Éjféli gondolatfoszlányok

& holnap (vagyis az óra szerint már ma) megyek haza kicsiny falumba, a zöld házba, a melegségbe.
& minden szép & jó lesz. Remélhetőleg.
Igazából megin nem tudom, miért írok. Talán a pezsgő hozta elő ezt a szóhányós állapotot & hogy "nekem most valami maradandót kell írnom" életérzést. Ok-okozat már nem lényeg, de végülis jól esik írni. Áldott kényszer (vagy áldatlan, kedves olvasóimtól függ).
Hát, ismét eltelt egy hosszú év. Újra itt van a december, a karácsony, a vizsgaidőszak, a szilveszter, a fogadalmak (amiket nem teszek - elvből és lustaságból :D), meg minden egyéb év végi hercehurca, amivel nem tudok mit kezdeni. Majd jövőre...
Pozitív, hogy holnap ilyenkor már OTTHON leszek. & hogy megszűnik a sztrájk, bár ennek ellenére apukám jön le értünk Pécsre kocsival, mert ugye a fránya közlekedés csak szerda hajnalra áll helyre teljesen. Szeressük a MÁV-sztrájkot...
& itt a hiányérzet, ami kitölti az ürességet - ami jó - de azért annyira mégsem. Kicsinyes & önző vagyok. Ilyen a szerelem. So it goes.
Lesz még egyszer ünnep a világon - tartja a mondás. Lesz. "...just a chance that maybe we'll find better days..."
Hiszem.
A többi részletkérdés.

Nem para, csak az elkeseredés paradox formája

Gyere, gyere és mondd, hogy szebb lesz a holnap.
Gyere, gyere és kerüld meg velem a Holdat.
Gyere, gyere, csókold meg a homlokom,
és hitesd el velem, hogy lesz még életem,
hogy lesz még büszkeségem, tiszteletem
harcolni tovább - hogy lesz legalább egy OKOM.

Mostanában nem mennek az összefüggő versek. Csak mondatok jutnak eszembe, amiből maximum 1-2 versszak összejön, de se eleje, se vége az egésznek. Hát ez a fenti 6 sorocska is csak ilyen. Asszem, mégsem írásra születtem - bár nem mintha valaha is hittem volna, hogy tudok írni. Verset, novellát, egypercest. Kezdem elveszteni megin az ihletemet. No nembaj, majd visszajön egyszer. Meg elméletileg boldog vagyok, gyakorlatilag meg vizsgaidőszak van (ugyebár), szóval az egész lét-állapot instabil alapokon próbál egyensúlyozni.
Félek a holnapi beugrótól. Ha nem sikerül, akkor januárban újra menni kell, és januárra ígyis rengeteg vizsgám van már. Meg 3 bukással kezdtem, hát hogyan legyek bizakodó ezek után?
Nembaj, ha a holnapon túl vagyok, akkor minden jobb lesz, egy kicsit. És ha végeztem a beugróval, fogom magam, elmászok a Tesco-ba, és veszek olyan fasza kis gyertyákat, és itthon veszek egy forró fürdőt. És kiáztatom magamból a stresszt. Csak lennék már túl rajta...
És az élet még mindig szép. És nincs CSAK. Se DE. Az élet szép.
Minden kedves vizsgaidőszak által megzuhant, elkeseredett és megfáradt ismerősömnek ajánlom egyébként Murcy túlélős ötleteit erre az időszakra!
Mert az erő velünk van!

PARA

Semmi extra, csak vizsgaidőszak van... És már van egy fix bukásom. Fonetikából.
Szép az élet!

Szomorgós :(

Nem hozott semmit a Mikulás... :(
Se csoki, se cukor, se virgács...
Pedig mindhármat megérdemeltem volna!!! :D
És szomorú vagyok... :'(

A behúzott szárnyú felfelé zuhanás :)

"I can see you standing in the pouring rain
waiting for changes to carry you away.
I can see the light fall from your eyes
as we get lost in the tears of this goodbye.
[...]
I can hear you laugh when I close my eyes,
I can picture your face and the strenght inside your smile,
I can see the words dance across your lips -
I remember forever something more than this.
You can't go farther than my heart can go...
Cuz I'll still be loving you
through the sadness and the madness here
and I'll always be with you in the distance
that has taken you from me."

(Plumb - Taken)

Akarok (2008. 12.3.)

Amikor helyrebillen az átok-mérleg,
amikor pocsolyában ázik a forró méreg,
amikor a szükség kedélyesen teszi a dolgát,
akkor is ez: hiányt megfékező fáradt korlát?
Kézfogásra, megadásra, ölelésre várni -
és távolságot cserébe... közönyt találni.
Elveszítek, elmulasztok - csak a vágy marad.
Élni akarok, de a szemem mindent tagad.

Üzenet /Neked is :D/

The heart may freeze or it can burn.
The pain will ease if I can learn.
There is no future, there is no past.
I live this moment as my last.
There's only us, there's only this.
Forget regret or life is yours to miss.
No other road, no other way,
no day but today.
There's only yes, only tonight.
We must let go to know what's right.
No other course, no other way,
no day but today.
I can't control my destiny.
I trust my soul, my only goal
is just to be.
There's only now, there's only here.
Give in to love or live in fear.
No other path, no other way,
no day but today...

A nap hangulata ma - Memory

Fura, néha mennyire toleráns az ember...

Oh, yeah! Slayer-t hallgatunk Balázzsal... :D:D:D
Fura, néha mennyire toleráns az ember...
Na jó, annyira nem rossz a Slayer! :D Csak így hallgatva már érzem a zúzódásokat és a sebeket a testemen... :P
METÁÁÁÁÁÁÁL!!!
Remélem, az én esszémre nem az lesz írva, h plágium, mint Veráéra. Hát, de ez már mekkora poén! :D Plagizálta saját magát... Fura, néha mennyire NEM toleráns az ember... :D Nagy arc vagy, Vera! :D
Amúgy rohadtul unatkozok, nem tudok mit kezdeni magammal... Wáááá... Holnap zéhá USA History-ból... A változatosság kedvéért annyira érdekel, mint az idei magassarkúcipődivat... :D Semmit sem veszek elég komolyan! Dögöljek meg! :D /na jó, inkább mégse.../ Fura, néha mennyire toleráns az ember...
Hullhatna már a hó... Azt biztosan komolyan venném. :D
Kicsi, gyere velem rózsát szedni... Ma egész nap ez jár a fejemben. Fura, néha mennyire toleráns az ember... Önmagával.
So it goes... /de régen írtam ezt/