"Mikor az ember írni akar valamit, afféle kölcsönös feszültség alakul ki közte és a téma közt, úgyhogy az ember felcsiholja a témát, a téma meg felcsiholja őt. Van egy pillanat, amikor ez a kapcsolat olyan fokra hevül, hogy minden akadály magától ledől, a konfliktusok elhárulnak, és az embernek olyan dolgok jutnak eszébe, amelyekről nem is álmodott volna, és akkor nincs az életben semmi, ami olyan jó lenne, mint az írás. Ez az, amit ihletnek nevezünk. A romantikusok lejáratták ezt a szót, de a helyzet létezik a valóságban: nem kegyelmi állapot és nem isteni sugallat, hanem az, hogy az ember kibékül a témával, miután megküzdött és felülkerekedett rajta."
