Holnap megyek Andrissal Esztergomba, mert valami esőkabátot kell vennie az unokaöccsének, meg pólókat akar venni magának, aztán még múlt héten cukkoltam őt, hogy vigyen el a Müllerbe, mert tudom, hogy utálja a drogériákat. De végülis elvisz, majd míg ő a Praktikerben kutatja az esőkabátot, én már az előre összeállított kis listámmal beszabadulok a Müllerbe, és igyekszek célirányosan és gyorsan vásárolni. Csak egy baj van ezekkel a drogériákkal, mert például van egy bevált üzlete az embernek, vagy 2-3, ahová többször is bemegy, és azokat megszokja, de ha már egy másik drogériába megy, ott teljesen más a termékek elrendezése, és hirtelen nem találja azt, amit keres. Jártam már így, amikor a dm-be mentem, gondoltam, suliból hazafelé beugrok, veszek olcsó tusfürdőt, Baleásat, mert azoknak jó illatuk van, de pont előtte rendezték át az üzletet, és vagy 4x elmentem a tusfürdők előtt/mellett, mire megtaláltam, hogy "ja, itt vannak." Pedig az egy igen kicsi dm, nehéz benne eltévedni. Mondjuk a Sparban is jártam már így: asszem, vizsgaidőszakban, újév környékén mentem vissza Pécsre, és nem tudtam, hogy teljesen átrendezték a polcokat, mások lettek az útvonalak meg hasonlók, és kb. 2x annyi ideig tököltem, mire megtaláltam, ami kellett. Azóta már az új verzióba is beleszoktam, csak hát furcsa volt eleinte.

No mindegy, lényeg, hogy nem akarok órákig ténferegni a Müllerben. Tehát holnap vásárlás és töménytelen zsidó vicc vár rám, valamint poénos történetek a Szerbiában töltött hétvégéről, bár ez utóbbiból már kaptunk ma délután egy kis ízelítőt. Méghogy ott a legdrágább cigi (a Marlbi) 1.20 vagy 1.30, hát behalok (nálunk meg 3.20, a puhadobozos meg 2.90)! Mondjuk csak 2 csomagot lehet kihozni per kopf az országból adómentesen. És mindenhol pálinkát isznak. És minden háznál ingyen kínálják, annyi van :D

Jaj, meg holnap még szállító is jön, mer apu rendelt magas hangszórókat a hangfalakba, múlt héten a mélyek jöttek meg, de hát fater szerint így olcsóbb, mint új hangfalakat venni. De van egy olyan érzésem, hogy jövőre új erősítőt fog venni a hangfalakhoz... :D

És olyan semmilyen napom volt ma, szerintem a hülye időjárás miatt, hogy tegnap kisütött a nap délelőtt, este már megin hideg lett meg beborult, ma meg hajnal óta esik is meg nem is. És fúj a szél és hiiiiideg van. Mondjuk a 40 fok melegnek sem örülnék, de lehetne már valami normális időjárás. Szegény tesómék, holnap reggel indulnak a Balatonra, hát ki tudja, hogy alakul majd nekik is ott az időjárás. Mert a gyerekek szeretnek fürdeni (bár Áron még fél egy kicsit), és biztos csalódás lenne nekik, hogy ha már egyszer lemennek a Balatonra, akkor nem tudnak fürdeni. Vagy fürödni? Mindegy, a nyelvtant most magasról le...

Jövő hét szombaton meg kezdem az autósulit, az is egy passió lesz. De legalább megírhatom magyarul a tesztet és vizsgázhatok is magyarul (mondjuk az csak kb. 5 perc vezetés, vagy még annyi se). Bár apu információi szerint csak október környékén vizsgázhatok majd (mert nálunk egy napon van az írásbeli meg a forgalmi), mert csúszás van a rendőrségen (mert a rendőrök vizsgáztatnak), és a kurzus csak szeptember 15-én ér véget. De ha jó vagyok időben, akkor még augusztusban le tudom vezetni a kötelező órákat, meg gyakorolhatok itthon az utcában, és akkor csak vizsgázni kell hazajönnöm ősszel, az EÜ tanfolyam meg egynapos akció (jópár óra). Nem lesz itt gond, csak a mai napnak legyen vége már.

Végre!

De különben én egy akkor ökör vagyok!

Itt ülök a net előtt, próbálok normális fejlécet csinálni, de csak most jutott eszembe, hogy meg kéne nézni a méretezést...

És tessék, 660x150 px-re kell méretezni a képet, és tökéletesen belefér a blog szélességébe, valamint nem foglal teljes képernyőt betöltő helyet (magasságban).

Hát most volt itt minden, Picasa kollázsgyártóval indult, aztán utána Painttel befestettem 1 klikkel a fehér hátteret feketére, majd még tököltem egy kicsit nagyított módban, mert a kép szélén egy csíkban fehér maradt a háttér. Aztán feltöltöttem Picnikre, raktam rája feliratot, majd ismét Paint, hogy a második O betűre kreáljak egy ékezetet.

És most ilyen. Jobban is néz ki, mint az előző, amin tényleg túl sok kép volt rólam. De most már okosabb vagyok, tudom, hogyan kell csinálni, legközelebb ügyesebb leszek fejléc-szerkesztésben.

És egy ideig nem is fogok újabb fejlécet csinálni, majd esetleg ha ezt megunom.

És mi jár a folyamatosan a fejedben, mélyen a cikázó gondolatok hátterében késő éjszakánként itt ücsörögve?

"Nincs jobb dolgom?"

A folyamat

Régen még a bemutatkozó szövegrésznél volt egy "craftos" (ezentúl nem idézőjelezem, mert hát ezt itt a craftológia) litánia, hogy mi is vagyok, miről is szól ez az egész. Mármint a blog. Aztán jöttek a változások, mert azok ilyenek, hogy mindig jönnek. Aztán a "vagyok" lényege is változott. Egy ilyen túl sok jelzővel körülírható, folyamatosan terjeszkedő végtelenség lett belőle. Hát ezért is távozott az a szövegrész a blogból. Mert az nem mondott el mindent.

Én se fogok sose elmondani mindent, még mielőtt mélyre menő gondolathalmazra számítanátok. Mert én meg ilyen vagyok. Mindig csak egy kicsit, bár ez nem mindig sikerül. Most valahogy úgy érzem, lecseréltem a Facebook-ot a blogra, mert itt legalább érzem, hogy egyedül vagyok (mert tudom, hogy azért olvassák a blogot néhányan, de itt mégis megmarad az a nem is tudom mi, talán az intimitás a leírt, általában értelmes mondatok áradata és köztem. Naplónak kezelem, de mégsem az, hanem annál több.

Valahogy minden a versírással kezdődik, és ezzel egyenes arányban növekszik az Internet adta lehetőségek felhasználása is (legalábbis nálam így volt). A kezdeti kamaszdacból lesznek az álmok, a vágyak, a tervek, a jövőképek, és ezek szépen sorban egytől egyig mind összetörnek/felborulnak/megkérdőjeleződnek. És akkor ebből születik a netnapló, ami átveszi az versírás eredeti lényeges helyét.

A craftológia azért lett, mert régen túl sok mondandót éreztem magamban, amit rímes formában szerettem volna megosztani a nagyvilággal (de igazából csak a barátnőmmel, akivel annó közösen vezettünk egy blogot, majd én önállósodtam, azt a blogot viszont meghalasztottam, és hát így lett a craftológia), mert úgy hittem, ez majd nekem milyen jó lesz. Mert hát nem írtam olyan rossz verseket (de azért volt pár - önkritikát is tanultam közben), és miért is ne vághatnék bele egy blogba? Akkor még nagyon kezdetleges volt ez a láz a környéken, azóta meg már mindenki blogol, illetve blogolt, de aztán megritkultak a bejegyzések, mert népszerűvé vált a Facebook. Ez nálam is észrevehető, elég csak megnézni az archívumot.

És most meg visszatértem, van, hogy naponta többször is írok, képet teszek fel, szöszmötölök a blog kinézetével (a Designnal, tudjátok, csak mivel angolra van beállítva a Blogger, így nem tudok mindenre szép magyar kifejezést használni; ahhoz meg, hogy utánanézzek, most lusta vagyok). Bár az is lehet, hogy túl sokat vagyok egymagammal, és ez a mellékhatás.

De a versek nem jönnek. Mindig azt remélem, hogy talán majd egyszer, 1 hónap múlva, fél év múlva... Erőltetni meg nem akarom, de lehet, azt kéne. Vagy már nincs mit úgy mondanom, ahogy régen. Ez is elképzelhető.

Jelenleg ez vagyok, aki vagyok. A folyamat meg igazából csak részletkérdés. Részletes, mert sosem áll meg, mindig valamilyen, mindig történik, és persze megszokott/hétköznapi/az élet része. És - ezt meg nem is tudom, hol olvastam/hallottam - nem az élet történik velünk, hanem mi történünk az élettel. Tehát én vagyok a folyamat. Ezt lehet látni, ha szösszentek ide valamit.

(A poszt átírásának és megváltoztatásának jogát fenntartom.)

Új fejléc

... azaz "Header," ahogy az irányítópultomnál a dizájnnál megjelenik a dolog. Kicsit egós lett, túl sok rajta a fejem, de most ilyen kedvem volt. Majd még kísérletezgetek. Addig meg ismét bocsi, hogy ott figyelek megnyitáskor.

A Picnik és a Picasa kombinálásával csináltam a képet (link beépítve ezen képszerkesztőket nem ismerőknek (van olyan a világon egyáltalán?!))

Megnéztem az órarendem

Hát belenéztem a tantervbe, és eléggé érdekesen néz ki a dolog. Csak hétfőre és keddre hirdettek meg órát (ez nem is gond, mert így legalább van naggyonsok idő készülni az órákra, illetve, ha megszüntetem az itthoni biztosításomat, és MO-n csináltatok egészségbiztosítást, akkor akár még dolgozni is mehetnék, de ezt még alaposan át kell gondolni), viszont van pár ütközés, de gondolom, szeptemberig még biztos változik a helyzet (inkább remélem). És van egy tanárnő is, akinek a neve még ismeretlen számomra, biztosan új. Gyakorlatilag 6 tantárgyam lesz, plusz mindegyikhez tartozik konzultáció, így nem is tudom, azok órának minősülnek-e :D Húzós nap lesz a hétfő meg a kedd, az már biztos.

Arculatváltás vol. 3.

Nos hát mivel még nem úgy számolok, hogy már csütörtök van, ezért így írom: tegnap volt a nevemnek a becses napja, és ennek örömére tartottunk egy kis ücsörgős-iszogatós estét a teraszon. És volt nagyon finom csokitortám (még van is belőle), így nézett ki, mint ahogy a képen látszik, és persze finom is volt. Ma meg Csabinak a szülinapját ünnepeltük, ám nem maradtunk sokáig, úgyhogy kb. 11-re itthon voltam. Azóta a blog új kinézetén munkálkodtam, aminek a nagy része abból állt, hogy csináltam száz képet, amiből lett 10 megfelelő. Aztán megszerkesztgettem a képeket, próbáltam kitalálni, hogy a fejléc ne legyen olyan kibeb@szott (bocsánat) nagy, de a magasságon nem tudtam normálisan állítani. Szóval itt és most elnézést kérek, hogy a blog megnyitásakor a profilból nagyban bevillanok. Valószínűleg úgy sikerült volna csak a kép, ha paint-ben kijelölöm a narancs részt és ctrl+v módszerrel meghosszabbítom a képet. De ebben nem vagyok biztos, hogy ezt így lehet (várom a pozitív megerősítéseket, illetve más alternatívákat), és ma már eleget szöszmötöltem fölötte. Viszont így legalább nem Paper Mario-t játszottam a Nintendo 64-es emulátoron (köszi, Viki!). Hát akkor ennyit mára.

Borfesztiválozós hétvége

Ami igazán fura az egészben, hogy gyakorlatilag az elmúlt 3 nap alatt többet ittam, mint az elmúlt 2 évben összesen, és remekül bírtam a strapát. És a Srpite-os fehérbor (jó savas volt a papa bora) az jó! Jó kis 3 nap volt ez, bár igazából a borfeszt csak kétnapos volt, de a vendégeink már péntek délután megérkeztek, úgyhogy már előre ittunk a medve bőrére. És kaptam nagyon finom bort, ami gyorsan el is fogyott. Bár Fenyő Miklós koncertre nem jutottam le, azt a pincénél ücsörögve hallgattam, de a Locomotív revival band (link: Neked írom a dalt) az nagyon jól tolta. De mostanra már annyira hullafáradt vagyok, hogy az hihetetlen, bár már a nehezén túlestem. De ha most letenném a fejem, perceken belül bealudnék. Szóval jól éreztük magunkat, én legalábbis igen, minden kín és gyötrelem ellenére. Ja, meg hát az idő se volt olyan jó, de végülis nem esett olyan sokszor, mint amire számítottam. Szombaton csak délelőtt esett, ma meg délelőtt meg délután is, de csak ilyen csöpögősen, szóval nem szakadó esőben mászkáltunk, vagy ücsörögtünk a pincénél. Azt hiszem, túl fáradt vagyok, hogy részletezzek bármit is, mert az agyam is fáradt, és meg lettem villámcsapva...

Majd szerzek képeket is valamikor.

Felvettek

Azaz vissza, folytatom az anglisztika szakot Pécsen, csak most már mesteri szinten. Igazából a szívem mélyén tudtam, hogy felvesznek, de csak 3 ponttal léptem túl a határt, így azért kicsit furán érzem magam. Nembaj, jó lesz!

Adele: Turning Tables - szabadfordítás

(Hirtelen ez lett belőle, még majd biztos alakítgatom, meg elrágódok rajta... Építő kritika, ötletek, segítség jöhet, de nem feladat volt, csak a magam lefoglalására és szórakoztatására vágtam bele. Meg persze gyakorolni is kell néha... :D)

Háború közeli állapot,

mindenem a padlón hever...

Isten tudja, miért is harcolunk.

Bármit szólok is, a szád még többet felel.

Nem tudom már követni a sok torz érved,

belém fojtasz minden szuszt...

Ezért nem jöhetsz túl közel, hogy kínozz,

nem is kérek semmit, csak azért, hogy távozz,

nem kapsz tőlem semmit, csak hogy feláldozd.

Búcsút kell mondanunk a torz érveknek.

Vérfagyasztó egek alatt,

hol a szerelem eltűnt, a te szellemed lebeg.

Viharok százával dacoltam, hogy elengedjelek.

Nem törhetsz meg, hiába is mered.

Nem tudom már követni a sok torz érved,

belém fojtasz minden szuszt...

Ezért nem jöhetsz túl közel, hogy kínozz,

nem is kérek semmit, csak azért, hogy távozz,

nem kapsz tőlem semmit, csak hogy feláldozd.

Búcsút kell mondanunk a torz érveknek.

Legközelebb merészebben önmagamat majd megmentem,

ha az égzengés hívna.

Legközelebb merészebben önmagamat majd megmentem

két lábbal a földön állva.

Ezért nem jöhetsz túl közel, hogy kínozz,

nem is kérek semmit, csak azért, hogy távozz,

nem kapsz tőlem semmit, csak hogy feláldozd.

Búcsút kell mondanunk a torz érveknek.

("KÖLCSÖNVENNI" CSAK ÉS KIZÁRÓLAG RÁM VAGY A BLOGOMRA HIVATKOZVA LEHET! KÖSZI...)

Mezítlábas

Délután elszakadt (már harmadszor ezen a nyáron) az ezeréves tangapapucsom és azóta mezítláb mászkáltam, s ennek következtében a talpam kb. koromfekete volt. És hát elindultam nagy megkönnyebbüléssel zuhanyozni, aminek az lett a vége, hogy vizet kellett forralnom. Ugyanis egész éjjel nem volt áram, így a bojler se ment, és nincs meleg víz, mert csak éjfélkor kapcsol be. Ma is szép kis vihar volt, ez egy kicsivel tovább tartott, mint a tegnapi, bár a szúnyoghálómat nem döntötte be :D

Ma megint kiürítettem egy polcot (könyvest), elpakoltam a szemben lévő tákolmányba legalulra azokat, amiket már olvastam. Aztán kint a nappaliban kiválogattam a Moldova könyveket, meg mindenféle mást, hogy ne kelljen beszurkálni fektetve a könyveket a polcokra, és hogy kinézzen valahogy a sok könyvespolc. És így a Moldova könyveken felbuzdulva úgy döntöttem, hogy félreteszem A legyek urát, és olvasok valami mást, mert egyelőre elegem van a tinifiús, jaj-egy-szigeten-ragadtunk-most-mit-tegyünk hisztiből. Tudom, meg kéne várnom a cselekmény tetőpontját, de most valami más kell az elmémnek. Amin nem alszok el 3 oldal után. Ja, meg a port is letöröltem a szobámban, még holnap anyu ablakot mos (mert azt csak ő csinálhatja), aztán kész is lesz a nyári nagytakarítás nálam. Marad a nappali, tesómék szobája és a konyha. Csak a mosással van probléma, mert ha kinn esik, akkor hiába teregetünk bent, napokig száradnak a cuccok, ráadásul még fülledt is lesz a levegő a házban. Bár, ha holnap olyan idő lesz, mint ma, hogy csak estére jön eső, akkor van esély kimosni mindent.

Meg azon is gondolkodtam, hogy a régi CD-ket meg DVD-ket is be kéne dobozolni, úgyse nagyon használom őket. Az megint plusz 1 szabad polc. Ahová mondjuk nincs mit raknom jelenleg, szóval ráérek bedobozolni azokat.

És rettentő fura, hogy rend van a szobámban. Még az asztalomon is!

Kaporszedés közben bukkantam rá

Ázott madár (vagy kutya)

No hát olyan vihar volt/van, bár most a hangokból ítélve csak esik. Kinn ültünk a Lopóban, aztán egyszer csak feltámadt a szél, aztán meg leszakadt az ég. Tudtam én, hogy esni fog, de azt hittem, majd csak valamikor éjjelre ér ide a vihar. És hát amikor lement a nagy zuhé, ami kb. 10 perc volt vagy még annyi se, akkor elindultam haza, vagyis félúton futottam, de aztán rájöttem, hogy a tangapapucsban csak elesnék/elcsúsznék, így csak gyorsan mentem futás helyett. Ja, meg közben az áram is elment, úgyhogy csak a hazaút felén volt sötét. Mondjuk folyamatosan villámlott, szóval azért láttam az utat :D de a pocsolyákat nem... Most már lefürödtem, átöltöztem pizsamacuccba, úgyhogy nem tudom mi lesz, mert internet nélkül azért megvagyok, de ha megin elmegy az áram, akkor még olvasni se tudok majd. Pedig most A legyek urát olvasom, és érdekes, csak sajnos magyarul van, és tele van ilyen magyarázós lábjegyzettel, ami idegesítő.

Ma kellemesen jót unatkoztam. Csináltam magamról képeket, elkezdtem nézni a Sucker Punch c. filmet, aztán meg is untam, de majd adok még egy esélyt neki. Végül sorozatnézés lett a filmnézésből. Aztán meg lenyírtam a füvet, hát nem mondom, hogy belehaltam, de azért fárasztó volt, főleg a borospince tetején lavírozni a fűnyíróval, de megoldottam. Nem tudom, látott-e valaki, de biztos vicces volt, ahogy teljes erőmből próbálom a dombon feltolni a gépet, közben 5x megakadok, visszacsúszok, és persze szentségelek kínomban, aztán hatodszorra sikerül feltolnom, majd visszafelé majdnem hátravágódok. Meg szerencsésen beleléptem a csóványba is, azaz csalánba, bocsánat. Jól viszket is a talpam, hiába a Fenistil gél. Nembaj, ennyi kell, végre igazi parasztnak érzem magam a csóványcsípéstől. Hiába, Pécs után Kisújfalu egy más világ... :D

De még fejlődnöm kell fűnyírásban is, mert kb. 2 óra hosszat tököltem, pedig hát nem olyan ráérősen estem neki a feladatnak. Vagy csak túl nagy a terület, amin át kellett menni, meg a kábelra is mindig figyelni kellett, hogy ne menjek rá a géppel - tekintve, hogy nem szándékozok áramütést szenvedni... egyelőre. Most meg mehetek áztatni a lábamat a kádban, mert tiszta mocsok meg kosz meg fű, de majd elücsörgök magamnak.

És a hajammal is kéne kezdenem valamit, mert tegnap este mostam, és már reggel észrevettem, hogy korpás. Pedig hát ugyanúgy Head'n'Shoulders-szel vagy mivel mosom, csak másik fajtával, mint amit Pécsen hagytam. Lehet, vissza kéne váltani arra. No mindegy, most hívott Lilla, hogy menjek kocsmázni, úgyhogy irány a kád meg a zuhany. Adiossz.

Hétvégén túl, takarításon innen

Ismét egy hosszú hétvégén vagyok túl. Kezdjük a csütörtökkel: Lilla promóciója /diplomaosztója for beginners/, egy kis shopping fiúkkal(!!!) a dm-ben (bár igazából ők csak bejöttek, vitték, ami kell, én meg még nézelődtem, miután megtaláltam én is azokat a cuccokat, amik kellenek, de hát egy lányt odaengedni a leárazott sminkcuccos dobozokhoz életveszélyes, de most kivételesen talán max. 10 percig matattam), aztán igényes bezabálás hidegtálból, és mellékesen hozzátéve orbitális leégés. Mert csak 1x felejtem el magam bekenni naptejjel, máris megvan a rákvörös imidzsem.

Péntek: kezdetnek egy kis takarítás, rendrakás, majd összepakolás és készülődés az este pincebuliba. Készülődés után csodás kiütések a lábamon, nyilván a borotválástól (elszokhatott tőle a bőröm, és még mindig nem múlt el, hogy az a ...). Majd kb. délután fél 4-től már kinn a szőlőhegyen ténfergés, kis takarítás, fűben pokróconfekvés és -ivás meg egyebek. És ha már említettem a kiütéseket, a szőlőhegyen is megtaláltak: felkaptam egy pólót, mert eléggé fújt a szél, és a nyakamnál, valamint a felkaromon is kijöttek valami kiütések, ezek már szerencsére elmúltak, de fogalmam sincs, hogy konkrétan mi okozhatta. Valszeg az, hogy előző nap már leégett, sérült a bőröm, és a Sportszeletes pólóm buzernyálta azt. Mindegy, nem konspirálok. Szóval a buli jó volt, csináltam sok sok képet, amit most kivételesen nem tettem fel a Picasara, mert már a tárhelyem felét elhasználtam, nem is tudom, mi lesz, ha megtelik, legfeljebb törlöm a régi képeket onnan, hogy legyen hely az újaknak. Szóval szépen megünnepeltük, amit kellett. Vicces, mert most többet ittam, mint szoktam, kóstoltam pálinkát, meg borokat, és még fél liter vadászt is megittam, de semmi hatás. Mondtam én már régen, hogy két 1000 mg-os C-vitaminnal kell nekiindulni a partynak, de nem hisznek nekem, pedig itt vagyok bizonyítéknak.

Szombat: hát kezdjük a hazaéréssel, ami éjjel fél 1-kor történt kb. Úgy vagyok vele, hogy ciki, nem ciki, de a többiek csak 6 után kezdtek el kiszállingózni a hegyre úgy tömegesen, és hát én már elfáradtam péntek délelőtt is, szóval volt pofám fél 1-kor hazajönni a hegyről. Mondjuk 7 körül már kelhettem is szombaton, mert Áron már nyomta a szöveget, meg motrozott bent a házban, ami nem kicsit hangos. Szóval kicsit nyűgös volt az ébredés, meg a nap is, de túléltem. Áronra kellett vigyázgatni, mert bátyámék osztálytalálkozón voltak, csak ma délután jöttek meg, szóval gyerekmegőriztünk anyuékkal.

Vasárnap (azaz ma): meglepő módon Áron később kelt, mint általában, csak 9-kor, én meg fél 9-kor, így nagyjából kialudtam a pénteki nap fáradalmait is. Ma a szokásos vasárnapi rituálé ment, főzés, besegítés, ruhahajtogatás, TVzés, fetrengés, annyi különbséggel, hogy Áronra is figyelni kellet, dehát nem volt gond, megoldottuk a helyzetet.

És a jövő??? Hát jövő pénteken jönnek a Barabásék meg a Viki, mert szombat-vasárnap Kürtön borfesztivál lészen, aztán bandázunk, sütünk, főzünk, iszunk (azaz a többiek isznak), Fenyő Mikire rázzuk, és talán el is ázunk, mert egyelőre még rossz időt mondanak az okosok. És mivel lesz ez az akció, anyu keddtől szabizik, és nagytakarítunk. Remek lesz, előre várom a hétköznapokat. Mondjuk a hétvége már biztosan jó lesz, csak ne lenne ez a többnapos takarítós procedúra.

Ja, és kapok mágneses karkötőt, mert nekem az milyen jó lesz, és jobb lesz tőle a közérzetem. Meg úgy általában véve jó lesz ---> Top Shop életérzés. Majd leírom, milyen. Ha egyáltalán érezni fogom a cucc hatását.

Régi arcaim

Hát ezt most kukáztam a Picasa fiókomból. Csak így a hecc kedvéért postolom is.

Mennem kéne már aludni, mer holnap 7kor kelek, hogy szépen lassan legyen időm reggelizni, meg összeszedni magam, mert megyek Lilla barátném diplomaosztójára, aztán fel kell készülni, mer hosszú lesz a nap, ugyanis az ünnepség után megyünk bevásárolni a pénteki szőlőhegyi gigamega bulira.

Voltam ma mamánál is Kürtön, elmentünk vásárolni. Vettem 2 rövidgatyát meg egy strandtáskát, jó vétel volt. És olcsó.

A képet nézegetve meg nosztalgiázok, hogy milyen extrém fejeim voltak régebben. Mondjuk nem sokat változott az arcberendezésem, szóval most is extrém fejem van :D A copfos fejjel indult a craftológia. Vagy mégsem? Lehet, hogy az előtte lévő blogom indult azzal, és onnan vittem át erre, már nem emlékszem pontosan. No mindegy, nosztalgiázás helyett inkább alszok.

Tartalék

Spórolni kéne... Hogy mire, azt így hirtelen nem tudom, de spórolni kéne. Rá kéne szokni. Nem lesz textilfilc-rendelés... Inkább akkor már kész pólót rendelek.

Na, erre pl. spórolhatnék. Meg úgy általában véve is.

Túl meleg van...

... a léthez.

Egy dal most, mert régen hallottam.

Mai alkotás

Mivel ma igen rossz napom volt, és mindenki csak idegesített, valamiben le kellett vezetnem a feszültséget, és ugye erre az egyik legalkalmasabb (a röplabda után) a csomózás. Meg inkább ücsörögtem, mint mászkáltam, szóval pluszban jó ötlet volt nekiülni. Karkötőt már csináltam eleget, meg kulcstartót is, ezért ma gondoltam egyet, és belevágtam ebbe a Stones-os mintába, mer kíváncsi voltam, megállja-e a helyét a csomózott cérna fülbevalóként is, és hát a válasz igen. Bár néhány módosítást célszerű lenne még elvégezni ezen a prototípuson, például ahol kilóg az a piros szál, ott van a kezdés, azt valahogy korrigálni kéne, de ragasztó lesz a végső megoldás, azt hiszem. Egyébként igen jó, mer könnyű, és nem húzza le a fülemet, nem is túl nagy. Szóval ez az alfa stílusú csomózás fülbevaló készítésére is alkalmas. Remélem, nemsokára elkészülök a párjával is, de nagyjából este 6 körül álltam neki, és úgy 10 perccel éjfél előtt fejeztem be (persze tartottam szünetet meg ettem is közben, meg ilyesmik) de azért elég macerás, főleg ezzel a hímzőcérnával, mer én megszoktam, hogy erősen húzom meg a szálakat a csomózáshoz, ez viszont nagyon vékony és könnyen szakad. De hát megérte a fáradtságot (és a bőrkeményedést), mer hát nagyon tetszik. Azonban a kedvenc oldalamat, ahonnan ezeket a mintákat szedtem, sajnos most suspend-olták, fogalmam sincs, miért, így nem tudok mindenféle négyszög alakba elférő mintákat keresgélni, pedig ott annyi volt, mint a fene. Hát így jártam, de a Google majd segít... No hát és ilyen lett (mert így éjfélkor még fényképezni is van erőm, pedig egyáltalán nem érzem jól magam, meg ma olyan meleg volt, hogy már szó szerint olvadtam):

Hogyan ejtsük foglyul az Elefántot

Mackó első ötlete az volt, hogy mély gödröt ásnak, és az Elefánt, mikor arra jár, beleesik a gödörbe és…

– De miért? – kérdezte Malacka.

– Mit miért?

– Miért esne bele?

Mackó az orrát dörgölte, és azt állította, hogy az Elefánt majd arrafelé sétál, dúdol, dúdol, magában, közben az eget nézi, hogy vajon hoz-e esőt a felhő, így nem látja a mély vermet, csak amikor már a szélére lépett, és akkor már késő.

Malacka megjegyezte, hogy a Csapda nem rossz, de mi történik, ha tényleg esőt hoz a felhő?

Micimackó megint az orrát dörgölte és elismerte, hogy erre bizony nem gondolt. De aztán felragyogott és kijelentette, hogy amennyiben éppen esne akkor, az esetben az Elefánt azért nézné az eget, hogy mikor fog kiderülni, és ezért nem látná meg a vermet, csak amikor… és akkor már késő volna.

Mikor ezt így elmagyarázta, Malacka kénytelen volt elismerni, hogy ez bizony jó Cselfogás.

Ettől Mackó nagyon büszke lett, és már a zsebében érezte az Elefántot, és már csak egy kérdés volt hátra: hogy hol ássák meg azt a Nagyon Mély Vermet.

Malacka azon a nézeten volt, hogy bizony legjobb lesz arrafelé megásni, ahol az Elefánt tartózkodni szokott, legfeljebb néhány lépésnyi távolságban.

– De akkor meglát bennünket, miközben ásunk – vetette oda Mackó.

– Ha az eget nézi?!

(Micimackó és a Tao)

Takarításnak/szortírozásnak/leltározásnak (nem is tudom, minek nevezzem a folyamatot) vége

Ma végeztem a nagyszekrénnyel is, hurrá! Találtam még ezeréves kartonmappát sötét- és világoskék színben, azokból pont tudtam hajtogatni 2-2 dobozt fedővel. Valami ilyen vastagságú karton kéne nekem, mert ez azért jobban tart, mint a sima nyomtatópapír, csakhát más színekben, mert a kék most már nem illik a szobámba. Viszont a gyöngyöknek, cérnáknak, mindenféle apró kézműves dolgaim tárolására tökéletesen alkalmasak, sőt. Akár díszdoboznak is jók, mert még lehet rá ragasztgatni is, meg rajzolni, mindenfélével díszíteni, és ha mintás papírból hajtogatjuk, akkor meg még jobb. Meg találtam már tutorial-t hosszúkás dobozra is, szóval most rákattantam ezekre, mert szerintem nagyon praktikusak az én tárolási szokásaimhoz. És a legjobb az, hogy beleférnek a fiókjaimba is. Kell narancs, bordó, meg barna színben, és mintásban is erre alkalmas papír.

No hát így néznek ki a dobozkák, de azért még pontosságban van mit fejlődnöm hajtogatás szempontjából...

A színes/mintás karton miatt elkezdtem keresgélni is a neten, hogy milyen a válaszék, milyen árban vannak a dolgok, találtam is egy jó kis kassai székhelyű webáruházat, ahol pl. a fotókarton 20 centbe kerül (A4-es), ami meg is felelne a célnak. De aztán ráakadtam a textilfilcekre is (egyébként marha sok minden van ebben a webáruházban, jó sokáig böngészgettem), szóval összeszámoltam, hogy mi minden kéne nékem a filcekből, s végül egy 22.73 EUR összegű rendelés jött ki, ja és ebben az árban nincsenek benne a fotókartonok, és akkor még pluszba rájön a postaköltség, ami 3.17 EUR csomagonként. Sajnos nem kis összeg. És akkor még pólóim sincsenek, amikre rajzolhatnék, bár gondolom egy egyszerű fehér/fekete póló vagy trikó nem kerül olyan sokba. Meg vannak egyszínű trikóim, azokat is feldobhatom. Mert már ki is néztem magamnak pár mintát, hogy miket rajzolnék, pl. Cookie Monster-t, meg egy Ponyvaregényeset, meg Jack Skellingtont, esetleg Kisvakondot...

Ötletem az van bőven, csak alapanyag és eszköz nincs sajna. Viszont ha valaki menne Esztergomba valamikor, akkor szóljon, mert a Müller papír-részlegén körülnéznék karton ügyben. Merthogy forintom az van, csak euróm nincs jelenleg, amiből vehetnék, visszaváltani meg nem akarom a forintot. És lehet, hogy textilfilcet is találnék, és akkor nem kell rendelnem. Viszont, ha minden kötél szakad, akkor is nemsokára jön a névnapom, lesz egy kis pénzmagom (remélem :P), és akkor majd marad a rendelés, pólókat meg lehet venni a Tesco ruharészlegén, vagy lehet turkálni. Kínomban nagyon rámtört ez a kreatívkodás, még a táskavarráson is gondolkodtam, de végül csak sablont töltöttem le hozzá, majd a kiselejtezett ruhák közt keresek olyat, amit szét lehet vagdosni, de a varrást meghagyom a mamának, mert neki van varrógépe, és ő ügyesebb és tapasztaltabb is e téren. Ma vittem is neki jópár nadrágot, amiket fel kell hajtani, vagy meg kell varrni, mert az ülepüknél kikoptak, de hát hosszúszárú nadrágra egy ideig még nem lesz szükségem, szóval legalább a mama nem fog unatkozni :)

Közben már megjelent anyu, és elzavart aludni, úgyhogy ennyit mára. Hajtogatás maradványai ismét az asztalomon, de majd holnap, ha lesz erőm bármire is, akkor elrakodok az asztalomon. És holnap végre tejszínes-gombás húst fogok enne knédlivel!!!

Szombat reggeli (szőlőhegyi) láz és leltár a fiókokban

Hurrá, holnap kelhetek reggel 5-kor, mert vár a szőlőhegy. Mondjuk én csak bújtatni fogok, meg max hegyelni, a neheze az ősökre vár, mert ők ritkítanak/pucolnak is. De már csak 2 sor maradt, csak végzünk vele holnap, bár úgyis az időjárástól függ majd. Meg hogy fel bírunk-e kelni olyan korán :D Persze apunak ez nem gond, ő úgyis 4-kor kel, vagy legkésőbb 5-kor, anyu is rosszul alszik már évek óta, úgyhogy én vagyok a veszélyeztetett a koránkelést illetően. Voltunk kint tegnap este is, de még este 7-kor is döglesztő meleg volt, szombatra meg vasárnapra pedig a legnagyobb meleget mondják az okosok. Mondjuk lehet benne valami, mer mocskosul fáj a fejem a bal szemöldököm tájékán.

Ma meg tegnap fiók-nagytakarítást tartottam, de úgy, hogy a 12 dugig lévő fiókból 2 üresen maradt, és már többi 10 sincs dugig (bár a hímzőcérnás fiók talán mégis), de muszáj volt már, mert a zoknik meg a harisnyák (tudom, amiket el kéne rakni, mert nyár van, de nem szoktam elsüllyeszteni az ilyesmiket) nem fértek be egy fiókba, így a nylon meg a rendes harisnyák maradtak, a zoknik meg kaptak új fiókot. Meg a ruhásszekrényem alatti szekrényben is kiürítettem egy polcot (régi társasok, meg mindenféle ezeréves cucc volt ott, nagy része ment a kukába, illetve papírgyűjtőbe, a használható dolgok meg a gyerekeknek, bár a gyerekszoba is dugig van játékkal), mert a ruháim is kinőtték már a ruhásszekrényt, így a mackó- és itthonra való gatyák is külön polcot kaptak. Meg kipakoltam egy harmadik szekrényt is, az most nagyjából üres, de arra gondoltam, hogy az előszobában lévő szekrényből felhozom a cipőimet, papucsaimat, meg mindent és azok kerülnek majd a ruhásszekrény alá, és az alsó polc tartalma pedig megy majd a magasba. Igazából a dolog a ruhásszekrény szűkössége és az arc-haj-testápolási cuccaim káosza miatt indult, aztán rájöttem, hogy a sminkcuccaimat is tárolni kéne valahol (nem a könyvespolcon a neszesszerben), és az íróasztalom legfelső fiókja tűnt a legmegfelelőbb ötletnek. Az viszont tele volt ezeréves színes ceruzákkal, tollakkal, mini jegyzetfüzetekkel, meg egy csomó tönkrement rajzeszközzel és papírfecnikkel, szóval onnan a használható ceruzákon és tollakon kívül gyakorlatilag minden ment a kukába. Aztán ma rámtört a dobozhajtogatás, így a (most már) sminkes fiókomba hajtogattam ilyen tárolódobozokat fedő nélkül, és azokba pakoltam. De örülök, hogy végre megszabadultam a nálam is idősebb tusoktól, amiket még anyu használhatott a gimiben vagy általánosban. Az egyik fiókban van is egy szép kék tusfolt, amit nem nagyon tudtam lemosni, még körömlakklemosóval se, így abba tettem egy vastagabb papírt, de az pont az egyik üres fiók, még nem tudom, mit teszek bele. Talán az alsóimat is kiköltöztetem a ruhásszekrényből egy fiókba. És még hátravan a nagyszekrény, amit a dobozhajtogatási nagy lázban elfelejtettem, így az holnapra marad. Mondjuk abban főleg télre való cuccok vannak, sapkák, sálak, kendők, kesztyűk meg egyebek, viszont az akasztós felében alul van minden, bele se merek gondolni, hogy mi minden, szóval azt is át kéne nézni. Most már legalább rend van (mondjuk az asztalomon még itt a papírhajtogatás nyomai), csak legyen erőm holnap a nagyszekrény szortírozásához. Majd felírom egy post-itre, akkor nem felejtem el.

Viszont valahonnan kell szereznem ilyen keményebb díszpapírt, mert akarok ilyen tárolódobozokat még színesben is, mert nincs kedvem a fehér papírt festegetni. Bár kínomban talán még arra is elszánom magam...

Mert a gyomorrontás rossz, és aki elrontja a gyomrát az hülye, és a hülyéké a világ

Ma összeettem mindenféle ocsmányságot, és most nem vagyok a helyzet magaslatán. De mivel nincs hányingerem, ezért ebből holnap lesznek problémáim... vagy még ma este/éjjel. Gyakorlatilag egész nap éhes voltam, pedig hát volt reggeli, meg ebéd, 2 órával ebéd után "uzsonna," de azt hiszem, a sok mű édesség egész napos zabálása volt itt a baj. És már azt a csokis nanukot (jégkrémet) se kellett volna benyomnom. De most már mindegy, már csak a cickafarkfüves tea segíthet, ha segít egyáltalán. Ha holnap is ez lesz, akkor stratégia kell, mert nem kívánok mégegy gyomorrontást magamnak. Sok folyadékot kell inni, hogy a gyomor eltelítődjön... vagy édesség helyett ehetek gyümölcssalátát, vagy csak simán gyümölcsöt. Kezdetnek meg vajaspirítós reggelire. És egy alma, mert az alma mindig jólesik (kivéve államvizsga napján reggel 6kor...). Egyébként ilyenkor úgy tudom utálni magamat, ha nem figyelek a kajálásra. Mert oké, ha mondjuk betolok egy zacskó chipsszet filmnézés közben, no de a mai nap felért vagy 10 zacskó chipsszel. Bár ma inkább az édeset kívántam, szóval ez a legrosszabb. Mert ha megálltam volna 1 nyalókánál, akkor most nem lenne semmi probléma, de jött a savanyú gumicukor, meg minden egyéb szintetikus szar (bocs). Ez van sajnos, a PMS kikészít.

Ma nem csináltam igazából semmi extrát, szinte egész nap a TV előtt ültem, vagy úgy néztem, hogy közben ruhákat hajtogattam. Meg összeszedtem néhány játékot a ház egyes részeiről, amik épp utamba akadtak, és bevittem őket Ákos szobájába, meg mosogattam pár edényt, de a mosogatás nagy részét a gépre hagytam - ha már van, akkor csinálja is a dolgát. Meg nyomtam egy kis freestyle-t is a nappaliban, üvöltettem a zenét, aztán lötyögtem magamnak, amennyire a tangapapucs engedte, mert hát mezítláb táncolgatni a hideg csempén nem igazán kellemes :) De kell a testmozgás, úgyhogy még jó is volt, mert már 5 óra körül eléggé kellemetlenül éreztem magam, szóval tudtam, hogy nem jutok el zumbára. Mondjuk az tény, hogy a zumba keményebb, mint amit én itthon elnyomok, mert hát csak random zene szól, aztán én meg próbálom elkapni a ritmust meg ugrálok magamnak. Még jó, hogy a nappaliban van függöny, mert ha egyszer valaki eme tevékenység közben meglátna a teraszról, az igényesen pofánröhögne, miután már jót kacagott rajtam a hátam mögött. Most még teszek egy röpke látogatást a pincében anyunál, közben forraltatok vizet a vízforralóval a teámnak, és amíg ázik, addig lefürdök, aztán jöhet a sorozatnézés (bár előtte még el kell költöztetnem a laptopot az ágy mellé, hogy ne itt ücsörögjek, mert csak 100x elzsibbad mindenem filmnézés közben, viszont ehhez nem kell internet, tehát vígan költözhet a HP az asztalról egy székre az ágyam mellé), amíg el nem alszok rajta. Édességet meg egy ideig látni se akarok.

Egy kis jó hír

Megszületett a legkisebb Udvardi, aki a Csaba nevet kapta. El is felejtettem írni, hogy új unokatesó van a láthatáron, de most már utólag mindegy, mert már nem a láthatáron van, hanem a világon. Kicsit fura, hogy még így majd' 23 évesen még elsőfokú (vagymilyennek mondják) unokatesóm születik (de azért remélem, hogy még fog is születni másik nagybátyáméknál, akik erősen próbálkoznak már jó ideje :) ), de azért jó érzés, mert hát gyarapodott ismét egyel a család. Meg ha belegondolok, talán már bátyám első fia is ennyi idős lesz, mint most én, mire eljutok odáig, hogy gyereket vállalhassak... És remélem, ő is majd örülni fog egy új unokatesónak akkor. De most nem agyalok ezen, egy jó ideig még nem tervezek családalapítást. Most örülök az új jövevénynek.

Túl a varázshegyen

Hát megvolt végre a diplomaosztóm, egész jó volt, nem untam magam, csak fáradt voltam, mert háromnegyed 6-kor keltem aznap.

Tök jó volt, hogy eljött néhány tanárunk is az ünnepségre, mosolyogtak nekünk/ránk.

Meg aztán szombaton volt a buli, amit tesómék szerveztek. Két bográcsban főztek kaját, ömlött a sör meg a pálinka orrba-szájba. Még én is ittam valami no-name málnapálinkát, ami nem volt mondjuk olyan jó, de a célnak megfelelt, aztán később meg pezsgőt is bontottunk. Énekeltek, táncoltak, meg egyebek, szóval nagy banzáj volt. Csodálkoztam is, hogy a szomszédok nem hívták ki a zsarukat ránk. Kb. éjfél körül azér mindenki elszállingózott, mert hát éjfélkor lekapcsolják a neonokat a faluban és gyakorlatilag húúúdesötét van. Az idő az mondjuk nem kedvezett nekünk, mert kétszer is leszakadt az ég, de volt sátor szerencsére, így esővíz nem került a kajába főzés közben. Csak hamu, mert a szél az egész nap fújt. Jól szórakoztunk, vannak képek meg videók, de tilos megosztanom őket bizonyos okok miatt... :D

Most meg készülődünk Szabina diplomaosztójára, megyünk Komáromba. Tényleg hosszú ez a hétvége... de holnap legalább ünnepnap van. És talán végre jobb idő lesz.