25. házassági évforduló

Elfáradtunk.
Ablakunkat nem
mossa meg senki.
Egymást átölelve
a jövő havi
gázszámláról
álmodunk.
Ebben sosem
akartunk hinni.
Te túl sokat
cigizel.
Te keveset
vagy itthon.
Az idő keserű.
Fullasztó párától
penészes a plafon.
Átvirrasztott
éjszakákkor
szeretnénk néha
mások lenni.
Bár arcunk sápadt,
boldogságunkat
mégsem rontja el
semmi.

Ismét beszóltam... magamnak

Amikor már azt hinnéd, hogy minden jó lesz, amikor már azt hiszed, hogy ennél nincs rosszabb, amikor még azon sem aggódsz, hogy mikor áll már el végre az eső, hogy kimozdulhass, na akkor… akkor vagy a legszánalmasabb helyzetben. Kiszolgáltatott vagy. Mert nem érdekel semmi. Amikor az a legkedvesebb időtöltésed, hogy amikor csak lehet, nézed a Jóbarátok-at, vagy a Joan of Arcadia-t, vagy feliratot fordítasz, vagy csak egy kiadós ebéd után rágyújtasz.

Mert ilyenkor üt be a katasztrófa.

Átjár a kétségbeesés hűvös szele, és nem jönnek azok a Scorpions-féle Winds Of Change-ek… Nincs glory. Csak a puszta valóság, hogy ülsz a fonnyadt babérjaidon és hallgatod a halk belső hangot, hogy: „Semmi vagy:” De te csak röhögsz, és már nem tudod, hogy a poénokon, vagy a hangon. Mert ugye a poénok azért poénok, mert jók, azt meg úgyis tudod, hogy a belső hangnak nincs igaza. És szégyelled a pofádat, hogy ekkora egoizmusba süllyedtél. A csúcsról csak lefelé vezet út, de te azt csinálod, hogy szaladgálsz le-föl a hegyen, és hordod fel a földet, mert a csúcs neked nem elég magas. S ha közben megszédülsz, hát kit érdekel! Legalább lefoglalod magad valamivel.

És amikor már azt hiszed, hogy kész: vége – ennyi. Belefáradtál… belepusztulsz… kiizzadtad a késztetés utolsó cseppjeit is… elhagy a kozmosz ereje… akkor leülsz egy kis időre a csúcs tetején, és szétnézel, mint a kiskakas, aki gyémántfélkrajcárt talált, sóhajtasz egy nagyot… és ismét kitör belőled a röhögés. Eszedbe jut, hogy vajon hogyan létezhet egy ember, akibe ilyen mérhetetlen irónia szorult… Aztán nem is érdekel már a válasz, hiszen hát fáj az élet – és pont azért fáj, mert élsz; nem kell ezen ennél többet agyalni.

Jól kiröhögöd magadból a félelmeidet, és újra futkározni kezdesz. Fel. Le. Fel. Le.

Ha nem tudnám, hogy sosem voltál normális és átlagos, akkor most igen furán néznék rád… Talán még meg is gyűlölnélek. De én egyszerűen beletörődtem abba, hogy ilyen vagy és végülis, jó téged nézni, mert tényleg elég vicces, ahogy telnek a napjaid. Nem egy venezuelai szappanopera, még csak amerikai tinifilm se, de élet. Tudod, néha el is csodálkozom, hogy bírod ezt…

This time, when kindness falls like rain, it washes her away and Anna begins to change her mind…

Nem tűnt még fel, hogy túl régóta esik ez az eső? Vagy igazából… te nem is akarsz megváltozni. Még nem. Ne is gyötörd magad, talán igazad van. Abban, hogy még nem jött el a változás ideje…

Néha elegem van az alteregóimból. Lehet, könnyebb lenne, ha nem lenne ennyi különös oldalam, és nem kéne az összest összehangolni. De ilyenkor rájövök, hogy én nem szeretem az egyszerű dolgokat. És a többiek sem…

(Igen, már megfordult a fejemben, hogy felkeressek egy orvost, mivel úgy hallottam: ez ma már kezelhető… :) )

We collide

Összeütközünk.

Én rágyújtok, te meg csak bámulsz. Nézem a vizet, az eget, látom a körforgást. De te engem nézel. Aztán a szemedbe nézek. Te pedig lesütöd a szemed.

Ez nem szerelem.

Ez csalás. Ez nem altatja el a logikát.

So it goes.

Én nem akartam soha ennél többet.

Nekem nem kell, hogy ugyanabba az irányba nézz, mint én. Te engem nézel, én mást látok. Hazudhatunk még tovább, elhihetjük a másiknak, hogy a fekete az fehér.

De én a szürkét szeretem. Szeretem, hogy a világ szürke, hogy az összefüggések szürkék, hogy a pacsirta éneke is szürke. Én így látok.

És szeretem, hogy én színes vagyok a szürkeségben.

De ha te is színes vagy, úgy már nem tűnsz olyan valódinak.

Én materialista vagyok. Hogy mindig a dolgok mögé látok? Az csak képzelgés. Olyankor lép fel, amikor megdől a rendszer. A jól összetákolt káoszom.

Összeütközünk.

Mit jössz mindig nekem?! Bántottalak, hogy az orrod állandóan a képembe nyomod? Útban vagy!

Én egyedül járok.

Nem kell az ígéreted.

Elmész? Hát jó…

Mit akarsz még?

Azt mondtad, elmész, hát menj. Nincs szükségem rád.

Szia.

Rágyújtok. Nézem a vizet, az eget, látom a körforgást.

Már nem nézel…

Eldobom a cigit. Nézem, ahogy a csikk úszik a vízen. Látom, ahogy egyre távolabbra sodorja az ár.

Összeütközünk.

Újra engem nézel. Aztán én is rád nézek. Te elmosolyodsz, aztán meglátod a csikket.

Kihalászod.

Én nem akartam szennyezni a környezetet. Komolyan!

De tényleg nem!

Most mi olyan vicces?!

Felnézek az égre…

Aztán rád pillantok. Te is az eget nézed.

És szürke vagy.

De ezt már csak álmodom…

Nem akarsz ismét nekem jönni?

Semmi új. (Még mielőtt azzal kezdeném, hogy régen írtam...)
Zajlik a puritán élet. A Kerti Medence hableánya lettem... voltam a pati medence hableánya is, meg a Dunáé is... Most komolyan? Érdemes erre büszkének lenni? Egyáltalán említésre méltó dolog ez? (Az hát! :D) Anyway, tényleg az. Nem kell nekem világot járnom ahhoz, hogy jól érezzem magam. Még bandázni meg iszogatni is csak a szomszédba kell menni! :P Szedhetem a zöldbabot a kertben. Alhatok délig. Minden reggel ugyanazt reggelizem. Rosszabb napokon piros Golden Gate-et szívok, de általában Marlboro light-ot. Kaptam egy tök jó Eiffel-tornyos kulcstartót (egyenesen Párizsból :D). Ha kimegyek reggel a teraszra (már ha nem alszok délig :P), friss levegő járja át mindenemet. Nézhetek sorozatokat szlovákul (tök jó, komolyan! :D). Bicajozhatok jó sokat, de főleg csak a postáig meg vissza, vagy Hajnalkához. Néha még énekelni is van lehetőségem (ha egyedül vagyok itthon... :P). Csinálhattam bulit falunapkor. Holnap jön hozzám az egyik legjobb barátnőm (emancipált nőtestvérem, ill. szektatársam...). Ja, szektát is alapítottam (Kék Szem a neve :) ). És annak ellenére, hogy nem nyüzsgök egyfolytában, boldog vagyok. Néha szarul is vagyok, mert hát megint olyan intervallumokra állt át a szervezetem, amilyenekre nem kellett volna (igen, nem kéne délig aludnom... :S). Valami azért hiányzik, mert persze én világot szeretnék látni minden elégedettségem ellenére. De egyelőre élvezem azt, amim van. Mindenem megvan. Még talán az is, amit meg sem érdemlek.

There's only us, there's only this.
Forget regret, or life is yours to miss!
No other road, no other way -
No day but today!

Hát, ez is egy izgalmas nap volt… :)

Reggel 5-kor szerettem volna kelni. 05: 40 lett belőle. :D Aztán mosakodás, zuhany, öltözés, fogmosás, és már úton is voltam le, az üzlet elé. És kb. 06:10-re le is értem! (Verem a mellem hangosan… :P) Hajnalka fölvett a Favorittal, és már száguldottunk is Párkányba… A nőgyógyászhoz… :S Marhára féltem, mert hát ugye ez volt az első igazi kivizsgálás, amin voltam a doktornőnél. Voltam már ott párszor, de hát ez most valami új volt. :D

Viszonylag (!) gyorsan végeztünk is mind a ketten, aztán bejártuk a fél várost egy egyszerű fehér ujjatlan trikóért. Hát, naná, hogy sehol sem találtunk! Mindegyiken undorító minták meg flitterek. Fúúúúj…

