Nem szokta a cigány a szántást...

...mondtam a szombati nap végén a mamának. És mennyire igazam volt!

Már a pénteki napom teljes magasfeszültségben indult (ez az, amikor a banális dolgok annyira fölbasznak kiborítanak, hogy már-már öngyilkos akarok lenni), és az utazás is idegesítő volt, meg hogy megint nemlétező helyjegyet kaptam a vonatra (ilyenkor szét tudnék verni valamit, de kimerült a bosszúm abban, hogy cigiztem a vonaton a WC-ben). Ezt a pénteki napot el akarom felejteni marhára gyorsan, de még erre se lesz lehetőségem.

Végülis a szombat lazán indult, délelőtt csináltam ezt meg azt, meg ebédet kellett főznöm. Aztán délután mentem asszisztálni a kerti ültetéshez. Anyu meg mama délelőtt gyakorlatilag mindent elintéztek, csak a krumpliültetés maradt. Ez pedig egy komplett egyhetes intenzív edzésterv besűrítve pár órába. Van benne minden, több kiló krumpli cipelése kézben felváltva, guggolás, hajlongás, nyújtás, meg amit akarsz. Közben olyan szél, hogy azt már a Taft se bírná, darabokban peregne le a frizuráról és szállna el messzire (nem, nem volt belőve a hajam kertimunka közben, de azért a sapimat ötpercenként igazgattam, mert azt is vitte volna a szél). Ha szombat este jól berúgtam volna, poros fröccsöt hánytam volna, de mivel csak üdítőztem, így ennek a veszélye nem állt fenn. És akkor a főút mellett a "Kővágón" (négy sor szőlő, mentünk lekötözni) szembeszélben állni sem volt kellemes, az tényleg igényes porkavalkád volt, az oxigén helyett porral dúsított vérem ígyis forrt már, a harmincfok meleg meg mégjobban rátett. Estére gyakorlatilag olyan vastagon állt az arcomon a por, hogy az eredeti arcszínem teljesen eltűnt. Mozgalmas nap volt, lett is mára izomlázam.

Gondoltam, rádolgozok egy kicsit a lázas izmaimra, kimentem összegereblyézni a tegnap lekaszált füvet, hát atomszélben ez is teljesen fölösleges és értelmetlen, mert a kupacokat szétfújta a szél. De legalább szereztem harci sérülést is, jó kis vízhólyagot, bár nem tudom, hogy a jóistenbe dörzsölte ki a kezemet a gereblye nyele, merthogy fém, igaz, hogy rozsdás volt egy kicsit, talán azért. De így legalább van bizonyítékom, hogy tényleg dolgoztam.

Most meg jól fáj a fejem, megyek inkább aludni. Holnap meg esszéírást kéne csinálni. Ahhoz meg pihenni kell.

És megtanultam azt is, hogy a krumplit úgy kell elültetni, hogy meghallja a déli harangszót.

Megint esszét kéne írnom, de valahogy nem akar menni. Meg a köcsög fölsőszomszédok is éppen buliznak, ami még nem is lenne olyan gáz, ha nem dübörögnének folyamatosan. Na ez idegesítő, de ezek a diszkópatkányok egyébként is hajlamosak nyomatni a kultúrát fent, tök mindegy, hány óra van, nekik nem számít. 

Jelenleg már ígyis kb így érzem magam:

Szóval ez most valahogy nem egy esszéírós állapot. Hát ez van. De ha ezek a barbárok egy óra múlva is élvezkednek, már kénytelen leszek fölmenni. Vagy kuss lesz, vagy holnap szólok a házinéninek, de ha addigra méginkább felhergelnek, talán a zsaruknak szólok. Bár nem tudom, annak mennyi értelme van.

Az is eléggé lehangoló volt, hogy ma (szombaton) végig kellett nyomni egy hétfői napot, ami teljes újdonság volt: ez volt az első alkalom, hogy emlékeim szerint meg voltak tartva az órák ilyen esetben. Totál fáradtnak érzem magam, de még korán van az alváshoz. De ha sikerül időben elaludnom, holnap egész korán fel tudok majd kelni, és kipihenve ülhetek neki a Gulliver utazásainak. Addig meg legfeljebb megpróbálok vázlatot szerkeszteni, az is haladás.

Forum Shops Beauty: Szerencsés nyereményjáték

Forum Shops Beauty: Szerencsés nyereményjáték:

'via Blog this'

Smink és stílus: Húsvéti meglepetés

Suzy nyereményjátéka:

Smink és stílus: Húsvéti meglepetés:

'via Blog this'

Megint feltámad Jézus...

