Éjféli gondolatfoszlányok

& holnap (vagyis az óra szerint már ma) megyek haza kicsiny falumba, a zöld házba, a melegségbe.
& minden szép & jó lesz. Remélhetőleg.
Igazából megin nem tudom, miért írok. Talán a pezsgő hozta elő ezt a szóhányós állapotot & hogy "nekem most valami maradandót kell írnom" életérzést. Ok-okozat már nem lényeg, de végülis jól esik írni. Áldott kényszer (vagy áldatlan, kedves olvasóimtól függ).
Hát, ismét eltelt egy hosszú év. Újra itt van a december, a karácsony, a vizsgaidőszak, a szilveszter, a fogadalmak (amiket nem teszek - elvből és lustaságból :D), meg minden egyéb év végi hercehurca, amivel nem tudok mit kezdeni. Majd jövőre...
Pozitív, hogy holnap ilyenkor már OTTHON leszek. & hogy megszűnik a sztrájk, bár ennek ellenére apukám jön le értünk Pécsre kocsival, mert ugye a fránya közlekedés csak szerda hajnalra áll helyre teljesen. Szeressük a MÁV-sztrájkot...
& itt a hiányérzet, ami kitölti az ürességet - ami jó - de azért annyira mégsem. Kicsinyes & önző vagyok. Ilyen a szerelem. So it goes.
Lesz még egyszer ünnep a világon - tartja a mondás. Lesz. "...just a chance that maybe we'll find better days..."
Hiszem.
A többi részletkérdés.

Nem para, csak az elkeseredés paradox formája

Gyere, gyere és mondd, hogy szebb lesz a holnap.
Gyere, gyere és kerüld meg velem a Holdat.
Gyere, gyere, csókold meg a homlokom,
és hitesd el velem, hogy lesz még életem,
hogy lesz még büszkeségem, tiszteletem
harcolni tovább - hogy lesz legalább egy OKOM.

Mostanában nem mennek az összefüggő versek. Csak mondatok jutnak eszembe, amiből maximum 1-2 versszak összejön, de se eleje, se vége az egésznek. Hát ez a fenti 6 sorocska is csak ilyen. Asszem, mégsem írásra születtem - bár nem mintha valaha is hittem volna, hogy tudok írni. Verset, novellát, egypercest. Kezdem elveszteni megin az ihletemet. No nembaj, majd visszajön egyszer. Meg elméletileg boldog vagyok, gyakorlatilag meg vizsgaidőszak van (ugyebár), szóval az egész lét-állapot instabil alapokon próbál egyensúlyozni.
Félek a holnapi beugrótól. Ha nem sikerül, akkor januárban újra menni kell, és januárra ígyis rengeteg vizsgám van már. Meg 3 bukással kezdtem, hát hogyan legyek bizakodó ezek után?
Nembaj, ha a holnapon túl vagyok, akkor minden jobb lesz, egy kicsit. És ha végeztem a beugróval, fogom magam, elmászok a Tesco-ba, és veszek olyan fasza kis gyertyákat, és itthon veszek egy forró fürdőt. És kiáztatom magamból a stresszt. Csak lennék már túl rajta...
És az élet még mindig szép. És nincs CSAK. Se DE. Az élet szép.
Minden kedves vizsgaidőszak által megzuhant, elkeseredett és megfáradt ismerősömnek ajánlom egyébként Murcy túlélős ötleteit erre az időszakra!
Mert az erő velünk van!

PARA

Semmi extra, csak vizsgaidőszak van... És már van egy fix bukásom. Fonetikából.
Szép az élet!

Szomorgós :(

Nem hozott semmit a Mikulás... :(
Se csoki, se cukor, se virgács...
Pedig mindhármat megérdemeltem volna!!! :D
És szomorú vagyok... :'(

A behúzott szárnyú felfelé zuhanás :)

"I can see you standing in the pouring rain
waiting for changes to carry you away.
I can see the light fall from your eyes
as we get lost in the tears of this goodbye.
[...]
I can hear you laugh when I close my eyes,
I can picture your face and the strenght inside your smile,
I can see the words dance across your lips -
I remember forever something more than this.
You can't go farther than my heart can go...
Cuz I'll still be loving you
through the sadness and the madness here
and I'll always be with you in the distance
that has taken you from me."

(Plumb - Taken)

Akarok (2008. 12.3.)

Amikor helyrebillen az átok-mérleg,
amikor pocsolyában ázik a forró méreg,
amikor a szükség kedélyesen teszi a dolgát,
akkor is ez: hiányt megfékező fáradt korlát?
Kézfogásra, megadásra, ölelésre várni -
és távolságot cserébe... közönyt találni.
Elveszítek, elmulasztok - csak a vágy marad.
Élni akarok, de a szemem mindent tagad.

Üzenet /Neked is :D/

The heart may freeze or it can burn.
The pain will ease if I can learn.
There is no future, there is no past.
I live this moment as my last.
There's only us, there's only this.
Forget regret or life is yours to miss.
No other road, no other way,
no day but today.
There's only yes, only tonight.
We must let go to know what's right.
No other course, no other way,
no day but today.
I can't control my destiny.
I trust my soul, my only goal
is just to be.
There's only now, there's only here.
Give in to love or live in fear.
No other path, no other way,
no day but today...

A nap hangulata ma - Memory

Fura, néha mennyire toleráns az ember...

Oh, yeah! Slayer-t hallgatunk Balázzsal... :D:D:D
Fura, néha mennyire toleráns az ember...
Na jó, annyira nem rossz a Slayer! :D Csak így hallgatva már érzem a zúzódásokat és a sebeket a testemen... :P
METÁÁÁÁÁÁÁL!!!
Remélem, az én esszémre nem az lesz írva, h plágium, mint Veráéra. Hát, de ez már mekkora poén! :D Plagizálta saját magát... Fura, néha mennyire NEM toleráns az ember... :D Nagy arc vagy, Vera! :D
Amúgy rohadtul unatkozok, nem tudok mit kezdeni magammal... Wáááá... Holnap zéhá USA History-ból... A változatosság kedvéért annyira érdekel, mint az idei magassarkúcipődivat... :D Semmit sem veszek elég komolyan! Dögöljek meg! :D /na jó, inkább mégse.../ Fura, néha mennyire toleráns az ember...
Hullhatna már a hó... Azt biztosan komolyan venném. :D
Kicsi, gyere velem rózsát szedni... Ma egész nap ez jár a fejemben. Fura, néha mennyire toleráns az ember... Önmagával.
So it goes... /de régen írtam ezt/

PÉNTEK! PÉNTEK! PÉNTEK!

Hurrá, megszereztem a Barthes-könyvet! :D Beleolvasgattam és egész érdekesnek tűnik, és nem is hosszú. Szóval hétvégi program: Mitológiák, USA History, fordítás. De ma annyira nincs kedvem egyikhez se! :D Elvégre péntek van, aztajómindenit! Hát nem lehet pénteken is könyveket bújni, meg fordítani! :D Árulás lenne a hétvégével szemben... :P
Egyébként tök jó ez a nap. Hajnali 4kor tudtam csak elaludni, fél 9kor keltem... Bementem órára, előtte bedobtam egy nyugtatót, aztán egész nap flash-elek... :D:D:D Qrva jó érzés! :D Bár Kurdi Mária kicsit beledöngölt a pöcegödörbe, aztán meguntam őt, és 11kor elhúztam a vérbe az előadásról... /hihi :D/ Viszont nem mentem el nyomtatni a Rókusra... Nembaj, majd hétfőn... :P
Ééééééés mindjárt itt a vizsgaidőszak! :D Asszem, kivételesen nem fogok kikészülni. :D Végülis, nem nagy dolog, simán meglesz minden tárgyam, az meg már lényegtelen, hogy hányasra. :D
FEEL THE SUNSHINE!!!
Viszont még Árkádba még el kéne másznom ma... De egyedül nem akaroooook!!! :D Bár, ha megemberelem magam... Panka útjai kifürkészhetetlenek. :P Főleg, ha egész nap be van lőve... :D

Végevanajóvilágnak című műsorunk bevezetője

Most magamnak írok. Megírom magam, mint mindig, de most senkinek sem szól. Csak nekem. Vissza a régi kedves mókuskerekembe. Falak között bontakozom ki, mint régen. Pedig azt hittem, a fejlődés majd jót tesz. És igen, hát megtörtént az, amitől óvott az ég: "Te kussolj csak el magadban, hogy senki, de tényleg ezen a kurva kibaszott világon SENKI se tudja, hogy mi történik veled, hogy mi az, aminek örülsz, mi az amitől félsz, mi az ami kiborít, ami megvigasztal, meg egyébként is egy szánalmas szar szemét szar alak vagy, senkit, érted, SENKIT nem érdekelnek a hülyeségeid. És így elkerülheted, hogy a külvilág beskatulyázzon, gyűlöljön és elmondjon minden picsának a hátad mögött. Gondold csak végig... Ha befogod a szád, azzal segítesz a világnak. Nota bene!"
Ó, mindig is imádtam ezt a belső hangot! Megtanított arra, hogy fogadjam el a helyem a világban - jó mélyen a sárban, keresve-kutatva azokat az apró ajándékokat, amiket nekem szánt Isten. Megtanított, hogy erős legyek, hogy elviseljem a nekem kiszabott időperiódust. És természetesen önmagamat.
De ez a belső hang aljas és gonosz is volt egyben. Azt nem mondta el, hogy ha belevágok ebbe a kisvállalkozásba, akkor egy idő után jönnek majd olyan "válságos tízpercek", amelyekkel majd nem tudok mit kezdeni. És amikor már annyira beleőrülök az egyhangúságba, hogy kiszállnék egy pillanatra a mókuskerékből, hogy megálljak és vegyek egy mély levegőt, akkor beüt a katasztrófa. Mert ebből a retkes mókuskerékből nem lehet kiszállni... Kiájulni, azt lehet. Tudattalan, félig halott állapotba kerülni. Szájonát-lélegeztetésre, káosz-öntudatra ébredni. Nyugtatókkal álmodni. Kórházban vérvételre ébredni. Ezt mind-mind lehet. Csak normálisnak lenni nem.
Aztán meguntam és kiléptem a mókuskerékből. Pár csontom eltörött, azért vagyok ilyen idióta jelenleg. De most van bennem annyi lélekjelenlét, hogy visszaálljak a mókuskerékbe. Hogy újra falnak vetett háttal hunyorogjak a sötétben. Elzárom a szabadságomat egy szép kis dobozba a szívemmel együtt. És ahogy C. S. Lewis mondaná, törhetetlen és meglágyíthatatlan lesz...
És hát mivel van egy egész doboz nyugtatóm, még rá is tehetek a dologra egy lapáttal. Úgyhogy most bekapok egyet. És alszok.
Majd álmodok arról, ami eddig valóság volt.
Találkozunk átvirrasztott éjszakákkor. "Válságos tízpercekben". Csodaországban. A sötétségben...

KÉTSZERES NAGYNÉNI LESZEK!!!
:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

A nap hangulata ma - Natalie Merchant : Frozen Charlotte

Címkézés közben találtam a piszkozatok között

Hát, neki megadom magam... Ő a gyerekem, akire simán ráverek 10 évet. :D Gyakran elgondolkodom, h tényleg ilyen hülye vagy csak megjáCCa... :D De aztán rájövök, h csak megjáCCa, mer' marha okos, csak szereti eltitkolni, nehogy sérüljön a zimidzse. :D Hihetetlenül lusta, néha félek, h talán a levegővételhez is túl sok energiát kell használnia, ezért esetleg arról is lemond a saját kényelme érdekében. Olyan, mint a barack: szőrös és ütődött. :D Bélpoklos. Gizda és colos. Általában bunkó, bár előttem kontrolálja magát... :D Imádom a mosolyát, a beletúrós haját, azt a szexi hanglejtését, amikor azt mondja, h "te deviáns"... azt, h mindig megnevettet... Ha szépen megkérem, elmegy helyettem boltba vagy a benzinkútra cigiért, sőt az Alexandrába is eljön velem semmittenni. :D Iszonyatosan keményfejű. Ha nincs igaza, azt hatalmas intellektuális veszteségnek tekinti, pláne ha még el is kell nyilvánosan ismernie, h nincs igaza. :D De azért többnyire jók a meglátásai. Azt hiszi, h kiismerhetetlen, de én átlátok rajta! (háhá :D) Óriási EGOja van (amit én még itt legyezek is...), nem lehet megtörni (hagyom inkább érvényesülni :D). És nagyon szeretem őt. :)

A végszó - Jimmy Eat World : Hear You Me / A nap hangulata ma

Katy Rose : Lemon (kár, hogy idióta képek vannak hozzá, meg hogy enyhén depis a dal, de naon jó, szerintem)

Patty Griffin : Rain

Hangulat-zenék

Keresgélek pár dalt, melyek illenek ehhez az esős időhöz...
Alapból van egy, fülhegyezés... :)

Hasfájós

Már 2 hete.
Élvezetes.
No mindegy, majd elmúlik. Remélem.
Előbb vettem egy forró fürdőt, sötétben, gyertyákkal, csak a zene hiányzott. Bár, végülis ott volt a belső ritmus. :)
Még be kéne gépelnem a fordítást. De mingyár lesz a House... Mondjuk poén, hogy ezt a részt már láttam.
Unatkozok. Aludni nem aludhatok, meg kell várnom, míg megszárad a hajam. Punnyadásosság van. Hivatalosan.

Dögöljön meg a biológia!!!

Kész, ennyi, elegem van!
Nagyon!

Modern játék a Tesco-ban :D

Igazából semmi érdemes/értelmes nincs ebben a bejegyzésben, csak jódolgomban nem tudok mit csinálni, hát írtam

Fáj az élet, fáj nagyon... Bárányfelhőn ülve a lábamat lógatom. Na jó, annyira nem, sőt, szép az élet. :) Szeretném azt hinni, hogy nem romlik el semmi. Bár, végülis... a fonetika mongyon le!!!
Igazából azt sem tudom, minek írok bejegyzést. Pláne, hogy Gyilkos számok-at nézek a tévében, amíg el nem jön a reklámszünet... Még a napom is jó volt, annak ellenére, hogy hétfő van. Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn. :)
Volt egy fantasztikus hétvégém Ádámmal, ma egy vásárlós délutánom Vikivel /poén volt XD/, voltunk Árkádolni /fujjj, gyűlölöm az Árkádot, meg a vásárlást is, de Vikivel legalább könnyebben megy/ meg Tesco-ban /találtunk egy tök aranyos lovat, csináltam róla videót, majd feltöltöm :D/. Meg néztem hentai-t is, bár az enyhén fura volt... :S Lehet, hogy túl sok pornót nézek? /egyáltalán kérdezhet ilyet egy nő önmagától??? XD/ Asszem, flúgos vagyok.
Minden tök jó, én meg keresem a rosszat... Végülis van rossz dolog. Vagyis nem úgy mondanám, hogy rossz, hiszen "a rossz nem létezik, mert a rossz csak a jó hiánya." Asszem, ez a theodicea elve Aquinói Szent Tamástól, de ha tévedek, akkor elnézést mindenkitől, de sz@r a memóriám. Régen volt már az az érettségi...

REKLÁM

A mocskos kapitalizmus!!! grrrrr...
Na jó, írok itt a semmiről, mintha ez olyan marha érdekes volna. Éhes vagyok. Zabálok napok óta. Nem mondom, hogy nem férne rám néhány plussz kiló /mondjuk úgy 2-3, mer gebe vagyok, mint egy anorexiás/, tekitve, hogy hideg idők jönnek, de azért nem kéne megölnöm az emésztésemet. Pedig jó úton vagyok feléje. Különben is, egyszer azt álmodtam, hogy vért hányok, és kiderült, hogy gyomorfekélyem van. Bár, talán zabálástól nem lehet olyat kapni /remélem :S/.
OK. Tényleg abbafejezem. Ennyit mára.
És boldogságos szülinapot Grósz Zolinak meg boldogságos névnapot a Gergőknek!
Uffffffffff...

Pécs felett az ég...

81. bejegyzés

UNALOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOM!
És holnap is UNALOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOM lesz... De délután jön Kristóf! :D 6kor meg megyek JAMbe... Murcy fizet! :D De ő 8kor lelép koncertolni... Balázs a 4es ICvel elzúz Pestre... Este meg majd kockulok. Mint mindig. :)
Egyébként semmi jelentősége a 81es számnak. Csak figyelmes lettem a vezérlőpulton levő kiírásra, h már 80 bejegyzés van a blogon... Tiszta IDIÓTA vagyok... DE!!! - nem veszek el a részletekben... Na jó, néha igen, de az csak nagyon néha esik meg. :)
Amúgy semmi érdekes. Még mindig fájok, és még mindig ok nélkül. :S /életem apró örömei/
És hétvégén meg kaját fogok csinálni, és felrobbantom a konyhát. XD Kerüljétek a Mezőszél utcát... :P És akkor csak nekem esik bántódásom... meg Petráéknak, de tőlük majd előre bocsánatot kérek. :D
Pfff... Asszem, mégse maradok itt egészen karácsonyig. Bár mondjuk jó lenne, mer nincs lóóóóvééé, h haza is menjek, mondjuk 2 hét múlva, mer addig még élni is kell valamiből. Majd gombokból megoldom. Vagy elmegyek bérgyilkosnak.

Az a bizonyos...

... igen, az esszé. Megírtam. Nem tudom, szerintem gázos, pláne, hogy sose írtam még összehasonlító elemzést két versről. De azért igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, kihozni magamból az igazi rizsázó bölcsészt. :D Sőt, van egy kedvenc mondatom is, amibe háromszor is belefoglaltam ugyanazt az igét, csak ugye három különböző kifejezéssel/szóval. :D Na, ha az esszére nem is, de arra a mondatra iszonyat büszke vagyok! :D

Here we go...

„Seize the day!” – wrote Horace in his Odes. Improve the time; enjoy the present day, live each day, as it is your last day. Can we make it? Can we live for the moment? Can we shout out loud without doubt „carpe diem”? We can try at least. I would like to introduce two approaches to ‘carpe diem’ through poems written by Andrew Marvel (1621-1678) and Denise Levertov (1923-1997) and try to show how they interpret this expression, in what way they agree and differ.
At first I want to write shortly about the structure and versification of the poems because I think it is important to look at it a bit. ‘To His Coy Mistress’ by Marvell is an iambic tetrameter poem rhyming as couplets and using a hyperbole. It is divided into three stanzas within a dialectical structure. The author puts opposites together – thesis (stanza 1) and antithesis (stanza 2) – then in the last part – synthesis (stanza 3) – he traces a solution. ‘Living’ by Levertov has no rhyme scheme and the dissection of the poem has no regular system.
While Marvell’s poem is well structured, Levertov’s is a free verse. As I see, Marvell’s message is more complex and harder to express and his way of the structure shows more concentration on the point. Levertov uses free lines without any decoration, as if she might not want to say an important message – she briefly tells what the point is, not more and not less.
As the title says, Marvell wrote his poem “to his coy mistress”, a shy lady he wants to seduce. In the first stanza he honestly writes about his love to this young lady; his aim is to get her but strangely he wants the lady not to cave in, so his “vegetable love” (L.11) can grow bigger and become stronger. He uses various allusions: geographical, like “the Indian Ganges’ side” (L.5) and “by the tide / Of Humber” (L.6-7); and Biblical, like “ten years before the Flood” (L.8) and “Till the conversion of the Jews” (L.10). He also uses adjectives and numbers, which with the mentioned allusions express exaggeration, infinity and eternity of time and space. The second stanza is more pessimistic, showing time passing quite roughly with the line “Time’s winged chariot hurrying near” (L.22) and words such as “vault” (L.26), “worms” (L.27), “grave” (L.31). These show that human life is doomed to pass away; hence Marvell’s desire will disappear with the mistress’ beauty. The third stanza reflects the true ‘carpe diem’ feeling: they should make love while they may and enjoy themselves until they can. They can’t affect the duration of their lives but they can make the best of it.
Levertov’s poem has no addressing. In “Living” the poetess shows how time and nature end, even though these notions are endless. She uses simple and fine adjectives, e.g. “delicate” (L.9), not many verbs and colours representing life and hope. The shivering of the leaves might represent that the gifts of life are not stable and the “wind” (L.4), a higher power influences our circumstances. “A red salamander / so cold and so easy to catch” (L.7-8) may resemble to human life which, though is not always as sweet as we want it to be, it is easy to grab it, to take it – obviously live it. However, we have the right to let it go anytime we feel like – Levertov writes that “I hold / my hand open for him to go” (L.10-11). The ‘carpe diem’ lines are “each summer the last summer” (L.3), “each day the last day” (L.6) and “Each minute the last minute” (L.12). These obviously show little optimism – not much, however – and through the images of nature the whole poem is simply mild, as “delicate” (L.9) as the feet of the salamander.
There are not many similarities between the two poems because they seem to show diverse ways of seizing the day. Marvel wrote his poem in the seventeenth century in his thirties, while serving and helping Oliver Cromwell. He was neither young, nor old to have fear of passing away, or probably not insinuating himself into favour of a lady. On the contrary, Levertov was a twentieth century feminist who wrote her discussed poem in her forties during the Vietnam War when she started to deal with politics and war in her poetry more actively. I think, in “Living” we can also find references to a disillusioned thinking and attitude towards life.
It is eye-catching, too that the poems were written by a man and a woman. It is not surprising to draw a distinction in terms of gender, especially when we look at poems. In this case – as I see – the male poet is more specific in sharing his ideas and foreseeing possibilities to be expected. He sees both the good and bad sides, is keen on captivating the lady and gives a solution or more particularly a prediction in the end. In contrast with Marvel, Levertov does not write about the past or the future, she uses present tense and shows what is happening. For me this represents release and slipping away of what has not to be given in.
Levertov’s poem motivates us on further thinking, while Marvell’s lines draw a whole process of time passing. In my opinion, for the poetess this passing is so easy and she doesn’t seem to worry about it. Marvell has much more at stake: his „lust” (L.30), pleasure and possibly a pretty and smart woman he wants to persuade to make love with him. His poem shows excitement, enthusiasm and affection, whereas Levertov’s poem is calm and peaceful.
Reading and analysing the poems pointed out to me that they have not much in common, except the basic idea of ‘carpe diem’, although the authors seem to perceive it differently and their aspects contrast two dissimilar views. The most important contextual differences are on the score of culture, history, age, gender and comprehension. Furthermore another significance is that the poems are dialectical structure versus free verse. I think, Marvell is somewhat sexist and too precise but not bulk rate because it is adorable how he plays with words and his way of writing makes the poem a beautiful confession. However, hearing something what Marvell was trying to express would almost certainly fray my nerves. Levertov is gentler through her thoughts; she picks her words judiciously, which almost perfectly describe her conception and feelings. In addition, as a hedonic term, ‘carpe diem’ is better described by Marvell because he really wants to make the best of the present moment, though Levertov’s poem seems to me much more impressive.

