chuby:	állíts össze egy zenei cd-t amin te énekelsz aztán megmondom
ραикα™:	mármint olyan dalokat, amiket el tudok énekelni? vagymitakarsz?
°Chuby:	igen
ραикα™:	és csak írjam az előadót meg a címet vagy youtube-linket is küldjek?
°Chuby:	elég az előadó és cím valami karaoke-s verzióban