Aztán hazajöttünk, én leszáguldottam a postára (bicajjal :D). Aztán végre ettem is némi rendes kaját (Istenem, de jól is esett!). Aztán megnéztem a RENT-et. Hogy az mekkora egy film! :D Annyira örülök, hogy végre megvan. Bár magyar felirat nélkül, but who cares? :D Asszem, egész nyáron ezt fogom nézni, amikor időm lesz rá… :) (I hope I’ll have some time… Some? A lot of!!! :D)

Kedves szüleim az imént léptek le Párizsba… Vagyis Pozsonyba a reptérre, aztán onnan mennek Párizsba. :) És csak vasárnap jönnek haza… :P (Lesz pár nyugodt napom… :D) Ünnepeljék csak a 25. házassági évfordulójukat szépen nyugodtan ott messze. Engem nem zavar. Örülök is neki. Nekik. Komolyan. Szeretem őket.

És hogy mit fogok csinálni, míg nincsenek itthon? – Probably semmi különöset. :D Csak élem az egyszerű kis puritán életemet (és dühöngök, ha a szar idő miatt nem lesz net… grrr… Igen, elkockultam… :D), szedegetem az uborkát, segítek Szabinának, meg egyebek. Viszont meg kéne fűzni a haverokat, hogy szombaton menjünk el Patra, ha már a Lajos a TV-ben azt merészelte mondani, hogy hétvégére jön a kánikula. De szerintem nem lesz belőle semmi… :S

No problem.

So it goes…

Leányálmok apró rablója (2008. 7. 5.)

Lángol a szemem és szó nélkül nézem,
hogy nem vagyok én magányos,
csak néha szótlan;
egy ártatlan fogoly ebben a
megkergült káosz-kaleidoszkópban.
Kiszáradt kérgű fűzfa
a tükörképem:
rügyeket nem hozok,
de mégis sárrá alvad a vérem.
Hófehér arcomba rejti
csodáit a képzelet,
és a nevem éltetik
a szánalmas vérebek.
Mert én találtam magamnak jövőt,
hisz a múltam senkit sem érdekel,
s leányálmok apró rablójaként
foglalok helyet a szöges trónszéken.

No Day But Today (RENT - Bohém élet)

Ma rohadtul elfáradtam.
Pedig nem is csináltam semmit egész nap...
Oh, de rájöttem, hogy a Markízán adják a Joan of Arcadia-t, és ennek nagyon megörültem! :D Ma volt az első széria harmadik része. Szóval még nem késtem el annyira...
Miközben néztem, olyan eszméletlen pózokban szenvedtem a kanapén, hogy utána, ahogy fölálltam, egyből elkapott a hányinger... :S Pffff... Kellett nekem akrobatikáznom...
Hétvégén irány Kürt. Takarítás minden mennyiségben. De szombaton buli lesz! :D
Csak ez az alkotói válság ne lenne... :(
Már annyira érik bennem valami. Szerintem kegyetlen leszek... és beszólok majd mindenkinek. Dehát valahogy le kell vezetni a feszültséget.

Na, ez is egy hosszú nap volt...
Drága bátyámnak keresztszalag-szakadás van a térdében; holnap megoperálják. Reméljük, minden rendben zajlik majd.
Ákosnak hőemelkedése van, talán elkapott valami fertőzést, vagy ma napszúrást kapott az oviban.
Apunak tegnap egész nap hasmenése volt.
Zajlik az élet.
Ma este anyuval uborkát raktunk el. Vagyis csak anyu, én üvegeket mostam, hagymát pucoltam, meg megmostam az uborkát. Irtózatos illatok terjengenek most a pincében. :S Ígyis meleg van, aztán az egyetlen hűvös helyen meg nem lehet levegőt venni...
So it goes...
Most hétvégén falunap lesz Kürtön. Még rá kell beszélnem Hajnalkát, hogy menjünk el, mer a mamának is segíteni kéne. Ott ablakokat meg ajtót cserélnek, a ház meg olyan belül, mintha bomba robbant volna. Meg biztos jó buli lesz, ha mégsem, akkor majd csinálunk... :P
Most hétközben is kéne csinálni valamit. Talán egyik nap késő délután röplabdázni egyet pályán. Meg ezt a strandröpipályát is össze kéne hozni. Hajnalka már benne van, még beszélek Csabival is - ő vérprofi röplabdában. És utána már csak Robi bácsit kell megfűzni meg a képviselőket. Valamit nagyon kéne kezdeni itt a faluban, hogy a fiatalok is szóhoz juthassanak.
Majd én! :D Élni fogok a jogaimmal. Szervezkedni meg amúgy is szeretek. :)

Valamit kitalálunk majd. :D