Nem tudom, miért, talán a front meg a rossz idő miatt, de baromira döglődök: teljesen kimerültnek érzem magam. Oké, hogy pms is van, de attól még nem kéne úgy éreznem magam, mint aki kidolgozta a belét a nap folyamán. Dolgoztam egy kicsit, na, letakarítottam a teraszt (imádom söpörni a betont, főleg eső után, mert kb. annyi értelme van, mint a földet söpörni, de hát ez volt a feladat) becsületesen, Ádám is segített. Jött szerdán úgymond nyaralni, vagyis tavaszolni, ha már tavasz van, és ma ment haza. Örültem, hogy itt volt, mert már ezer éve nem járt nálunk, szerintem a família már el se hitte, hogy még megvan :D 

Visszatérve a tavaszi fáradtságra (ami szerintem hülyeség), amióta megvolt az óraátállítás, kissé zizi vagyok, és éjjel 1 óra előtt nemigen ment az elalvás, pedig azelőtt már éjfél előtt húztam a lóbőrt. Ez eléggé felborította a jól megszokott kis rendszeremet, de tegnap este végre sikerült éjfél előtt kidőlni, úgyhogy most már csak helyreáll a szervezetem. 

Holnap ismét takarítás, már a héten sokadszorra, de ez is a tavasszal meg a húsvéttal jár. Meg egy kis sütés. Mondjuk most a húsvéthoz egyáltalán nincs kedvem: holnap vonatra kéne pattannom és elrobogni vissza Pécsre, hogy kimaradjak ebből a mizériából. Már nem olyan érdekes, mint régen volt, semmi izgalom, nem kell húsvéthétfőre legalább 3 váltás ruhával készülni, tojásokat sem festünk már. Mindenki csak piálni meg zabálni jön, a fiatalabbak meg csak a pénzért. Szép szokás ez az egész húsvétolás, de azért részben megértem azokat is, akik ilyenkor elmennek itthonról, lazulnak egyet, stb. De csak részben. Ha nem lenne ilyen mocsok szeles esős idő, jó lenne például egy kiscsaládos kertipartyt tartani, sütögetni, beszélgetni... Mintha nem is lenne semmiféle húsvét izémizé, csak egy hosszabb hétvége. (Semmi problémám a vallásos oldalával a történetnek, mielőtt még a vad keresztények letámadnának...) 

Na jó, ennyit az elmélkedésről, mert ahhoz is fáradt vagyok. Két esszének a vázlatát kellett volna a héten összedobnom, perszehogy nem tettem, megint elmaradok, még olvasnom is kellene, annyi a tanulnivaló, dehát holnap takarítás mellett remélem lesz időm ezzel is foglalkozni, mert teljesen magasról lekakkantottam a dolgot, és majd jövő héten a suliban szívok. már ígyis csak két hetem maradt a két esszére, és pluszban kell mégegy, de az nem olyan nehézkes, mint a másik kettő. Ellustultam, ezért is jobb lenne már holnap visszamenni Pécsre, legalább rákényszerülnék a tanulásra, mert itthon nem igazán van motiváció.

És természetesen, mivel pms van, így adott az igényes gyomorrontás is most estére, szóval ma már csak filmnézésre vagyok alkalmas. Soha többé nem eszek vöröshagymát... igaz, mindig ezt mondom, minden egyes alkalommal, amikor mégis eszek. Aztán meg szenvedek tőle. 

Túl a hétvégén

Túl vagyunk félig a nagytakarításon. Még néhány ablakot meg kell mosni, meg ki kell sikálnom a fürdőszobát, aztán ennyi. A szombat nagyjából főzéssel meg takarítással ment el, a vasárnap délelőtt is, délután viszont elmentünk anyuval a mamáért (mert reikire vagy mire hoztuk őt ide nagyapám húgához. Aztán visszavittük mamát haza, mikor is kitalálta, hogy vissza kéne vinni valami kádra szerelhető ülőkét (ennek segítségével fürdött, míg gipszben volt a lába anno) a sógornőjéhez. Ott meg elcsevegtünk pár órát, szóval este 6 körül estünk haza. De legalább végig én vezettem, gyakoroltam. 

Ma meg csak punnyadtam meg sorozatot néztem. Meg ruhákat hajtogattam. Valamint megint karkötőket gyártottam, de csak kettőt (az egyik duplán van rátekerve a csuklómra). A kép elég rossz minőségű, kicsi Samsung kamerája nem a legjobb.

Az inspirációm innen vagyon, de már ismertem ezt a technikát, csak ez a típus nagyon megtetszett. Mondjuk én indián fonatként ismertem meg régen, nem tudom, miért pont hippisnek nevezik mostanság, de egy kis guglizás után rájöttem, hogy ők is ezt hordták a hajukban, szóval nyilván ezért (de valószínűleg az indiánok viselték korábban). Lehet, még gyártok párat, csak a poén kedvéért, de nem biztos, hogy ugyanilyeneket...