Üvegből vagy. Arra ítéltettél, hogy újra és újra eltörjenek. Végzeted, hogy állandóan a felejtők által hátrahagyott törmeléket takarítsd, s széttört darabjaidat összerakd. De a hegek és a ragasztás nyomai nem torzítják el szépségedet. Prizmaként szórod szét a fénysugarakat, felmelegíted a kihűlt lelkeket, s tüzet csiholsz a kiégett szemekben. Nem taposod el az álmok fűszálait, hanem a remény vizével öntözöd őket. Átfordítod a szemléleteket, s újabb felkínálkozó lehetőségek ösvényeit mutatod meg a szemellenzővel száguldóknak.
Te már nem száguldasz. Figyeled a titkolt bűnöket és a gyenge vágyakat, könnyeket okozol, majd kiszáradt torkod fájdalmát enyhíted velük. De a könnyek is marnak! Némán haladsz tovább és tovább, lépteid csendesek, mégis zűrzavart hagysz magad után. Fáj a talpad, mert az út a rosszindulat szögeivel és az elfelejtett játékok pici részeivel van teleszórva. Véred mossa le őket, mert nem akarsz nyomot hagyni.
Aztán arcon csap a magány. És te meghalni akarsz, elégni, mert a bűntudat szétfeszíti az elmédet. Mert lehettél volna jobb is, erősebb, büszkébb, üvöltés helyett hallgathattál volna. Kérhettél volna többet is, követelhettél volna elégtételt. És bosszúszomjas tudatalatti éned kínoz, mert ő bármikor képes arra, amitől te őrülten rettegsz. Félsz, ha túlnő rajtad, kárt tesz másokban, aztán végül téged emészt fel. Győznöd kell felette. Ki kell vívnod tiszteletét, s fel kell oldanod őt a Kozmoszban.
Butaság azt hinni, hogy nem vagy képes rá. Igenis meg van benned az az aljasság és kegyetlenség, hogy megöld az értelmet. Hogy kiolts egy kárhozott energiaforrást. Sorsod, hogy tiszta szívvel győzz. Mert győzni fogsz. A bukás csak önmagad előtt veszteség. És lesz belőle bőven léted során. Találkozol majd olyan ellenségekkel is, kik térdre kényszerítenek, és a küzdelem ellenük örökkévaló céltalanságot szül. Őket nem kell legyőzni, sem meghajolni előttük. De szeretned kell őket, hogy hited és tisztánlátásod megmaradjon. Segítőid ők, légy hálás értük!
Tanulj alázatot, tiszteld őket, hogy ismeretlen távlatok nyíljanak meg előtted. Ajtók, melyek a végső igazságot rejtik, tévképzeteid gyors elillanását. Keresd mögöttük a minőséget. Válassz megfelelően köztük! Ne légy elhamarkodott és mohó, dönts megfontoltan! S ha tévednél is, ne csüggedj! Így szerzel tapasztalatot, s leszel egyre bölcsebb. Az idő pedig neked van, te szabod meg végtelenségét. De tudd, hogy hatalmad mindig kevés lesz, hogy éteri magasságokba emelkedj, s a csillagokkal táncolj. A csillagok hamisak, te légy igaz. Lásd meg az igazat!
A kétszínűség lesz az, amellyel a teremtés koronái fordulnak majd feléd. Ne zárkózz el előlük. Ha megfejted őket, továbbléphetsz. Mindegyiktől tanulhatsz valamit, ami se nem jó, se nem rossz – de tudás. Te pedig tanítsd őket azzal, hogy meghallgatod őket, és elfogadod nézeteiket, értékeiket és feladatukat a te utadban. Mert a körforgás így teljes.
Szeresd utadat, hogy békét lelj a végén.