Egy nagyon kedves történet...

Drága barátom, Murcy írt egy szépséges drámai művet egy hihetetlen eseményről, amely múlt hét csütörtökön esett meg a BTK-n a TIKA néhány tagjával. Az egész angolul vagyon, ráadásul Shakespeare-es nyelvezettel, de azért érdemes elolvasni. :)
E remek mű percek alatt íródott, de már megkértem a szerzőt, hogy egy kicsit turbózza fel, hogy igazán drámai legyen! :D

Megtekinthető itt.

Születésem napjára

Hát igen.
20 éves lettem ma. Hivatalosan.
Rosszul indult a nap, de hála Kedevesemnek, a legcsodásabb barátoknak, családomnak és a fantasztikus csoporttársaknak ez a nap mégsem nyerte el a "legrosszabb születésnap" címet.
Hálás vagyok mindenért, amit kaptam Tőletek és hogy vagytok nekem!
Szeretlek Titeket!!!

Oh, yeah!!!
Esszét kell írni... Amiből az lészen, hogy beszélek tanárnénivel, és megkérdem, hogy mit-hogyan-miért... Na jó, hát vázlat az van...

Introduction:

(A great topic sentence!!!)

Explaining the expression „carpe diem” (from Horace’s Odes „seize the day”) in general; comparing Marvell’s To his Coy Mistress and Levertov’s Living – these do have similarities in terms of carpe diem but they are using different approaches to this theme.

Body of comparison:

Structure; linguistic elements; the listener/reader of the poem; historical-social background; differences in terms of gender; love from Marvell’s point of view; interpretation of “carpe diem”; comprehension of time passing.

Conclusion:

General summary of the most important similarities and differences; personal statements and opinion; what is important about the two poems being compared.

Meg ha sikerül megírnom (mert meg fogom írni!!!), akkor az esszét is felteszem, bár még nem tudom, jó lesz-é vagy rossz...
Majd kiderül. :)
Szurkoljatok!!! XD

A nap hangulata ma (kegyetlen jó dal :D) - Sunrise Avenue - Fairytale Gone Bad

A nap hangulata ma - Katie Melua - The Closest Thing to Crazy

How can I think I'm standing strong,
Yet feel the air beneath my feet?
How can happiness feel so wrong?
How can misery feel so sweet?
How can you let me watch you sleep,
Then break my dreams the way you do?
How can I have got in so deep?
Why did I fall in love with you?

This is the closest thing to crazy I have ever been
Feeling twenty-two, acting seventeen,
This is the nearest thing to crazy I have ever known,
I was never crazy on my own...
And now I know that there's a link between the two,
Being close to craziness and being close to you.

How can you make me fall apart
Then break my fall with loving lies?
It's so easy to break a heart;
It's so easy to close your eyes.
How can you treat me like a child
Yet like a child I yearn for you?
How can anyone feel so wild?
How can anyone feel so blue?

Hát így múlt el a nyár...

(Fotó: Esmael a. k. a. Szabó Hajnalka)

Tégla-váram legmagasabb tornyában, elzártan, falnak vetett háttal vágyok fényre, életre...

...és talán lesz egyszer élet a falakon túl, lesz egyszer halál a fények után.

Alapozás csütörtökön... Éva azér hiányzott :( De bepótoltuk vele is! :P

Na, ez egyszer díjnyertes fotó lesz!!! XD

Nos, hát itt az volt a poén, hogy valaki mondott valami vicceset, én azon elkezdtem röhögni, és nem tudtam abbahagyni 10 másodpercen belül... :D / avagy az alteros leányzó betévedt a csini leányzók közé :D

És több képet nem tudok feltölteni, mer köcsög a Blogspot!!! /grrrrrr..../

Családi para, építkezés, búcsú, buli, porszívó, turmixgép, betonkövek...

Hejj, hát a csütörtök este az nagyon jó volt! :D
Videót nem tölthetek föl, mer Hajnal nem engedi... :( No mindegy, királyos volt, 3 szőke nővel, meg 3 Anitával. :D
Járdakészítés folyamatban, mer Szabina üzletet fog nyitni. Zsíros, lesz nyári munkám! :D
Jövő héten Ákos kivizsgálásokra megy, aztán 4-én kórházba-befekvés és operáció... Kiveszik a komorkát, mivel kemo nem várható az orvosok szerint. Bízunk, bízunk, hogy nem jön vissza újra... Szabina azt mondja, akinél másodszor is visszajön, azt el is viszi a rák. :S
Nagybátyámék felbátorodtak-kiakadtak-összevesztek, elköltöztek, banzáj van, a család felháborodott. Nembaj, mondtam anyunak, hogy karácsonyra nem kell csillagszórót venni, lesz elég szikra ígyis, ha december 26-án idejön a rokonság... (anyám érti a poénjaimat, marha jó! :D)
Ma este buli. Meg akartak kérni, hogy legyek zenefelelős (alias amatőr DJ). De nem leszek, a franc fog ott ücsörögni hajnalig. Este úgyis pakolnom kell...
Pláne, hogy holnap reggel 8-kor megyek Kürtre, mer búcsú van. Mama templomba megy, szóval anyu meg Icu néném főznek, Hajnal meg én Ákosra vigyázunk. Aztán délben bélpokloskodunk, elrontjuk a gyomrunkat, nem megyünk ki ringispilezni, hajóhintázni, se doddzsemozni (pedig mekkora poén lenne! :D). mer már a búcsúnak sincs olyan hangulata, mint régen.
Aztán fél 3 után már menni kell az állomásra, mer pici seggemet viszi a vonat Pestre (hurrá! /cinikus/), aztán Pestről Pécsre... És jujjdejólesz, mer végre látom Ádámot is. :D
Hát, de megpusztulok már itt a családi eseményeket hallva-látva... Én már nem értem a Klánt. Én már ignorálom a Klánt. Jajj, mama csinált dióstésztát, le kell mennem! :D
Ach, halottak napján megin nem leszek itthon. Már tavaly se voltam. Erre anyu beszól: "Már megszoktuk." (Soooo nice..)
Lassan ki leszek tagadva... XD (Amúgy is megkaptam, hogy MO-n fogok maradni, nem jövök haza... Nem a f@szt nem!!! Hazajövök, azt megyek ki a nagyvilágbaaaa... El innen ebből a putriból... pfff... )
Na mindegy. Ez van, ezt kell szeretni. Ettől függetlenül még szeretem a Klánt, mer rájuk fix, hogy bármikor számíthatok. Hiába, a család az első. :) Az élet nagy körforgása...
So it goes.

Kishegy-túra & természetjárás Ákossal :)

Utazós (2008. 10. 21.)

Ajtó zárul, Mari elmegy.
Lakatot zárnak le benned
az éjszakába nyúló álmok,
és az ’én mindig csak várok’
nem űz már megbánások elé.
És többször vert arcodba a holnap
bús fájdalommal hűs nyugalmat;
bőröndbe rakott közöny-álruhával,
kedvesed lopott csókáradatával
visz a 30-as járat a főpályaudvar felé.

Megy az IC veled Pestre,
hogy ott érjen a rideg este.
Ötkor mondják, „elnézést, hogy késik”,
szemedbe kék Bonddal a füstöt vésik…
Megvetést köhögsz a MÁV-ra.
Anyád hívod, hogy ne várjon
csontig fagyva az állomáson,
de majd mész, majd egyszer
megvetetlen ágyba fekszel,
ha nem is a kilencedik vágányra.

Tömött vagon, a Nyugati szaga,
divat-fiatalok kényes szava
elmédben még dühöt fakaszt,
de SMS-t vársz, szádon tapasz…
Még nem tudod, hová is vergődsz.
Tíz perced van, jegyet veszel;
zötyögsz tovább… „Anyu, ugye kinn leszel?”
Itt a vége, a zöld ház már közel,
a melegségben vidám gyermek ölel;
szívedbe zuhan, hogy itthon… hogy ősz.

Nem vagyok szőke, de kis herceg még lehetek! :D

Antoine de Saint-Exupéri - A kis herceg (részlet)

"A kis herceg elment újra megnézni a rózsákat.
- De hiszen ti nem is hasonlítotok az én rózsámhoz! - mondta nekik. - Ti még nem sokat értek, rózsák! Benneteket még senki sem szelídített meg, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint az én rókám volt. Százezer hasonló róka van. De én barátommá tettem, s most egyetlen az egész világon.
És a rózsák roppant zavarban voltak.
- Szépek vagytok, de üresek - mondotta még nekik. - Értetek nem halhat meg az ember. Az én rózsámról is azt hihetné a közönséges járókelő, hogy hasonlít hozzátok. De ő egymagában fontosabb, mint ti valamennyien, mert én megöntöztem. Mert üvegburát borítottam rá. Mert szélvédővel óvtam. Mert elpusztítottam a hernyóit (kivéve azt a kettőt-hármat, a pillangók miatt). Mert hallottam panaszkodni vagy dicsekedni, sőt olykor egy szót se szólni. Mert... az én rózsám.
És visszament a rókához.
- Isten veled! - mondta.
- Isten veled! - mondta a róka. - Íme, a titkom. Egyszerű: az ember csak a szívével lát jól. A lényeges a szemnek láthatatlan.
- A lényeges a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy visszaemlékezzék rá.
- Az az idő, amit reá vesztegettél, teszi oly fontossá rózsádat.
- Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - mondotta a kis herceg, hogy visszaemlékezzék rá.
- Az emberek elfeledték ezt az igazságot - mondotta a róka. - De neked nem szabad elfeledned. Mindörökre felelőssé válsz azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért... - ismételte a kis herceg, hogy visszaemlékezzék rá."

Szárnypróbálgatás XD (csak erős idegzetűeknek! :P)

A legszexibb szobatárs :D

Átértékelés

Minden összeomlik.
Elmúlik az édes szürkeségem.
Tudtam én, hogy nem lesz olyan szépésjó ez a második év, mint amilyennek lennie kellene. Tessék: itt van - ennyit a reményekről. Nem is érdemlem én meg a jóságot.
Uram, ez vagyok: napról-napra bűnösebb és szánalmasabb. Egyre többet sírok. Most is... Gyengülök, elhagy minden erőm, amit nehézkesen összekapargattam az elmúlt évek során.
Én nem bírok el már ennyi terhet. Miért akarom hátizsákban cipelni a múltat, a sérelmeket, a vágyakat? Hiszen megfosztottam magam tőlük. Egy közönyös hárpia lettem, aki a saját sebeit nyalogatja, közben meg akit csak lehet, támogat és segít.
Mi lett belőlem? - Én nem ilyen lovat akartam...
Lehet, hogy csak az agyrázkódás miatt vagyok ilyen szóhányós már megint, de valahogy muszáj kiengednem magamból a dühöt, amit érzek. Fogy a levegő a falak között...
A kisújfalusi tópartot akarom. A régi mólóval, amit azóta tönkretettek és megette az idő. A csónakkal, amiből mindig merni kellett a vizet, vagy különben elsüllyedt volna. Azt a békét akarom, amit évek óta keresek. Ami mindvégig ott volt velem, bennem. Hinni akarok újra, mint akkor, 14 évesen. Nem törődni a fájdalommal, a kínokkal, a sértegetéssel. Fára akarok mászni. Fűben fekve éjjel a csillagos eget bámulni, és számolni a hullócsillagokat. Focizni akarok a fiúkkal a pályán. Esténként ücsörögni a parkban a padokon, és semmiségekről beszélni, a Matáv Tudakozót hívogatni azzal, hogy ki nyerte ezt és ezt a foci EB-t vagy VB-t. Egy elveszett, eltűnt világot akarok.
Uram, szabadíts meg a démonoktól!
Ahogy ma sétáltam a környéken, rájöttem, hogy én nem itt vagyok. Nem itt élek. Ez csak egy hely, ahová elmenekültem. De mégsem fogadott be. Hontalan vagyok, egyedül a vonaton érzem azt, hogy tartozom valahová. Mert olyankor tudom, hogy valamerre tartok. Aztán elérem az uticélt, ami szépen csendben kivet magából. Nincs béke.
Nem lesz. Nem fogom megtalálni.
Félek. Rettegek önmagamtól, gyűlölöm azt, aki voltam és aki vagyok.
Hibáztam. Sokat. A megbánással meg kitörölhetem az hátsó felem. Hiszen nem is bánok semmit.
Miért is kéne?
A gesztenyefákat akarom a sínek mellett. A Kishegyet, ahol a saját kis világomban járkálhatok egy bottal, virágot akarok szedni anyámnak, akácvirágot enni, árvalányhaj-mezőn ücsörögve naplementét nézni.
És innen menekültem el, mert túlnőttem rajta. Mert azt hittem, megfojt, ha nem török ki belőle.
Hazamennék, ha még lenne hová.

Kössz, kedves(em) vagy!

Úúúúúúúúgy széttépnék valamit...
Nembaj.
Elszívtam egy cigit, aztán izomból megfejeltem a falat. Azér nem ököllel ütöttem, mer a kezemre még kedden szükségem lesz.
Most meg hányingerem van.
Fasza.
Enyhe agyrázkódás. Megin.

THX!!!

/CINIKUS/

Tüdőből felköhögött katatónia

Eltagadnád, ha kérdik?

Tagadnál mindent, ami valaha is lágy karokkal ölelt?

Ami viharrá kavarta az éltető szellőket?

Ami kritizálva pofánvert?

Ami leszakította a varratot a még gyógyulatlan sebeidről?

Eltagadnád?

El. Talán. El is fogod.

Falramászol, mert a fák nem elég nagyok. És a négy fal között egyébként sem lehet fára mászni…

Reszketve szívod magadba a nikotint; többet ad, mint a koszos városi levegő, ami betéved az ablakon keresztül a szobába.

Hazudsz.

Hazudod a reggeli jogurtevést, az órai munkát, a Tesco-s levest, a beszélgetést, a nikotinrudakat.

Máshol jársz.

Eltévedtél.

Hazudod a álmokat, amiket a képzelettől loptál el.

Hazudod a változást.

Annyira akarsz, annyira megadod magad, hogy nem kapsz érte semmit. Csak megvetést a lelkiismeretedtől.

Akarsz játszani?

Játsszál fényt és éberséget. Tisztaságot. Poklot. Csónakot a búzatábla közepén.

Könnyeket. Ásítást.

Tagadást.

Oh, bocsánat-elnézés.

Ez már nem játék.

Feltámadás: folyamatban (2008. 10. 2.)

Itt most jó kép az "őszi napsugár",
hisz nem utazunk délre,
búcsúnk sem süt az égre...
Vörösen izzik a türelem -
zajra vár.
Én kevés vagyok
ehhez az őrülethez,
hiába zúzza
lelkem porrá a boldogság;
magány-szülte álomrablónak
nevelt a tudat,
nekem szokatlan ez a
forróság.
Azt hittem, a szavakkal
korrekt a kapcsolatom,
de megmagyarázni...
mégsem tudom,
mennyire jó az,
ami most van,
mert csak a most az,
mi a rozsda-tömegen
édesen koppan,
feltámasztva bennem
az elmondhatatlant.

Betegen...

Utálok beteg lenni... Több takony megy át az orromon, mint levegő (jah, gusztustalan, de ez van)... vörösen izzik az orrom... cserepes az ajkam... köhögök, mint egy tüdőrákos... és fáj mindenem.
Tegnap meg 7 órán keresztül ültem a gép előtt... kellett nekem zenefelelősnek lenni a szüreti bálban.
De legalább a felvonulás jó volt, meg aztán a buli is elment. Videók majd lesznek...
Remélem, holnap már átmegy rajtam ez, mer nem akarok légcsőgyulladást kapni.
Anyám borogass...
Elmegyek haza, nagy örömmel, leszállok a vonatról, erre elkezd folyni az orrom, bedagadnak a szemeim... Ki érti ezt?
Ach, so it goes...

Boldogságos :)

A helyzet az, hogy jól vagyok.
Nagyon jól! :D
Fura, régen voltam ilyen kiegyensúlyozott... Bár, egyre lustább is vagyok, pedig volna feladatom bőven. Hogy a rák a ...
No mindegy. Lesz, ami lesz...
No day but today! :D

Asszem, ez van:

"Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság."
(Ady)

Pay attention or pay the price!

Ez egy lengyel videó arról, mire kell odafigyelni vezetéskor, ill. autóba üléskor. Megtörtént baleseteket rekonstruáltak a videóban, melyek szerintem eléggé hatásosak. Mindenkinek látnia kell!

http://patrz.pl/filmy/kierowco-nie-badz-bezmyslny

Gaze

„Cover me!” – screams my perfect roommate. He’s playing CS. Rough background effects for my state. I wanna die…

I can’t handle with these blue eyes. Nothing is the way it should be. I thought this’ll be much easier but things fall apart and they wanna tear me into pieces but I’m too strong somehow. I’m just agonizing and still don’t know what to do.

And when those blue eyes look at me… It’s like I wanna watch them eternally, wanna hide in them from the world and this madness. No chance whatever, though. I’m an idiot, still wanna die! Hope this’ll end soon and I won’t be smitten with those eyes. Those fascinating, wonderful, lovely blue eyes…

Nem én vagyok az ördög,
csak a magyar hangja...

Emlékezz erre, mielőtt kezedbe vennéd az üveget!

Mert az ember sosem lehet eléggé felkészült.

Na nem baj, majd legközelebb. A fröccs úgyis eltompít, ha akarod, ha nem, aztán meg éjszaka forgolódhatsz, és álmodhatsz arról, hogyan vágnak félbe ártatlan embereket az égből hulló betonlapok... aztán hirtelen elkap az ár, és megfulladsz. Bár az is lehet, hogy ehhez a fröccsöknek semmi közük, talán csak nem kellett volna hazaéréskor kolbászt enned mustárral és kenyérrel... Úgy, hogy majdnem elvágtad az ujjad, mert reszkettél, mint a nyárfalevél, mert ismét túlpörgetted a szíved... mert hiszen tudod te jól, hogy nem bírod a piát. Aztán amikor végre - igen, hála az égnek(!) - bekerülsz a pihe-puha ágyba (na, ez azért nem teljesen igaz), elkezd forogni a szoba... Addig semmi gond nem volt, amíg le nem feküdtél - elkerülted a koordinációs problémákat, nem ültél pisilés előtt "véletlenül" a WC mellé, nem jött rád a (szó)hányás és hasonló illumináltságosságos következmények, amelyek néhanapján előfordulnak veled, amikor nem figyelsz magadra. Másnap meg egész nap a WC-n ülsz, mert a pia meghajt...
Aztán azért szép lassan helyrerázódsz, és estére ismét iszogatást tervezel.

Nem esek kétségbe, egyetemista vagyok, néha elhagy az a csöppnyi eszem is, aztán olyankor ilyeneket csinálok. Nem lehetek mindig tökéletes, jogom van hibákat elkövetni!!! Legkedvesebb mondásom, mely általában minden egyes hangover-alkalommal fintorgások közepette tör fel elborult elmém bugyraiból (na, kedd reggel is sikeresen kimondtam ám, mer a hétfő éjszaka igen kalandos volt!), még mindig él és örök, betarthatatlan törvény marad számomra:

SOHA TÖBBÉ NEM ISZOK... ENNYIT.

Tika Reunion - Vektor-kavalkád :D (2008. 9. 1.)

Újra Pécsen!!!

Igen, itt vagyok! Fajintosch albérletben, egyelőre egyedül. De marha jó! Imádom!!! :D
Fárasztó kis utazás volt... Tegnap indultunk Tótiából, mentünk Nagykátára keresztszüleimhez, aztán ma tőlük ide. Szerintem a hátam ezt az autózást még "emlegetni" fogja egy darabig... :S
De megérkeztünk, minden rendben volt - ez a lényeg!

Cseresznye habbal (2008. 8. 28.)

Álmot várok.
Tükörből megfáradt arcok rámköszönnek.
Azt sem tudom, lesz-e holnap,
és az évek csak jönnek-mennek.

Én sem lettem több a soknál,
bár, végülis ez azért jobb a rossznál.
Máshol szebb, másban a mámor...
Most mi van?! - Én sem vagyok fából...
Felejtők vére magányom bére,
sosem esküdtek az ég szerelmére...
Sem az enyémre.
Nekik ez elég, engem viszont éget;
ők gyávák, én meg már nem félek.

Lehetek ördög, lehetek a gonosz,
a kínzó felismerés,
mi a kábulatból felpofoz,
és lehetek a béke, maga a szánalom,
mi tűkkel perverz szavakat
karcolgat a hátadon.

Mond, akarod-e halk sikolyom,
édes leheletem,
hófehér, forró testem?
Akarsz-e gyönyört, kéjt vágyat,
mindent, mit felajánlok,
mit eléd tettem?
Akarod? - Vedd el!

...és ha elmész, menj el csendben.

Könyvajánló - részletek

Erich Maria Remarque - Nyugaton a helyzet változatlan

"Ez a könyv nem vád és nem vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított - elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték."

"Különös, hogy minden felbukkanó emléknek két tulajdonsága van. A legerősebb, hogy mindig csöndesek, és úgy hatnak még akkor is, ha a valóságban nem voltak annyira csöndesek. Hangtalan jelenések, amelyek pillantásokkal, mozdulatokkal, szótlanul, hallgatva beszélnek hozzám, és hallgatásuk az a megrázó valami, ami arra kényszerít, hogy megragadjam a kabátom ujját, a puskámat, nehogy belevesszek ebbe a felolvadásba, ebbe a meglazulásba, amelyben testem szeretne kiterjedni és szelíden szétfolyni, hogy eljusson a dolgok mögött rejlő csöndes hatalmasságokhoz.

...

Fiatal vagyok, húszesztendős; de az életből nem ismerek semmi mást, csak a kétségbeesést, a halált, a félelmet s a legesztelenebb felületességek összekapcsolódását a szenvedés örvényével. Látom, hogy népeket hajszolnak egymás ellen, s a népek hallgatva, tudatlanul, ostobán, engedelmesen, ártatlanul megölik egymást. Látom, hogy a világ legokosabb agyvelői fegyvereket és frázisokat találnak ki, hogy mindezt még rafináltabbá és tartósabbá tehessék. S velem együtt látja ezt minden korombeli ember itt és odaát, az egész világon, velem együtt éli át az én nemzedékem. Mit csinálnak majd az apáink, ha egyszer fölállunk, eléjük lépünk, és számadást követelünk?

Mit várnak tőlünk, ha majd eljön egy olyan idő, amikor nem lesz háború? Esztendőkön át az ölés volt a foglalkozásunk – ez volt az első hivatásunk az életben. Az életről való tudásunk a halálra szorítkozik. Mi történhetik még ezután? És mi lehet belőlünk?"

Éneklős hazaút (2008. 08. 25.)

A látvány annyira nem fontos (amúgy is tök sötét volt), de a hangzás annál inkább!!! Retro-kedvelőknek ajánlom! :D
Tartalom: Álomhajó, Balatoni láz, Száguldás Porsche Szerelem, Summer of '69
Megmutattuk Magyarországnak, hogy mi a ZSÍRCI!

Nekem a Balaton a Riviéra!!!

Hjujj, micsoda hosszú hétvége! :D
Zsenge 800 kilométer aftóval, boglári szüreti napok (vagy mi a fene volt az), Hétrét koncert, pécsi túra, megvan az albérlet(!), kommersz Fernet Citrus, tigrispiton a nyakamban, vízilabda döntő, mise a zirci ciszterci apátságban, cseszneki vár, Veszprém belvárosa, Spar-os sonka kiflivel és majonézzel, jégkása, bátor úszás a Balatonban nap nélkül és szélben, napfény járta át a szívünket, nyaralni vitt a piros Golf (nem Polo, de én azé' mindig összekevertem :P), SZ. P. SZ., homárok mindenütt(!), Cosmo-s és Joy-os teszt, legyen a gépnek Halleluja, ...
Videó és képek hamarosan.
Mer NEKEM A BALATON A RIVIÉRAAA!!!!

Too lost to be relevant to existence

This is a really MAD world.
Nowadays I feel kinda hurt.
Nice to be burried deep underneath
these heavy skies, into this creep...

Még talán ímmel-ámmal rímel is. Still being sarcastic...
I'm off the track. Or never been there at all...
So typical. Just like me... :)
And so pathetic.
Somehow, I like it.
My creation - projection of my sick imagination. :P
The question is not "why?", rather "who cares?"... :D
Hjujjjjjjjj....
Asszem, tényleg beteg vagyok. XD Ráz a hideg is. No nembaj, itt a pincében mindig hűvös van, nem kell itten rémeket látni.
Holnap szülinapi buli - Ákos 4 éves! :D Vagy berúgás lesz, vagy gyomorrontás... Egyik se jobb a másiknál, szóval abszolút mindegy. XD
Wanna go back to Pécs... :(
Nembaj, 31-én költözök! :) Még szombaton meglessük Blazsejjal az albérletet, azt' minden jó lesz. :D Hopefully...
Asszem, megyek Jóbarátok-at nézni... Lemaradtam az utóbbi időben... :D És még 4 széria hátravan! Vagy befejezem a Nyugaton a helyzet változatlan-t. A rózsa nevét már befejeztem, meg megnéztem a filmet is, de bár ne néztem volna! :S Nagy csalódás volt a könyv után... Lényeg, hogy ma este ELVILEG korán le kéne feküdnöm. Azt' kituggya, mi lesz belőle(m) holnap reggel... :S Majd lefürdök reggel is, meg hajat mosok, azt' csak fölébredek. :D
Holnapután meg megin korán kelek. Mer kell azt a szerencsétlen órafelvételt is hajnali 8-ra rakni! Wáááááá!!! A tanrend meg mér' is lenne már végleges? Félóránként változtatnak, az órák ütik-verik egymást. Hát lehet így egyetemre járni?! De legalább ebben a félévben lesz 35 kreditem. Vagy 38. Már ezt se tudom... Persze, ha minden tárgyat teljesítek. Meg jól is kéne csinálni, mer' nem volna rossz az ösztöndíj se...
Nembaj, most nyugalom van. Till tomorrow morning.

Játékelmélet

A játékelmélet a matematika egyik köztes tudományága, mellyel már a 18. században is foglalkoztak (sőt, már az ókorban is!), de maga az elnevezés Neumann Jánostól származik 1928-ból.

A játékelmélet a stratégia problémák elmélete: legfőbb kérdése, hogy hogyan viselkedjünk egy olyan helyzetben, ahol a résztvevők döntéseinek következményét befolyásolja a többiek lehetséges választása. Arra is rávilágít, hogy nem mindig hozhatunk döntést pusztán logikus gondolkodással. Ugyanis számolnunk kell külső hatásokkal is, tehát a véletlennel. Marha érdekes, mi? :)

Vannak-e véletlenek? Matematikai értelemben vannak, a többi perspektíváról nem nyitok vitát.

Viszont van egy érdekes pletyka… Jani bácsi megérdemelte volna a Nobel-díjat ezért a matematikai felfedezésért; akik a kombinatorika szerelmesei, biztosan megítélnének neki legalább egy posztumusz Nobel-díjat. Ám köztudott, hogy nincs matematikai Nobel-díj. És hát az itt a pletyka, hogy a fantasztikus és karitatív Alfred Nobel becses nejét egy gaz, álnok matematikus csábította el anno… És Jani bácsi szerintem is megérdemelte volna azt a díjat. Meg eleve: én becsülöm a matematikusokat, bármilyen flúgosak is. És a francba az előítéletekkel!

Azt tudtátok, hogy a játékelmélet baromira könnyen magyarázható a populáris kő-papír-olló játék példájával? Pedig de! Mert ebben a játékban egyáltalán nem lehet tudni, hogy ellenfelünk mit is fog mutatni… De a játékelmélet rávilágít az egyetlen ésszerű módszerre, melyet hosszú játék során (azaz, ha sokat mondogatjuk, hogy „kő-papír-olló”) alkalmazva elérhetjük, hogy a lehető legkevesebb alkalommal veszítsünk. Ez az ésszerű módszer például: egy dobókockával dobunk és a kapott szám hárommal való osztási maradéka szerint mutatunk követ (1-es vagy 4-es dobás), papírt (2 vagy 5) illetve ollót (3 vagy 6). Akkor vegyük mondjuk a sakkot. Annak szintén van ésszerű és nyerő stratégiája, bár annak meghatározásához enyhén sok – néhány milliárd évnyi(!) – számításra lenne szükség. Ha már most elkezdenének dolgozni rajta, talán, mire megnövekszik a Nap, és mire bekebelezi az egész Naprendszert, hát, talán addigra meg is lenne a megoldás. De ez már egy másik történet…

Addig is: egy érdekes játék, amelyen el lehet gondolkodni… :)

Két bűnözőt együttesen elkövetett gyilkosság gyanújával letartóztatnak, ám hamar kiderül, hogy csak illegális fegyvertartást lehet rájuk bizonyítani, a gyilkosságot nem. Az őrmester mégis megpróbálja vallomásra bírni őket. A következő ajánlatot teszi az egyiküknek: "Ha mindketten beismeritek, hogy elkövettétek a gyilkosságot, 10-10 év börtön vár rátok. Ha csak te vallod be, akkor szabadon engedlek, de a társad 20 évet kap. Ha egyikőtök sem vall, 1-1 évet kaptok tiltott fegyvertartásért. Amit most neked elmondtam, elmondom mindjárt a társadnak is. Holnap reggelig gondolkozhattok a dolgon, addig nem lesz lehetőségetek egymással beszélni." Hogyan gondolkodnak a foglyok?

Ha figyelembe vesszük a körülményeket… A bűnözők alaptermészete az, hogy önzőek, ebből kifolyólag kételkednek egymásban. Elkapták őket, mindenképp büntetés vár rájuk – ez a nyomás különféle módon befolyásolhatja őket. Itt már az emberi viselkedés tekinthető döntő tényezőnek, ez azonban szeszélyes. Legyenek összetartóak, vagy sem – ettől függetlenül az, hogy egyedül kell dönteniük, összezavarja őket, így hiába gondolkoznak egész éjjel, ésszerű döntést nem képesek hozni. S ha esetleg mégis a kooperáció, az összetartás jellemzi őket, az eredmény így is kétesélyes. – John Nash bizonyítása: minden játékban létezik egyensúly, azaz a játékosok stratégiáinak olyan együttese, ahol egyik játékosnak sem származik előnye saját stratégiájából.

Ha értenék a matematikához, sokkal lelkesebb volnék a játékelmélet terén. De ez csak egy rövid ismertetése ennek, melyet a sok netes forrásból sikerült kihámoznom és összeraknom. Remélem, azért érdekes volt, és továbbgondolkodásra ösztönzött minden kedves olvasómat. Nézzetek csak utána, még van sok-sok érdekesség a témával kapcsolatban. Magyar forrást ugyan kevesebbet találtam, mint angolt, de az Internet és az emberi leleményesség csodákra képes. ;)

Ne szabjatok korlátokat lehetőségeiteknek! Hisz minél gyakrabban teszitek, annál nagyobb az esély rá, hogy szert is tesztek rájuk.

És játszatok! Ne más játékát. Játsszátok a sajátotokat! (Ez analógia akart lenni – vagyis az ésszerű megoldás az ÉLET nevű játékhoz… :D)

Dunapart-fever!!! XD (2008. 07. 31.)

Most kezdődik el...

Tegnap húztam. Húztam a pakliból. A 13. lapot.

A Halált.

És elkezdtem félni…

Tulajdonképpen pont ez az, amit nem kéne – félni. Követnem kell a Kerubot, márpedig ő nem fél. Hagyni kell elengedni azt, ami nem az enyém, amire nincs szükségem. Ami csak hátráltat, megbéklyóz, s nem enged mozdulni sem. Meg kell halni, mert nem élhetünk anélkül, hogy ne halnánk meg.

Erre már lassan egy éve rájöttem. Találkoztam valakivel, akit Isten utamba küldött. Hogy megtanuljam tőle, a vele létrejött kapcsolatból, hogy képes vagyok elengedni egy olyan embert, akit tiszta szívből szerettem. Megtanultam, hogy igenis tovább tudok lépni, hogy tudok mást is úgy szeretni, ahogy őt szerettem. És ez felszabadít, széttöri azokat a tündéri láncokat, melyek hozzá fűztek.

Csak most tudatosult bennem.

Hihetetlenül fájdalmas ez – elengedni valakit az életemből. De mégis végre boldognak érzem magam.

Ezt megtanulni sem volt egy kellemes folyamat, hisz akkor régen még a tanulást is kegyetlennek éreztem. Találni valakit, aki aztán eldob magától… hát, nem valami fenomenális. Akkor még bántott is…

Most már örülök, hogy így történt, mert valakinek igenis pofán kellett vágnia, hogy Annácska végre magához térjen és megváltozzon. És hát, ha ehhez ez kellett, akkor egyáltalán nem bánom. :)

Jobb később, mint soha – tartja a mondás.

Nem lesz többé rettegés, sem olyan, hogy „de ha mégsem?...” Szabad vagyok, bilincsek nélkül mosolygok a világra. Hiszem, hogy lesz még lehetőségem szerelemmel szeretni mást, másokat.

De nem most. Nem e pillanatban. Elszakadtam a múltamtól, többé nem félek attól, hogy esetleg visszakacsint rám. Mert több vagyok ennél! Kiegyenlítődik minden. Lezárul egy korszak, hogy arra építsem tovább önmagam.

Ez az én időm.

Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél... (2008. 7. 31.)

Hallgat a gondolat,
hallgat a méreg.
Miért nem jössz,
amikor némi zajt kérek?
Sikítanék, ha volna mivel,
de szikrázik a torkom.
Hagyj el te is -
a kínlódás az én reszortom,
meg a legszebb közhely:
"majd megoldom".
...és ennyit arról, hogy élek.
De itt vagy, mert te itt vagy,
ha mondom!
Ha érzem...
Ha tudom, hogy ha itt lennél,
többé már nem mennél el.

25. házassági évforduló

Elfáradtunk.
Ablakunkat nem
mossa meg senki.
Egymást átölelve
a jövő havi
gázszámláról
álmodunk.
Ebben sosem
akartunk hinni.
Te túl sokat
cigizel.
Te keveset
vagy itthon.
Az idő keserű.
Fullasztó párától
penészes a plafon.
Átvirrasztott
éjszakákkor
szeretnénk néha
mások lenni.
Bár arcunk sápadt,
boldogságunkat
mégsem rontja el
semmi.

Ismét beszóltam... magamnak

Amikor már azt hinnéd, hogy minden jó lesz, amikor már azt hiszed, hogy ennél nincs rosszabb, amikor még azon sem aggódsz, hogy mikor áll már el végre az eső, hogy kimozdulhass, na akkor… akkor vagy a legszánalmasabb helyzetben. Kiszolgáltatott vagy. Mert nem érdekel semmi. Amikor az a legkedvesebb időtöltésed, hogy amikor csak lehet, nézed a Jóbarátok-at, vagy a Joan of Arcadia-t, vagy feliratot fordítasz, vagy csak egy kiadós ebéd után rágyújtasz.

Mert ilyenkor üt be a katasztrófa.

Átjár a kétségbeesés hűvös szele, és nem jönnek azok a Scorpions-féle Winds Of Change-ek… Nincs glory. Csak a puszta valóság, hogy ülsz a fonnyadt babérjaidon és hallgatod a halk belső hangot, hogy: „Semmi vagy:” De te csak röhögsz, és már nem tudod, hogy a poénokon, vagy a hangon. Mert ugye a poénok azért poénok, mert jók, azt meg úgyis tudod, hogy a belső hangnak nincs igaza. És szégyelled a pofádat, hogy ekkora egoizmusba süllyedtél. A csúcsról csak lefelé vezet út, de te azt csinálod, hogy szaladgálsz le-föl a hegyen, és hordod fel a földet, mert a csúcs neked nem elég magas. S ha közben megszédülsz, hát kit érdekel! Legalább lefoglalod magad valamivel.

És amikor már azt hiszed, hogy kész: vége – ennyi. Belefáradtál… belepusztulsz… kiizzadtad a késztetés utolsó cseppjeit is… elhagy a kozmosz ereje… akkor leülsz egy kis időre a csúcs tetején, és szétnézel, mint a kiskakas, aki gyémántfélkrajcárt talált, sóhajtasz egy nagyot… és ismét kitör belőled a röhögés. Eszedbe jut, hogy vajon hogyan létezhet egy ember, akibe ilyen mérhetetlen irónia szorult… Aztán nem is érdekel már a válasz, hiszen hát fáj az élet – és pont azért fáj, mert élsz; nem kell ezen ennél többet agyalni.

Jól kiröhögöd magadból a félelmeidet, és újra futkározni kezdesz. Fel. Le. Fel. Le.

Ha nem tudnám, hogy sosem voltál normális és átlagos, akkor most igen furán néznék rád… Talán még meg is gyűlölnélek. De én egyszerűen beletörődtem abba, hogy ilyen vagy és végülis, jó téged nézni, mert tényleg elég vicces, ahogy telnek a napjaid. Nem egy venezuelai szappanopera, még csak amerikai tinifilm se, de élet. Tudod, néha el is csodálkozom, hogy bírod ezt…

This time, when kindness falls like rain, it washes her away and Anna begins to change her mind…

Nem tűnt még fel, hogy túl régóta esik ez az eső? Vagy igazából… te nem is akarsz megváltozni. Még nem. Ne is gyötörd magad, talán igazad van. Abban, hogy még nem jött el a változás ideje…

Néha elegem van az alteregóimból. Lehet, könnyebb lenne, ha nem lenne ennyi különös oldalam, és nem kéne az összest összehangolni. De ilyenkor rájövök, hogy én nem szeretem az egyszerű dolgokat. És a többiek sem…

(Igen, már megfordult a fejemben, hogy felkeressek egy orvost, mivel úgy hallottam: ez ma már kezelhető… :) )