és annyi minden van amit hallanom kellett volna
a sok kényes-csajos bajt
a világmegváltó litániákat
a hosszadalmas agonizálásokat
hogy megint új portfóliót kell készítened
és hogy megint láttál egy helyes pasit a tegnapi buliban
és annyi mást amit már nem hallhatok
pedig én is elmondtam volna
hogy milyen jó neked
hogy azt csinálhatod amit szeretsz
és hogy szeretlek
hogy bár az élet szar
de majd ha egyszer már olyan öregek leszünk
hogy a magas vérnyomás
meg a csontritkulás lesz a legnagyobb problémánk
csak örülni fogunk
hogy ennyi mindenféle jóféle és rosszféle dolgot
szánt nekünk a szar élet
és csak nevetünk
és mindig nevetni fogunk
és hogy sajnálom
hogy ritkán járok haza
és csak mondhatnám mégegyszer
hogy igen most megyek haza
és hogy utálom Pestet
mert koszos és büdös
és te ezzel egyetértesz
de már többé nem fogod megkérdezni
hogy mikor jössz már haza
nem kérdezel semmit
nem mondasz semmit
de én mondanám
hogy ott kellett volna lennem
hogy tennem kellett volna valamit
hogy ez is csak olyan kátyú az úton
amin átmegyünk és hasítunk tovább
Kürt felé a mamához 130-al
meg a nagybetűs életbe
felnövünk ha muszáj
ha nem muszáj akkor is
és lesz rendes munkánk
meg fasza kis lakásunk a belvárosban
meg talán fittnesszbérletünk is
de az úgyis csak a helyet foglalja majd a pénztárcánkban
és életünk végéig foglak fárasztani
a borult hülyeségeimmel
és az agyadra fogok menni
de azért mindig megölelsz majd
amikor hazamegyek
én meg majd meghívlak egy Fernetre
csak a régi szép idők kedvéért
mert már csak a múlt maradt
ami itt maradt
meg az elszáradt virágok a sírodon
amit mindig kicserélnek
bár nem tudom
mi értelme már virágot vinni neked
én tudom hogy szeretted a virágokat
de azok semmin nem változtatnak
mintha a tisztelet a virágon múlna
de azért én viszek majd neked
amikor hazamegyek
mert én is a szokások rabja vagyok
még akkor is ha szeretek lázadni
és általában mindenről más véleményem van
de ha tehetném megnyugtatnálak
hogy Pestet még mindig utálom
és mindig amikor megyek hazafelé
eszembe jut hogy mennyire utálom
és hogy megint ott kell várnom
de eszembe jutsz
mert te szeretted a nyüzsgést
és utazáskor mindig rád gondolok
és a vonaton mondogatom magamban
hogy Hajnalka megyek haza
csak te már nem vársz
de attól még velem vagy
