Csókoljuk egymást, együtt pihenünk,
áltatjuk egymást, hogy egymásra várunk,
halvány az ajkunk, könnyes a szemünk,
sápadt a lángunk.
Piros kertek közt futott az utunk,
piros, bolond tűz lángol szíveinkben.
Egymás szemébe nézni nem tudunk,
itt sápadt minden.
Csókoljuk egymást bíztatón, vadul,
nappalba sír be minden csókos estünk,
hiába minden, csók ha csókra hull,
hideg a testünk.
S piros kertekből, úgy tetszik nekünk,
közelg egy leány és egy ifjú ember,
s mi, ím, egyszerre forrón ölelünk,
nagy szerelemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése