Örülök, hogy sikerült tegnap megcsinálnom a song challenge bejegyzést, de igen lassan töltődik be miatta a blogom. Most kéne írnom legalább 3 bejegyzést, hogy ne a kezdőlapon próbáljon betöltődni az a 30 youtube videó. De holnap nem hiszem, hogy írni fogok, mer rendbe kell rakni a házat, meg össze kell pakolni, hogy mit akarok vinni Pécsre, ugyanis szülőstől megyek vissza a diplomaosztómra. És jelenleg semmi kedvem a 3 órás utazáshoz holnap, meg aztán vissza holnapután, és az ünnepséghez pláne nincs kedvem. De legalább kézhez kapom, amiért gürcöltem az utóbbi 2 évben (mert hát az első 2 évet eléggé ellébecoltam, kollégium, meg szerelem, meg egyebek, meg hát csúsztam is 1 évet a szakdoga miatt, de az elmúlt 2 évben tényleg hajtottam), és látom a szaktársakat, legalábbis néhányukat. Ennyi előnye van, a többi csak formalitás és kényelmetlen mosolygás. De azért bízok abban, hogy a fiúk majd feldobják a hangulatot csendesen, miközben beszél ez-az-amaz, és nem fogjuk halálra unni magunkat.
Egyébként meg jelenleg fáradt vagyok, mert voltam zumbázni. Izomlázam az most még nincs, de biztos lesz holnapra, mert eléggé rég volt már a legelső alkalom, hogy elmentem, és csak most mentem el újra. Talán csak az izmaim fáradtak. És érzem, hogy vannak hátizmaim (mert általában nem szoktam érezni őket, csak ha extrém pózokban alszok éjjel, és reggel kínokkal ébredek), ami pedig jó. De csak belejövök, ha elmegyek többször, és ismerni fogom a lépéseket (mert a lábmunkám az borzasztó, és sok gyakorlatot csak azért nem tudok megcsinálni, mert nem tudom követni a lépéseket bennük). Tényleg jól megdolgoztat, nem mondom, hogy 1 alkalom után már izmosnak érzem magam, de már az jópont a zumbának, hogy a hátizmaimat is megdolgoztatja. Ja, és a fejem is fáj, mert a változatosság kedvéért ma fura idő volt, esett is meg nem is, és valami front is van a levegőben, különben vígan volnék magamnak. Nagyon izgalmas volt különben, mert hogy 1 adag ruhát megmentettem az esőtől, de mire beszedtem őket, addigra közben elállt az eső, aztán amikor a következő adagot vettem volna ki a mosógépből, akkor megin elkezdett esni, aztán az összecsukhatós szárogatóra teregettem, mire azzal végeztem, megin elállt az eső... Mert az esővel úgy önmagában nincs bajom, a kertnek is jót tenne, csak ha már esik, akkor normálisan essen, és ne így, mint ma. Szóval a front... Pécsen meg biztos hétágra süt a nap, és fog is, és akkor megin fejfájásom lesz. Utálom a frontokat. Hosszú lesz a hétvége, nagyon hosszú... holnap pakolás, rakodás, takarítás, utazás, pénteken ez a papírosztó és hazautazás, szombatra bátyám kerti partyt tervezett, vasárnap meg... talán meg se érem azt a napot ép ésszel. Vagyis inkább ép lábakkal. Tudom, hogy jó lesz, meg szép lesz, és jókedvem lesz. Csak most nem vagyok abban a jókedvű hangulatban, de ez is el fog múlni, és nem kéne rosszkedvemben blogolnom.
És 2009 nyarát megidézve: ismét füllesztő uborkaszag van a pincében. Mert anyu most kis adagokban csinálja a befőzést, nem ilyen egésznapos program a dolog. Meg hát így jut rá ideje. De arra még nem jöttem rá, miért uborkaszagnak hívom a levet, amivel anyu leönti a mini uborkákat, mert hogy az olyan rohadt büdös, nem maga az uborka... Én és a fogalomalkotás. Sose voltunk jóban. Talán majd jövő nyárra puszipajtások leszünk.
Azon is elgondolkodtam ma, hogy talán külön címkét kellene csináljak az uborkának, ha már ilyen gyakran emlegetem, de mivel a borsónak se csináltam (pedig azt már kiszaggattuk), ezért az uborkának se fogok, mert megsértődnek a lezacskózott borsószemek a mélyhűtőben. Én meg nem szeretem a haragtartást. píszlávhepinessz.
