Új notebook

Az első poszt az új notebookomról... 

Nagyon pofás, bár a Windows 7-et még szoknom kell, meg hogy megint fordítva van az Y meg a Z billentyű. Fura a tudat is, hogy végre van wifim is, és ülök a nappaliban vidáman, megy a TV, közben meg blogolok a szélesvásznú képernyőn... ÉÉÉÉÉÉS jelenleg még majdnem 4 órán és 30 percen át nem kell áramra dugnom a kicsikét. Valamint sokkal könnyebb, mint az előző, ami utaztatás céljából előnyös, mivel nem döglik meg a hátam a másfél órás Pesti várakozás alatt. Ha már úgyse cigizhetek a pályaudvaron, legalább ennyivel könnyebb...

Tegnap nagy letöltögetés meg telepítgetés volt este, 3 órát kibírt a laptop (fú, kell neki valami nevet adnom, fő a személyes kapcsolat...). Bár nem tudtam magyarra állítani a rendszert, de kárpótolt, hogy volt angol nyelvi opcíó, így nem kellett a cseh meg a szlovák között vacillálnom :D A particionálást is sikerült megoldani, bár igazából nem úgy, ahogy szerettem volna, de hát így is jó, hogy elfeleztem a C-t. Erre azért volt szükség, mert a külső merevlemezem már eléggé kezd betelni, és ha elszállna a gép, akkor az egész C elveszik, de így van egy másikom is, amit vissza lehet hozni. A touchpad tapipad mondjuk eléggé érzékenynek tűnik, csak a középső ujjammal tudom kezelni, de nyilván csak én vagyok béna, meg majd úgyis egérrel fogom használni a ... (tényleg kell egy név).

És természetesen sokkal gyorsabb, mint az előző gépem, amin persze sokkal kevesebb hely és memória volt, meg XP volt, de most már tudok majd egyszerre mindent használni, amit akarok. Fú, most jut eszembe, hogy még a szótárprogramot telepítenem kell, mert a régit tegnap nem sikerült, de volt szaktársamtól kaptam "infót" egy másik verzióról. Még abban sem vagyok biztos, hogy ha megvan a VLC Media Playerem, akkor kell-e mellé a K-Lite Codec Pack is, vagy elég a VLC (meg a Nero Showtime, mer apu adott Nero író programot). 

Na ennyit az örömködésről, nekiesek a telepítésnek, aztán meg ruhákat hajtogatok és mosok, mert tegnap nem végeztem minden adaggal. Meg még a Winampot is be kell állítanom... 

Nem tudok betelni a kicsikével, nagyok örülök neki :)

Érdemjegy-para

Nem mintha nem lenne egy valag időm, de igazából nem érzek késztetést arra, hogy írjak, mert nem történik semmi érdekes. Jelenleg az zavar a legjobban, hogy 3 jegyem még mindig hiányzik ETR-ből, és így 3 nappal a vizsgaidőszak vége előtt ez egyre idegesítőbb lesz. Szinte óránként belébek, hogy hátha, de nem. Majdcsak lesz valami, még van 3 nap...

Közben idegesít az is, hogy ha már ennyire unom magam, legalább TV-t néznék kínomban, de azt se lehet, mert tegnap valami történt, és csak ma hívta fel anyu az ügyfélszolgálatot, kiderült, hogy központi probléma van. Bekapcsoltuk a TV-t, ment pár másodpercig, aztán lefagyott a kép és a hang is, csatornaváltás, megin ment pár másodpercig, aztán megin lefagyott. De az Internet közben működik, ami azért fura, mert a TV adás is kábelen jön, bár az összefüggésekkel nem vagyok tisztában, mert általában ha a TV nem megy, akkor INternet sincs, és vice versa. De azt mondták, majd jön SMS, ha elhárították a problémát. Azt már várhatjuk, úgy gondolom...

Olvasni meg nem fogok most, mert csak elaludnék rajta. Marad a netezés. Annak meg sosincs jó vége. De közben döcögnek száguldanak a byte-ok, és kb. fél óra múlva nézhetem a Glee: The 3D Concert Movie-t, addig meg hát írogatok, meg olvasgatok, meg videókat nézegetek. Ja, meg csekkolom az ETR-t...

