& holnap (vagyis az óra szerint már ma) megyek haza kicsiny falumba, a zöld házba, a melegségbe.
& minden szép & jó lesz. Remélhetőleg.
Igazából megin nem tudom, miért írok. Talán a pezsgő hozta elő ezt a szóhányós állapotot & hogy "nekem most valami maradandót kell írnom" életérzést. Ok-okozat már nem lényeg, de végülis jól esik írni. Áldott kényszer (vagy áldatlan, kedves olvasóimtól függ).
Hát, ismét eltelt egy hosszú év. Újra itt van a december, a karácsony, a vizsgaidőszak, a szilveszter, a fogadalmak (amiket nem teszek - elvből és lustaságból :D), meg minden egyéb év végi hercehurca, amivel nem tudok mit kezdeni. Majd jövőre...
Pozitív, hogy holnap ilyenkor már OTTHON leszek. & hogy megszűnik a sztrájk, bár ennek ellenére apukám jön le értünk Pécsre kocsival, mert ugye a fránya közlekedés csak szerda hajnalra áll helyre teljesen. Szeressük a MÁV-sztrájkot...
& itt a hiányérzet, ami kitölti az ürességet - ami jó - de azért annyira mégsem. Kicsinyes & önző vagyok. Ilyen a szerelem. So it goes.
Lesz még egyszer ünnep a világon - tartja a mondás. Lesz. "...just a chance that maybe we'll find better days..."
Hiszem.
A többi részletkérdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése