b ...:::craftológia:::...: november 2011

11/27/2011

Most meg kellett volna...

...néznem, hogy miről írtam az előző bejegyzésben, de általában önmagamat ismétlem, így lényegében mindegy is.
Rákattantam a Bonesra (Dr. Csont kezdőknek), ennek gondolom a Viki nagyon fog örülni, vagy felkiált magában, hogy "Na végre!!!" Az a helyzet, hogy bár eléggé mainstream a sorozat, de most már értem is, hogy miért. Túl vagyok az első évad felén, és valóban érdekesek az egyes esetek a sorozatban, de sokszor rossz a kivitelezés. Ennek ellenére a karakterek jól el vannak találva, bár az FBI ügynök csak azért érdekes, mert ő szembesíti a hiperokos antropológus főhősnőt a normális és hétköznapi világ dolgaival. Egyébként meg teljesen olyan, mint a többi FBI ügynök a többi krimisorozatban, és még csak nem is egy jó pasi. Lényeg, hogy szerencsére csak három vizsgám lesz, meg be kell adni egy esszét a brit kultúra valamelyik témájáról, valamint egy kritikai könyvismertetést (na ezen jó sokat gondolkoztam, hogy hogy is van magyarul szépen a book review; erről a két feladatról még mindig nem kaptam tájékoztatást, de majd holnap rákérdezek a tanárnál, hogy mikor is várható az az e-mail...) és valószínűleg egy részben használható fejezetet a szakdolgozatomból; és ez csekélyke feladathalmaz azt jelenti, hogy lesz időm sorozatot nézni is. És addig jó, amíg kötetlenül el lehet pazarolni a szabadidőt. 
Maradva a suli témánál, ma be kellett küldenem egy feladatot (aminek csak ma reggel álltam neki, abba is hagytam, és délután folytattam, de kész lett), ami olyan szempontból érdekes, hogy megint rájöttem, hogy nagyon sok dologra nem figyelek, mikor angolul írok, és borzalmas minden tekintetben. De most már tudom, hogy mikor kell gondolatjelek illetve vesszők közé betuszkolni egy mellékmondatot. Mert ugye ez sem mindegy. Egyébként nem csupán a központozásnak néztem utána, hanem egyéb hasznos tanácsoknak is a szakdolgozat tartalmi részét illetően. De ezek elég unalmas és csontig rágott dolgok, Google segít mindenkinek a témában, de ha tudtok egy kicsit is angolul vagy németül, akkor inkább ilyen nyelvű oldalakat keressetek, szerintem hasznosabbak, mint a magyar verziók. Valamint érdekes olvasmány a témában Umberto Eco Hogyan írjunk szakdolgozatot? című könyve is. Eco bácsi sem mondja meg a tutit, de hasznos tanácsai vannak. Na szóval, ma is tanultam rengeteg fontos dolgot, amiket általában nem veszek figyelembe, úgyhogy post-itekkel fogom telerakni az erre fenntartott felületet a falon magam előtt, hogy ne felejtsem el például a tézismondatomat, vagy hogy ne felejtsem el szóról szóra, mondatról mondatra átnézni és átszerkeszteni (ha szükséges) az érvelésemet. Minden apróság számít. Szörnyű egy pepecsmeló ez, inkább menjetek szakközépbe, vagy ha már gimisek vagytok, akkor ne menjetek bölcsésznek, semmi esetre se. Mert bár megtanultok egy csomó érdekes dolgot a világ nagy dolgairól, meg a társadalmunkról, és mind lázadó okostojások lesztek (ami a főiskola első féléve során nagyon erősen elnyomja a személyiségeteket, aztán kinek hogyan, de legtöbbször pár félév múlva már csak egy rossz korszak marad az életetekben; vannak azonban könnyebben befolyásolható egyének is, akik aztán közveszélyessé is válhatnak a jó ízlés szempontjából), de végül ez nem fog számítani semmit. (szubjektív vélemény)
Na, még egy Bones rész belefér az időmbe, aztán alvás. Bár mostanában nehezen alszok el éjfél előtt, úgyhogy ez még kérdéses, de az biztos, hogy reggel hatkor ébresztő. 

11/21/2011

Ha nem tudsz aludni, blogolj!

Tartja a hang a fejemben. 
Szóval igen, ez a helyzet, semmi extra. Ma sajnos lógnom kellett a suliból, mer reggel azt hittem, megdögölök szó szerint, annyira görcsölt a hasam. Aztán lefeküdtem, hogy majd míg hat a gyógyszer, addig legalább kényelmesen legyek. Nem vált be a dolog, mert bár a görcsök enyhültek, jött a már megszokott hasi fájdalom is, aminek mindig rossz vége van, és legalább fél napig tart, ha nem több napig. Holnapra már remélem, elmúlik, mert muszáj suliba mennem. Remélem azt is, hogy minden házimat megírtam történeti nyelvészetre, de azért majd rákérdezek. Brutális az az óra...
Közben meg eszembe jutott, hogy gondolkodni kéne a karácsonyi ajándékokon is, bár már nagyjából ki is találtam, hogy miket szeretnék. Mivel most nincs ösztöndíj, így olcsóbban kellene megúsznom a dolgot, de majd kiderül, mi lesz. Elvileg még messze van, de gyakorlatilag mégsem. 
Na, inkább olvasok, az legalább hasznos és álmosít.

11/09/2011

Nem akartam...

...írni a blogra az autósulis vizsga előtt, de végülis úgy döntöttem, talán ki tudom írni magamból a feszültséget (és mivel most ebédeltem, így a tanulás sem menne egyből, szóval valamivel el kell ütni az időt). Annyi mindenre kell mostanában figyelnem/ügyelnem, már kicsit sok, és a kiborulás szélén állok. 
Pénteken fel kell töltenem egy házit is, amivel úgy vagyok, hogy elfogadható lesz, bármi történik is holnap. Mert holnap, ha végeztem, úgyis hazajövök, sikerélménnyel vagy anélkül, és az élet megy tovább, tennem kell a dolgom. Ami elsősorban most a tanulás. Persze nem mondom, hogy nem fog fájni, ha holnap kivágnak, mert azért mégis sok időt öltem bele a dologba (a szüleim meg sok pénzt), és nem is bukhatok meg, mert az már milyen dolog, hogy az ember lánya szégyent hoz a családra azzal, hogy nem teszi le elsőre a vizsgát. És nincs mentegetőzés, hogy "nem én lennék az első, sem az utolsó, akinek nem sikerül elsőre," főleg ilyenkor, amikor arról cikkeznek az újságokban, meg hírt adnak a TV-ben, hogy egyre többen buknak meg a vizsgán. Meg kell csinálni, és kész. 
Nem sok ez: teszt, szlovák szöveg, szlalom, háromféle parkolási mód és 25 perc vezetés. Jah, nem tűnik annak, pedig akkora koncentrációt igényel, hogy most jobban pánikolok, mint államvizsga előtt. És aztán az is jól alakult (jól? dehogyis! hisz csak 4-est kaptam, nem kitüntetéssel vagy mivel sikerült), és túléltem, és semmiben sem változott az élet. Túl nagy jelentőséget tulajdonítok mindig minden apróságnak, és a végén meg nem érzek semmi "felemelőt." Csak azt, hogy "hát igen, ez is csak egy kis lépés volt a cél felé, ami meg egyre távolibbnak tűnik." Vagy ez lesz holnap, vagy sírás. Legalább tudom, mire számíthatok. Fő, hogy a végéig maradjak nyugodt és figyelmes.