Újévi

Először is boldog új esztendőt minden kedves (kevés) olvasómnak (illetve azoknak is, akik csak úgy idetévednek a nagyvilágból - Happy New Year!)!

Mivel úgyis benne vagyok az írásban, meg már elég fáradt is vagyok, így gondoltam, ideje végre megírni 2012 legelső blogbejegyzését. Csak úgy. 

Nem vagyok biztos benne, hogy érdemes-e számot vetni az elmúlt évről, mert hirtelen csak az az egy siker jut eszembe, hogy lediplomáztam, aminek az előzménye az, hogy írtam egy jeles értékelésű szakdolgozatot. Persze biztos voltak még kisebb sikereim is tavaly, de valószínűleg nem olyan fontosak, ha úgysem emlékszek rájuk. Ja, plusz még az, hogy végre megszereztem a jogosítványomat.

Megfogadtam, hogy megérem a következő újévet is - persze nem azért, mert decemberben vége a világnak -, ami a lehető legbénább fogadalom, tudom jól, de pont ezért igyekszem betartani. 

A szilveszterem hasfájósan telt, így a babona szerint az idei évben is kevés remissziós időszakra számíthatok a Crohn-betegségemet illetően, node hát ez egyáltalán nem újdonság. Felkészítettek rá, hogy életem végéig megmarad. És ennek tudatában bele is savanyodtam az életembe. Talán azt kellett volna megfogadnom, hogy leszokok a cigiről, egészségesen fogok étkezni, fogok sportolni (az úszásra már régóta vágyok egyébként is) stb. Bár a savanyodás csak egy része az életemnek, mert keserűség is van bennem, meg rengeteg fájdalom, amivel még mindig nem tudok szembenézni. Talán ezt is meg kellett volna fogadni, hogy erősebb leszek, és nekimegyek a savanykás, kesernyés, fájdalmas dolgaimnak. De nem kell az ilyen dolgokhoz fogadalom, csak akarat. Akaratot kelett volna megfogadni...

Jó nagy kibaszás ördögi kör az újévi fogadalmak áradata, ezért is választottam az egyszerűbb verzióját. Gyávaságból meg lustaságból. Ami biztosan sikerül év végéig, és amiért nem kell keményen megdolgozni, vagy miatta a démonaimmal szembenézni. Bár ez nem jelenti azt, hogy nem fogom megtenni, vagy legalább megpróbálni. Hisz sose tudhatom. 

Megint csak úszni fogk az árral egy ideig, de legalább már közöny nincs bennem, pedig néha még élveztem is. Lehet, hogy kezdek felnőni. De hogy mihez, abban már nem vagyok biztos. Fura egy világ ez már, fura dolgok történnek és fognak történni, amiket ép ésszel fel se lehet fogni. Néha banális, néha rémisztő, néha meg csak elnézek a dolgok mellett.

De maradjunk vidámak, hisz az újév első napjai igen jól teltek (kivéve a hasfájást), voltak nagy megvilágosodásaim, aminek hála nem kellett annyit gyötrődnöm az esszéíráson (amit csak holnapután kell leadni, de már órákkal ezelőtt befejeztem mindet, ami meglepő, tekintve jól ismert szokásomat, hogy mindig határidőig nyöglődök velük). Hármast kaptam történeti nyelvészetből, amit elég jónak tartok ahhoz képest, mennyi feladatot kellett megcsinálni, meg ahhoz képest is, hogy sokszor értelmetlennek tartottam őket, mivel ha nem kapunk elég információt, abból nem lehet jól dolgozni, hiába van Internet, meg ahhoz képest, hogy baromi sok anyagot kelett feldolgozni kevés tanórában, majd négyoldalas vizsgát írni belőle (ami lehet, hogy normális dolog, csak nem úgy, hogy mellette van még 5 tantárgy, amire úgyanúgy készülni kell, de az oktatási rendszert meg a tanterveket most nincs kedvem bírálni). 

Meg annak is örülni kell, hogy már csak egy vizsgám van, és végeztem is erre a félévre mindennel. Mondjuk arra még azért készülnöm kell, de még van egy teljes napom, és az anyag sem olyan vészesen sok, csak értelmetlen, de ez már az egyéni szocproblémám, hogy nem tudok kibékülni a nyelvészettel.

Éljenek az apró örömök. Értékesek. Szóljon mondjuk ez az év ezekről.