Mackó első ötlete az volt, hogy mély gödröt ásnak, és az Elefánt, mikor arra jár, beleesik a gödörbe és…
– De miért? – kérdezte Malacka.
– Mit miért?
– Miért esne bele?
Mackó az orrát dörgölte, és azt állította, hogy az Elefánt majd arrafelé sétál, dúdol, dúdol, magában, közben az eget nézi, hogy vajon hoz-e esőt a felhő, így nem látja a mély vermet, csak amikor már a szélére lépett, és akkor már késő.
Malacka megjegyezte, hogy a Csapda nem rossz, de mi történik, ha tényleg esőt hoz a felhő?
Micimackó megint az orrát dörgölte és elismerte, hogy erre bizony nem gondolt. De aztán felragyogott és kijelentette, hogy amennyiben éppen esne akkor, az esetben az Elefánt azért nézné az eget, hogy mikor fog kiderülni, és ezért nem látná meg a vermet, csak amikor… és akkor már késő volna.
Mikor ezt így elmagyarázta, Malacka kénytelen volt elismerni, hogy ez bizony jó Cselfogás.
Ettől Mackó nagyon büszke lett, és már a zsebében érezte az Elefántot, és már csak egy kérdés volt hátra: hogy hol ássák meg azt a Nagyon Mély Vermet.
Malacka azon a nézeten volt, hogy bizony legjobb lesz arrafelé megásni, ahol az Elefánt tartózkodni szokott, legfeljebb néhány lépésnyi távolságban.
– De akkor meglát bennünket, miközben ásunk – vetette oda Mackó.
– Ha az eget nézi?!
(Micimackó és a Tao)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése