Megint esszét kéne írnom, de valahogy nem akar menni. Meg a köcsög fölsőszomszédok is éppen buliznak, ami még nem is lenne olyan gáz, ha nem dübörögnének folyamatosan. Na ez idegesítő, de ezek a diszkópatkányok egyébként is hajlamosak nyomatni a kultúrát fent, tök mindegy, hány óra van, nekik nem számít.
Jelenleg már ígyis kb így érzem magam:
Szóval ez most valahogy nem egy esszéírós állapot. Hát ez van. De ha ezek a barbárok egy óra múlva is élvezkednek, már kénytelen leszek fölmenni. Vagy kuss lesz, vagy holnap szólok a házinéninek, de ha addigra méginkább felhergelnek, talán a zsaruknak szólok. Bár nem tudom, annak mennyi értelme van.
Az is eléggé lehangoló volt, hogy ma (szombaton) végig kellett nyomni egy hétfői napot, ami teljes újdonság volt: ez volt az első alkalom, hogy emlékeim szerint meg voltak tartva az órák ilyen esetben. Totál fáradtnak érzem magam, de még korán van az alváshoz. De ha sikerül időben elaludnom, holnap egész korán fel tudok majd kelni, és kipihenve ülhetek neki a Gulliver utazásainak. Addig meg legfeljebb megpróbálok vázlatot szerkeszteni, az is haladás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése