Karácsonyos

Visszatérve az előző poszthoz, a terv nem jött be, még egy esszét be kell adnom, de az már januárra marad, mert a tízoldalasat így is négy napig írtam...

Szóval kari van more!!!
Vagyis hogy lesz majd hétfőn, de hát már úszkálnak a halak a kádban (azóta már lehet, hogy inkább csak döglődnek):

Meg jön a nagytakarítás ezerrel, nem lesz unalmas a hétvége. Meg az ünnepek se...

Szóval lényegében nem történik semmi, lusta dög lettem. Fél 11-kor kelek délelőtt - reggel 7-8 helyett -, ami kissé felborította a rendszert. Úgyhogy ma korán fekvés van, végre, belövöm a Tedet (végre megnézem), és elalszok rajta. Jó sok filmet megnéztem mostanság, régi romantikus tinivígjátékokat (mer mér is ne), egy karácsonyi filmet, meg az új Batman-filmet. Bármit, csak tanulni ne kelljen... Majd januárban, addig meg valahogy túlélem a bűntudatot. 

Mer most ünnepelni kell, meg ugye minden évben van családi karácsonyi műsor (anélkül nem is karácsony a karácsony), plusz 3 kiló a már meglévő plusz 5 kilóhoz (de majd ledolgozom Carmennel), gagyi filmek a tévében, meg hát az elengedhetetlen nagy mennyiségű csillám, amit a műfenyő felöltöztetése közben összeszedek. 

Boldog karácsonyt! 

Megjött a tél is

Hóvihar van, legjobb idő az esszéírásra. Ja, igen, hát ez van meg volt - esszéírás minden mennyiségben, nem is volt nagyon kedvem blogolni ennyi pötyögés után/közben. A szorgalmi időszaknak hivatalosan vége, de még két esszét meg kell írjak (eléggé elcsúsztunk a határidőkkel, de legalább a tanárok megértőek voltak e téren), aztán csókolom. Terv: ma-holnap egy 4-5 oldalas, azután pedig egy 10 oldalas, remélhetőleg hamar megleszek velük, ugyanis hétvégére haza kell mennem. Bár valahogy nem áll rá az agyam, főleg azért sem, mert amióta megjött a tél, felborult az alvásigényem (egyre csak nő), ami ugyebár felborítja a napirendemet is. Ennyi a helyzetjelentés.

És végre voltam fodrásznál, hurrá! (És Ádámtól kaptam szülinapomra plüss Cookie Monstert!)

Esti programként új kinézetet is kéne eszkábálnom a blogra, majd meglássuk, mi lesz belőle. Majd ha megunom az esszézést, úgyis lesz ilyesmire időm :)

Őszzáró

(ha már pont ma leesett az első hó...)

Nem írom azt, hogy most tudatosult bennem, hogy nyár vége óta nem írtam semmit, mert igazából tudatosan nem írtam. Nincs kifogásom, csak egyszerűen nem volt kedvem írni. Pedig annyi minden történt...

Új emberkékkel élek együtt a régi albérletben, Ádám nélkül (aki most épp vadul írja a szakdolgozatát, hajrá neki innen is, több helyről kell az ösztönzés). Lényegében csak az egyik emberke új, a másik az egyik legjobb barátom, bár már a szobatársamról is elmondható, hogy kezdünk jól összebarátosodni. Szóval minden fasza, kivéve a felső szomszédokat, és persze hogy nincs Ádám.

A suliról inkább nem nyilatkoznék, szinte minden héten elkap a hiszti, hogy "naénmostmárténylegleszarom" vagy "itthagyomazegészetafrancbamersemmiértelme." Pedig jó helyen vagyok, jó tanárokkal, jó szaktársakkal, de egyre erősebb bennem az érzés, hogy másképp, enélkül a mesterszak nélkül talán jobb lett volna. De ha már elkezdtem, akkor be is fejezem, ne vesszen kárba az a sok energia, amit beleölök. Szóval ennél mélyebben nem megyek bele, most nem akarok megint rossz hangulatba kerülni.

Mivelhogy eljött az őszi szünet, és most itthon lébecolok (fenébe, el kell olvasnom egy regényt, és egy esszét is kell írnom, post-iteket kell szereznem, hogy charmokat írhassak, különben semmi se lesz belőlem). Szóval most csak pozitívan. 

Megviselt ez az óraátállítás, egész nap sötét is van, 8kor keltem, most meg már fáradt vagyok (hiányzik a napi zöld tea adagom), tegnapra meg aludtam szintén 8 órát, aztán délután még 2-t, csak hogy igényesen kipihenjem magam (nameg a péntek estét, aminek nagy berúgás lett a vége). 

Ma egész nap lustálkodtam, ruhákat kerestem, semmi extra. Outfitet kell kitalálnom a jövő hétfői retro szakestre, ezért kutatok mindenféle régi holmi után, főleg anyu cuccai között, de nem voltam képes felmerészkedni a padlásra a sok pók miatt... (tudom, ciki, de ez van - aminek nyolc lába van, az már nem e világról való lény) Pedig ott vannak ám az igazi kincsek, bezsákolva, és arra várnak, hogy én megtaláljam őket.

Nyárzáró

(Nem tudom, ki emleget, de nagyon csuklok...)

Hát véget ér a nyár is kb. 1 óra múlva, a szegényes fotónapló már kész (mer sok-sok nem publikus kép készült idén), már nagyjából be is vagyok pakolva; még reggel folytatás, szélvédőtisztítás, kis főzés meg sütés, aztán indul a mandula Pécsre. 

De a legrosszabb az, hogy nekem kell vezetnem odáig... Ez egyrészt baromira frusztrál, mert bár ismerem az utat, hisz nemegyszer végigautóztam már oda-vissza, de hát nem úgy, hogy én voltam a sofőr; másrészt meg örülök, hogy jóapám ennyire bízik bennem. Ami meg harmadrészt szintén frusztrál, mer nem akarok csalódást okozni. Nehezen alszok el ma, az is biztos...

De végre jobban megismerhetem a leendő szobatársamat. Jelentkezni egyhamar már nem fogok, mert még Internet az nem lesz pár napig. Nembaj, túlélem, van elég sorozat, meg ott a kis TV (már ha még fog valami adást...), meg hát majd sokat beszélgetünk. 

Érdekes lesz mindenesetre, de legfőképpen fura Ádám nélkül így három év együttélés után. De ezt a helyzetet is kénytelen leszek megszokni. Kicsit félek ettől a távkapcsolattól, de talán jó is kisül még belőle, hogy megjavul, ami elromlott.

A tárgyaim meg borzasztóan unalmasnak hangzanak, azt meg már előre tudom, hogy nagyjából mik az elvárások, szóval megint nem lehet lébecolni, meg már a diplomamunkát is el kéne kezdeni. De ha tudom tartani a tervet, hogy mindig előre dolgozok, akkor minden simán fog menni. 

Alvásidő vagyon, mert reggel 7-kor lesz az ébresztő...

2012 nyara képekben

Össze-vissza képek a nyárból NEM időrendi sorrendben...

Hatalmas zabálás a grillpartyn, ahol mindenkinek megünnepeltük a szülinapját és a névnapját egyszerre.

Koszorúslánykodtam is, Évike férjhez ment.

Névnapomra kaptam ajándékba új ruhát, ami a koszorúslányruhám lett, merthogy borzalmasan meleg volt lagzikor.

Idén is volt pincefesztiválozás.

Lillával nyaraltunk egyet Nagykátán keresztszüleimnél.

Egy kis grillezés volt Lacáéknál is, és pózoltunk.

Lánybúcsú - mindenkiről készült ilyen kép... azt hiszem...

Névnapoztunk is egyet a teraszon.

Szintén pincefesztivál - Somló Tamás és az LGT emlékzenekar, sajnos csak keveset bulizhattam ezen a koncerten.

Érkezett egy harmadik Talpas is a családba.

DIY - néhány új karkötő

Kicsit sok program lett végül a nyárra, de azért készítettem pár karkötőt, néhányat el is ajándékoztam, de ezt a négyet elég gyakran hordom, akár együtt is (mivel marhára nem érdekel a divat, és gond nélkül keverem az anyagokat a csuklómon).

Ez egyszerű laposcsomózással készült (a fókusz mondjuk nagyon rossz, de azért látszanak a laposcsomók - tűző napon, félig árnyékban nehéz fotózni, de már ezt is tudom, én hülye...). Találtam egy régi övet, ami még a ballagós szoknyámhoz járt, és tele volt csicsás gyöngyökkel, amikről már lekopott a szín, így szétszedtem az övet, és lett ilyen krémszínű/koszosfehér fonalam.

Volt ugyebár ebben az évben is pincefesztivál, és vettem 4-4 szál barna és fekete bőrt. Ezek felhasználásával térfonás (scoubidou) technikával (gyémánt) szerettem volna duplán áttekerhető karkötőt, de nem volt elég hosszú a bőrszál, így lánccal hosszabbítottam meg (amibe fűztem fekete cérnát, hogy ne legyen annyira feltűnő). Ez volt segítségemre a fonásban. 

Vettem a Tescoban egy igazán pofás felsőt, amiben persze voltak ilyen szalagok belül - valahogy nem tudom megérteni, miért is kell ilyen felakaszthatóra gyártani a dolgokat, teljesen fölösleges, másrészt meg állandóan kilóg a felső alól, így hát kivágtam, és csak egyszerűen átfűztem egy láncon. Így legalább van passzoló kiegészítőm az új felsőmhöz is. Innen jött az ötlet, bár sajnos nem volt elég hosszú a szalag, hogy felcsatolás után még masnit is tudjak rá kötni.

Ez már látható volt korábban itt, de nem igazán tetszett, szóval szétszedtem és átcsináltam különböző fonási és csomózós technikákkal, a mágneskapocs maradt.

Annyi minden történt

... és mégse írtam semmiről, most se fogok, csak jelzem, hogy még élek. 

Túl vagyunk a lánybúcsún, a lagzin, meg mindenegyéb formaságon, nagyon jó kis bulik történtek, vettem szép új ruhát is. Képeim természetesen nincsenek, mert hát a lánybúcsú nem publikus esemény, lagzira pedig elfelejtettem vinni a fényképezőt (ilyen az én formám). 

Már kezdem erőteljesen érezni, hogy vége a nyárnak, de szerencsére még van 3 hét a suliig, abba még sok minden belefér. Ma már az órarendemet ellenőriztem, ez volt az első, ami ébredéskor eszembe jutott, lehet, hogy valami sulisat vagy tanulósat álmodtam, és azért (borzalom).

Még pihenem ki a lagzi fáradalmait, már csak a lábamnak kell helyrejönnie (vissza a 37-es méretre). De pénteken ismét bulizunk, bár akkor talán nem kell az egész éjjelt meg a hajnalt végigtáncolni...

Szorgos napok

Zajlik a munka a házban, rendrakás, ágyneműcsere, mosás, takarítás, lomtalanítás stb., mert egyébként sem ártanak bizonyos dolgok, de a kürti borfesztivál miatt ilyen nagy a sürgés-forgás, mivel hogy vendégeink lesznek. Nem tudom, mi van velem, lehet, hogy a hülye hol süt a nap, hol 17 fok van időjárás miatt, ma elaludtam délelőtt fél 11kor, pedig már 9kor ébren voltam, de aztán dobtam egy délelőtti szunyát, pont délben ébredtem az ezo tévé műsorra... Ma megint nem sikerült a ruhásszekrényemet átrendszerezni, az holnapra marad, mivelhogy a régi, már nem használt cipőimet is be kell zsákolnom, aztán élhetik tovább a tönkrement életüket a padláson (a gyakran használt darabokat már kénytelen voltam az alsó ruhásszekrény egyik polcára beszorítani, mert az előszobában lévő cipősszekrénybe már nem fértek). Majd megoldom valahogy. 

A vicc az, hogy most megint fáradt vagyok, pedig még 10 óra sincs. Holnap ismét egy mozgalmas nap jön... 

"Millió éve gyártják a virágok a töviseket. Millió éve, hogy a báránykák mégis megeszik a virágokat. Hát az nem komoly dolog, ha az ember igyekszik megérteni, miért gyártanak maguknak a virágok annyi fáradtsággal töviseket, amiknek semmi hasznuk? A báránykák és a virágok harca nem fontos? (...) És ha én ismerek egy virágot, amelynek nincs párja az egész világon, nem is nő másutt, csak az én bolygómon, és ezt egy kis bárányka egy csapásra lelegelheti egy reggel, anélkül hogy tudná, mit tesz, hát ez nem fontos?

(...)

Az ember szeret egy virágot, amely millió és millió csillag közül csak egyetlenegyen nyílik, és csak egyetlenegy példányban. És ez elég ahhoz, hogy boldog legyen, amikor a csillagokra tekint. Azt mondja magában: Az én virágom ott van valahol... De ha a bárányka lelegeli a virágot, az olyan, mintha hirtelenjében az összes csillagok kialudnának! És ez, ez nem fontos?"

(Antoine de Saint-Exupéry)

Az enyhülés, vagy mi...

az, amit ígértek, és kb. reggel 10ig tartott, utána szépen ismét kemény 31 fok lett, kimentem leszedni az uborkát, utána napoztam, megnéztem egy filmet, punnyadtam egész nap. De ami szomorú, hogy rosszul léptem, és sikeresen, már talán ezredszerre szakadt el a tangapapucsom pántja, de még nem döntöttem el, hogy érdemes-e újból megragasztani. Jól fel is sértette a nagylábujjamat a "félrelépés" alatt, szóval el is hajítottam a terasz egyik sarkába. De azért sajnálom, mert hát évek óta jó szolgálatot tesz, nyáron csak ebben megyek a kertbe, mert kényelmes (mivel már annyira régi, hogy a talpam formáját teljesen átvette). Pedig csak egy ajándék volt valami multipackos cukorhoz... 

Meg ledaráltam A gyűrűk urás bővített változatú filmeket tegnap-ma, be is aludtam a harmadik filmen délután, de nem tudom, miért, biztos a melegtől... Meg enni kéne valami rendes kaját, mer a melegtől már enni se bírok. 

Táskatartalom Mustra Nyárra

Megihletett a téma, hogy mit vigyünk magunkkal a nagy melegben, már sok helyen olvastam róla, és hát gondoltam, összedobok egy saját hasonló posztot, hogy én mit szoktam magammal utazáskor vagy csatangoláskor a táskámban cipelni ebben a kurva nagy borzasztó melegben.

Hát a lényeg az evidens, gondolom: pénztárca (ebben tartok minden iratomat), kulcs, mobil, ezek nélkül nem megyek sehová, bár a telefonomat gyakran itthon hagyom (nem zaklatnak túl sokan egyébként sem), és az egyik legfontosabb, a folyadék, leginkább (ásvány)víz.

a fél literes flakon a legkönnyebb, de az hamar kifogy, én cipeltem már másfél literes flakont is,  azt is ki lehet bírni

Ezen kívül van egy kisebb cuki csilli-villi (de mégse ocsmány, hanem olyan tényleg szép) neszeszerem, aminek nem feltétlenül érdekes, de története van. 

Egyszer egyik ismerősömnek feltűnt, hogy állandóan egy nejlon/szilon uzsonnás zacskóban tartom a papírzsepiket (mert Pécsen mindig 100 darabosat veszek, de nem tízesével csomagoltat, mint amilyen itthon van), és a következő csajos esténkre hozta nekem ezt a kis neszeszert, hogy igényesebben tárolhassam a zsepiket a táskámban, amire pillanatok alatt rászoktam.

Azonban most, hogy itthon vagyok, és csomag zsepikkel tömöm tele a táskámat, legalább 3 csomag mindig van benne, sose lehet tudni alapon, már nem foglalják a zsepik a helyet a neszeszerben, így több cuccot pakolhatok bele, amik könnyedén beleférnek.

Aztán ami még mindig nálam van:

tükrös fésű

általában fájdalomcsillapító és hasfogó gyógyszer van nálam, vagy egy fél levél, vagy csak 1-1 darabot kivágok a levélből

a kedvenc mentolos rágóm, ha csak rövid ideig is, de hűsít és felfrissít

kézfertőtlenítő

mattító lapocskák - ha sminkelek, jól jönnek, mert az orrom egy idő után kifényesedik, és akkor le tudom törölni ezekkel a kis lapokkal, amik a színt nem viszik le, de ha nagy mászkálás van, úgyse sminkelek, de mégse veszem ki soha a neszeszeremből, már megszoktam, hogy mindig benne van

mini körömreszelő - amilyen szerencsétlen vagyok, ha már hosszabbak a körmeim, midig elfelejtem lenyírni őket, és ilyenkor biztos, hogy valamibe beleakad, letörik, stb. szóval mindig van nálam, még övtáskában is elfér

dezodor - van egy utazós méretűm (50 ml-s), azt cipelgetem magammal, de mivel kisebb, mint a képen látható, így bővel elfér a neszeszerben

Ezeken kívül még póthajgumi és 1-2 hajtű van még nálam. Nedves törlőkendőt is jó lenne hordani magamnál, de ezeket a 80 darabosakat nem akarnám cipelni, és nyilván a kisebb darabszámú csomagokat meg nem éri meg megvenni.

Lehet, hogy soknak tűnik mindez, de az övtáskámon kívül minden táskám ilyen mázsacipelő kategória (nem túl nagyok, de nem is kicsik, talán olyan közepes méretűek), de övtáskával csak kocsmázni járok, oda csak pénztárca, zsepi, cigi+öngyújtó, kulcs, esetleg telefon kell, azok meg abban bőven elférnek.

Nincs meleg, csak túl forrón szeressük

Ennyi, meguntam a dinamikus sablont, lassabban töltött be, inkább visszatértem a csillagos verzióhoz, de most már olvasható formában. Meg így legalább meggyőződhettem arról, hogy a GFC már sose fog bejönni, a Google végérvényesen eltávolította (már tudtam, hogy el fogja, de azért még titokban reménykedtem, hogy meggondolják magukat, de hát ez van, most már minden a Google+ bűvkörébe kerül, mint pl. az egyik kedvencem, a Picnik, szóval a blogokat most már ezen a felületen lehet úgymond reklámozni meg követni, meg körökbe beskatulyázni, bár nekem nincs sok követőm, így nem jelent problémát a helyzet, de még gyászolom a GFC-et). Még eljöhet az az idő is, hogy a Google+ lekörözi a Facebookot, tudom, kicsi rá az esély, de bármi megeshet. 

Egyre melegebb van, már szinte fel sem tűnik, hogy igazából 37-38 fokban mászkálok kinn az udvaron, ha fürdőruhában, ha pólóban meg rövidgatyában, ígyis-úgyis meleg van. Az étvágyam kezd csökkenni, nem sokat eszek, és ami fura, hogy nem iszok sokkal többet, mint eddig. Rá kéne szoknom a vízivásra úgy igényesen, minden órában legalább 3 decit be kéne tolnom. Már napok óta nem volt alkalmam meg kedvem se nagyon tornázni, de majd holnap délelőtt megejtem, mert hiányzik a mozgás. Csak nehogy megint meghúzzam a rekeszizmomat (nem, nem a masszív röhögéstől sikerült meghúznom legutóbb)...

Majdnem éjfél van már, és gyakorlatilag most lett olyan emberi hőmérséklet a házban meg kinn is. Általában eddig várok a zuhanyozással, mert hamarabb fölösleges lenne, amint kimásznék a zuhanyzóból, már verne a víz. De ilyenkor már jó, langyoskás vízzel (nem hideggel, de egyáltalán nem meleggel) 2 perc alatt, pont elég is, és nem is pazarlok :) És végre rászoktam a testápoló rendszeres használatára is, pont ma számoltam, hogy ötfélém van plusz a körömvirág krém, amit a furcsán hámló sötétbarna foltjaimra kenek, míg el nem jutok a bőrgyógyászhoz (ami már időszerű lenne), de az ötből egy nagyon elfogyóban van, háromnak meg már kb. csak a negyede van meg, szóval a nyár folyamán testápolót nem kell vennem. Hiába, ez biztos olyan lányos dolog, hogy halmozzuk a testápolókat, mert mindig találunk érdekesebbet, mint az előző. 

Két napja csak tunyulok, szóval holnap már bekeményítek, mer ez így nem élet, kell valami aktivitás. Meg jöhetnek a medence partyk, meg egy kis röpizés, ja meg csütörtökön hajnali 5-től a kapálás, hurrá.

És az a fránya gaz csak nőőőő...

Hó'végén

Na most így hidegzuhany után (elfogyott a melegvíz, de úgy igényesen, pedig hajat is akartam mosni, de elég volt csak lezuhanyozni a jéghideg vízzel...) dögmelegem van, meg szinte egész nap kinn voltam a melegben, egy kis fűgereblyézés meg tengés-lengés, de legalább már lesz némi emberi színem is. A lábam pölö sose volt még ilyen barna, mint most (persze ez nem az az igazi lebarnulás, csak fél árnyalattal sötétebb a bőröm). Nameg a hátam közepe, ahol már vagy háromszor leégtem, mert oda nem ér el a kezem, így ott egymagam nemigen tudom bekenni. Legutóbb már annyira elkeseredtem, amikor eszembe jutott, hogy ki kell gazolnom a hagymát és már megint tűz a nap, hogy bevetettem a hirtelen vett ötletet: 30 cm-s vonalzó. Jól ki is röhögött mindenki, meg én is magamat, miközben kínlódtam a folyamattal, de ez van, mégegy leégés már nem hiányzik a hátam közepének. Meg igazából a gondolata nem olyan vicces ennek, mint a látványa, na és hát ezt csak én láttam. 

De különben becsületesen igyekszek munkálkodni, besegíteni anyunak a kertben, kapálgatok, gazolok, uborkát szedek (megint uborkaszezon meg bűz a pincében), meg amit anyu még kitalál, hogy csináljam meg. Most, hogy itt ülök az ágyamon, érzem csak igazán, hogy elpilledtem. Tegnap, vagyis már ma volt akkor, mikor hazaértem, és egy órával kevesebbet aludtam, mint szoktam, ez lehet a bajom. Meg persze a 36 fok árnyékban. Most meg már elmúlt fél 11 és még mindig 30 fok körüli a hőmérséklet, ez nem emberi. De majd most éjjel jól kialszom magam, holnap meg egész nap szenvedés, de arra már lélekben készülök. 

Írok itt össze-vissza mindent, inkább megyek aludni, még mielőtt eldurvulna a "beszélőkém." 

Újra itthon

Tegnap annyira ki voltam purcanva már, hogy nem volt erőm nagyjából semmire. De azért még kipakoltam a bőröndökből, táskákból, bár még egy adag lomtalanítás vár rám, mert a fiókjaimban megint káosz uralkodik. Talán ma délután megejtem, ha drága szüleim nem terveztek be semmit. Már éhes is vagyok, fincsi rákot fogok ebédelni, alig várom.

Sikeresen hazacuccoltunk tegnap, Ádámnak is leadtam az ottmaradt dolgait hazafelé. A konferencia is lement, komolyabb problémák nélkül. Csak hát meleg volt, sokat talpaltunk meg ücsörögtünk, a lábam még mindig be van dagadva. De jó volt, megismertem új arcokat is és jókat szórakoztunk napközben. Minden nap fél 6 körül estem haza, aztán takarítottam, pakoltam, meg hasonlók. Péntek este pedig átrendeztem a szobát, egy kis bútortologatást még kibírtam. Az igaz, hogy háromszor is megcsináltam, mert az első két koncepció nem tetszett. 

Most itt ücsörgök kinn a teraszon, állítólag 26 fok van, de ez sokkal elviselhetőbb, mint a 30 fok a panelban. Jövő héten meg sajnos újra vár rám a kapálás, de majd okos leszek, és korán kelek, hogy kb. reggel 10-ig végezzek az aznapi adaggal. Így mondjuk nem sülök le, de inkább ez, mint a leégés. 

Tegnap megfájdult a fogam/ínyem, ma is érzem még, de terjed lefelé, talán inkább a torkommal van gond. Ha holnap is fáj még, kénytelen leszek dokihoz menni, de ez van. A kimerültség talán kihozza belőlem a betegséget. Bár tegnapról mára aludtam 9 órát, amivel behoztam az elmúlt három napot, mert a meleg miatt éjjel 2 óra körül aludtam el mindig és fél 7kor meg keltem, aztán délután 4-5-ig meg hajtás volt kisebb-nagyobb szünetekkel. 

Valamit meg kéne harapnom, mert ebéd csak 1-kor lesz, és csak egy almát reggeliztem és már majd éhenhalok.   

Panelszauna

Már kinn kezd lehűlni a levegő, szóval reménykedek, hogy a lakás is lehűl egy kicsit éjjel, mivel tegnap éjjel bevált a nyitott ablakos dolog - reggel fél 8-kor egész kellemes idő volt. De hát napközben nagyjából 30 fokosra felmelegszik a lakás, merthogy becsuktam az ablakokat, hogy ne jöjjön be a meleg, de nem sokat ért az egész. 

Túl vagyunk a konferencia első napján, nagyon kis családias az egész, mert kevesen vannak a népek, így remélhetőleg nem is lesz majd olyan nagy zűrzavar. Holnap fél 7kor kéne kelnem, ami azt jelenti, hogy fél óra múlva aludnom kéne már, de nem fog menni ilyen melegben, még várok egy kicsit, megnézek egy részt a sorozatomból, hátha addigra pár fokkal hidegebb lesz. 

Nyár van

Hogybasszameg. Kijöttek a 30+ hőmérsékletek, nem egy világálom ilyen melegben kinn kapálni vagy borsót szedni a kertben. Már legalább ötféle módon lesültem, illetve égtem, de még így is hófehérke vagyok. Jó dolog ez a kertbendolgozás, de szombaton elég ügyetlen voltam: anyuval fölkaróztuk a paradicsomot, én vertem bele a földbe a fakarókat, anyu meg kötötte hozzájuk a paradicsomot; én meg elővigyázatosságból kesztyűt húztam, hogy ne menjen szálka a kezembe, és egy gyenge pillanatomban kicsúszott a balta a kezemből, majd a nagylábujjamon landolt, még szerencse, hogy nem az élével. Így is fájt, mint az állat egy ideig, de legalább nem törött el meg semmi komoly. Aznap falunap volt, még táncolni is tudtam, szóval tényleg túléltem. 

Holnap utazok vissza Pécsre a konferencia miatt, szerdán nem mehetek, mert a korai vonat egészen Berlinből jön, és mivel kijött a kánikula, biztos, hogy késik. Mondjuk a délutáni, amivel megyek, is valószínűleg késni fog, de Prága azért közelebb van, mint Berlin, kisebb az esélye a nagy késésnek. A MÁVról meg ne is beszéljünk, az IC biztos késik majd. Jó kis pár napom lesz Pécsen, napközben konferencia, késő délután meg este meg majd takarítok, összepakolok, mer aztán apu jön értem meg a cuccaimért. Még jó, hogy csütörtökre már enyhébb időt jósolnak, így nem lesz dögmeleg. 

Na meg elhatároztam, hogy ha már úgyis itthon leszek egész nyáron, erősíteni fogok, ami jól jön majd, ha röplabdázni fogunk esetleg, meg úgy egyébként is, legalább mozgok benn a hűsben, és nem kinn a melegben. 

Most meg lelépek egy üccsire a kocsmába, közben meg a szél fújja a hajam és megszárad rendesen.  

Szaridők

Szakad az eső, fúj a szél, hűvös van (mondjuk ez annyira nem vészes, úgyis utálom a negyvenfok meleget, márpedig hétvégére már az jön). Úgy volt, hogy megyek ki mamával a temetőbe sírt rendberakni, de hát esőben fölösleges vállalkozás lenne, így maradok itthon. Porszívózni meg felmosni kéne, de asszem, az délutánra marad. Éjfél körül a hasam is elkezdett kínozni, úgyhogy nehezen aludtam el, de ma reggel 7-kor megint fölébredtem. Lehet, hogy a szervezetem így figyelmeztet, hogy 1-2 órával hamarabb kellene felébrednem, meg megint stresszes vagyok, de hogy mi miatt, azt már csak az álmaimban tudom kideríteni. Lehet, hogy a film, amit este néztem, túlságosan hatott a lelkemre, de ugye nem tudtam végignézni, mert jöttek a körök a fürdőszoba és a szobám között. Rossz ez a nap, még takarítani se nagyon van kedvem, viszont van pár órám még, hogy megjöjjön a kedvem. Ebédre is ki kellene találnom valamit, majd körbenézek, mik a lehetőségek.

Osztálytalálkozó megvolt, egész jó volt, csak hamar elpilledtem, meghát olyan vihar kerekedett estére, hogy látni se lehetett az esőtől, csak amikor épp jött egy nagy villám és kivilágított mindent. Fényképezőt nem vittem, így no pics. A ráadás vasárnap reggel 7-kor jött a találkozó után, aminek még most is érzem a következményeit: elkezdte húzni a görcs a vádlim, de úgy, hogy pisilni fél lábon ugrálva jutottam el, és elég nehéz volt a járás még tegnap is, ma már jobb, majd a takarítással rádolgozok, aztán csak elmúlik teljesen. 

Közben új csomózott díszen töröm a fejem, mert még anno egy vad és alkoholdús éjszakán kissé szétzúzódott az övtáskám, a külső anyag kiszakadófélben van, arra kéne valamit varrni vagy eszkábálni, hogy ne legyen olyan feltűnő. De még nem döntöttem, hogy mit meg hogyan, egyelőre a színeken próbálok gondolkodni, mert zöld az Eastpak övtáskám (azaz khaki vagy kheki vagy mi ennek a színnek a neve - imádom a színt, csak a megnevezésével nem vagyok kibékülve), és ahhoz nem túl sok dolog passzol. De legalább várható új DIY projekt, mert ezt szombatra meg kellene csinálnom (remélem, anyu nem kéri kölcsön aznapra :D ). Meg van egy régi Kenvelos kabátszerűségem, az is összevissza van szakadva, de ha nem gombolom be, akkor még rámjön és használható :D (mondjuk valami agyatlan idióta picsa kiégette egy koncerten a hátán - szinte a nyakrésznél, jóhogy nem a tarkómba nyomta a kibaszott cigit, sose értettem, hogy mér kell a baromi nagy tömegben egy koncerten, ahol kb. mindenki a másik plusz-mínusz 30 centis intimszférájában gyakorlatilag a mínuszban van, mer tér az nincs, de rá kell gyújtani, én kis naiv meg nem gyújtottam rá, amikor egyszerre 100 irányból nyomtak/löktek vagy akármi). Szóval azt meg kellene varrogatnom majdan. Mert tök jó az a kabát, csak hát közben megnőttem bőségekben :D 

(Bocsánat a sok káromkodásért itt a végén, de azt a csajt agyon tudtam volna verni, mert még neki állt följebb, amikor rászóltam, hogy kiégette a kabátomat, de előtte még belenyomta Ádám karjába is a cigit, mer ő csak jól érezte magát... meg még agyon is verném, de azóta nem láttam.)

Most, hogy hazaértem...

...és már majd elalszok (pedig még csak 8 óra van), említést teszek az új kinézetről is, vagymi.

Mivel sikeresen letudtam a félévemet, jön a nyár, lesz időm egy csomó karkötőt gyártani, meg egyéb SK projektekre, amik ezután a külön menüpont (page) alá kerülnek egybeolvasztva, dátum nélkül. Persze amit csak megmutogatok kész állapotban, azok saját posztot kapnak a főoldalon (fura még ez az új megoldás - a dinamikus sablon -, de sokkal letisztultabb és átláthatóbb, mint az eddigi dizájn, pláne, hogy panaszkodtak, hogy a háttérkép miatt olvashatatlan a blog, amire már én is rájöttem időközben). A régieket nem töröltem, mert nem volt kedvem hozzá, ennyi :)

Lett "költészet" page is, ami szelektált saját alkotásaimat rejti, de ez nem valószínű, hogy bővülni fog a közeljövőben.

És akkor egy kis valóvilág: esőért imádkozok, hogy ne kelljen holnap a szőlőben kapálni, mert valahogy az elmúlt pár nap után nem vágyok ilyesmire. Lényegében fizikailag nem merültem ki, mégis úgy érzem. De az is lehet, hogy csak a front miatt vagyok ilyen zombi, meg mert már három napja reggel 6-7 körül keltem (nem ébresztőre).  

Érdekesség: azt hiszem, ma egy Tourette-szindrómás pasit láttam (= volt időm percekig figyelni) a vonaton, mert kabinos volt a vagon, ő meg kinn állt a folyosón a látókörömben. Nagyon rossz lehet ezzel együtt élni, a két fiatal srác, akik egy vagonban utaztak vele, ha a hallásom nem csal, jól ki is röhögték a háta mögött... 

Félév lezárva

Hát, lehetett volna rosszabb is. Büszke vagyok magamra.

Mondjuk a konzultációs "igen"-t is illő lenne beírni...

Worst Exam Ever

Á, ez borzalom volt! 

Gyenge (a "gyengén" extrém hangsúly) négyes. 

De most már mindegy, túl vagyok rajta. És mehetek vissza a Deichmannba cipőt cserélni, mer gyártási hibát véltem felfedezni. Remélem, kicserélik, vagy levásárolhatom, vagy visszaadják a pénzem, vagy akármi. 

Előtte még jöhet egy kis nyugtató mosogatás...

Átkattanás

Zöld tea intravénásan... pipa.

Tananyag kétszeres átnyálazása... pipa.

Reggeli... pipa.

Idegesség... pipa.

Csoki a hűtőben... pipa.

Ma is indulhat a banzáj: masszív tanulás.

Nem vagyok biztos benne, hogy minden tételhez lenne-e ebben a szent pillanatban bármilyen mondandóm is, de végülis hétfőn és tegnap is tanultam, de ezek szerint nem eleget, ha nem jut eszembe minden fontos. Márpedig ötös kell, amiben egyébként nem reménykedek, de a négyes is elég lesz, ha minden kötél szakad, mivel a következő vizsgaidőpont hétfőn lesz, és vasárnap meg keresztelőbe vagyok hivatalos ebédre, ami azt jelentené, hogy ki kellene hagynom még az ebédet is, hogy időben visszaérjek Pécsre... puff neki. Jaj, pedig de jó lenne, ha szerencsém lenne! Egy könnyű tételt húzni, mondjuk a szonetteset, az elég könnyű. Meg úgy eleve a költészet része a tételeknek könnyű, mivel mondhatok bármit, amit akarok az elemzésnél.

És akkor most átváltozok droiddá.

Update: hát nem igazán sikerült a mai tanulás, mert fél óra után rögtön bealudtam, fél 12kor keltem föl pfff... nembaj, nyomok egy boltozást, mer ebédelni kell, aztán újból nekiesek. Meg közben leápolom a vízhólyagot a kezemen (amit a bőröndhúzástól szereztem, tegnap már 2x kiszúrtam, de újból megtelt vízzel és egyre jobban feszül)...

Csináld magad (DIY): biztostű és gyöngyök

Na, ez nagy fa volt a fejszémnek, de első próbálkozásra nem is sikerült olyan rosszra. Ezt is terveztem már elkészíteni de muszáj volt összeraknom azt a 42 oldalas (csak 10-es betűmérettel) tananyagot, ami a szóbelire kell (hurrá, csak egy kicsivel több, mint az államvizsga anyaga!). Erről is rengeteg információt lehet találni a neten, a mai világban bárki nekieshet egy ilyen projektnek, csak be kell szerezni az alapanyagokat.

Tehát ami egy ilyen karkötőhöz kell:

- biztostűk (nem számoltam, nekem mennyi kellett, de jó, ha sok van belőlük, és a méretük is ugyanolyan legyen)

- (kása)gyöngyök: igazából lényegtelen, milyenek a gyöngyök, a lényeg az, hogy fel lehessen fűzni őket a biztostűre. Lehet színkombinálni is, szóval sok a lehetőség.

- egy mini tál (bármi, amiből kényelmesen ki lehet halászni a gyöngyöket, hogy ne szóródjanak szét - én egy mécsestartót találtam hirtelen, de nem ez a legjobb megoldás)

- gumis damil: fontos, hogy olyan méretűt válasszunk, ami könnyen átfér a biztostű mindkét felén a lyukakon; két egyforma hosszúságú kell majd: ajánlatos a csuklóméretnél jóval hosszabbat vágni (pl. kétszer át lehet tekerni a csuklón)

- olló: hogy el tudjuk vágni a gumis damilt (mi másért?)

- ragasztó (én pillanatragasztót használtam)

- újságpapír: (például a napilap autó-motor szekciója) mint munkaasztal, hogy ne ragasztózzunk össze semmit

És akkor lehet kezdeni a bulit: fűzögetni a gyöngyöket a biztostűkre, majd rögzíteni ragasztóval a tű hegyét. Ez extrémfontos, mivel nem lenne kellemes, ha egy vagy két biztostű szétnyílna a csuklón...

Először próbáltam a tűk végeit beragasztózni, és úgy visszazárni, de nem ért semmit, így külön nyomtam ragasztót a visszazárt tűbe, mivel a pillanatragasztó hegye pont belefért.

Előre nem lehet kiszámolni, mennyi gyöngyös biztostű kell majd, ezért én felváltva fűztem a gyöngyöket a tűkre, majd a tűket a damilra. A két damilt úgy rögzítettem, hogy rájuk tettem a tálkát - valami viszonylag nehéz kell a rögzítéshez. Fűztem egy gyöngymentes tűt (amit fordítva fűztem föl, mint a gyöngyösöket), majd egy gyöngyöset, megint gyöngymenteset stb. (lásd a következő képen).

Ha elég hosszúra sikerált, akkor jön a könnyebbik része: négy damilvég van, két csomót kell csinálni - egyáltalán nem bonyolult. Én a csomóra is teszek ragasztót, mivel a damil nagyon könnyen kicsomózódik meg csúszós is: miután tettem a ragasztóból, kötök mégegy csomót, és hagyom száradni, de mivel pillanatragasztót használtam, így nem kell egy egész éjszakán át hagyni száradni. És hát ilyen lett:

Ennyi tellett tőlem, mivel sötétkékes-feketés-metálos gyöngyöket vettem, azok jobban mutatnának fekete biztostűkön, de olyan színben nem igazán találtam biztostűt (meg ebből a klasszikus méretűből rengeteg van itthon egyébként is).

Még unokaöcsémnek kellene gyártanom egy egyszerű kék-piros csomózott karkötőt szombatra, mire megjönnek, mert hát megígértem.

Bőr és fa gyöngyök (félig-meddig DIY)

Így, a tételkidolgozás után úgy döntöttem, hogy kell valami feszültséglevezető, és nekiálltam karkötőket gyártani, mert az olyan jó. Itt már említettem, hogy mifélét terveztem, hát így sikerült, végülis csak dupla lett...

Neten találtam leírást (egy angol nyelvű könyvet, mivel a videók túl bonyolultnak tűntek, és nem is igazán láttam mindent tisztán, és a szöveget is megértem ilyen saját készítésű dolgoknál, meg volt pár ábra is a könyvben), azzal segítettem ki magam. Eleve úgy kezdtem el, hogy egy hurokkal induljon a karkötő, hogy a végét ezzel a valószínűleg farmernadrághoz járó pótgombbal le tudjam zárni, és így könnyen fel-levehető a karkötő. Nem is olyan nehéz ezt megcsinálni, ha így utólag belegondolok, de kisebb gyöngyökkel talán nem lett volna ilyen macerás (meg ha elég hosszú fűzőfonalat vágok, és ha lett volna elég világosabb színű zöld gyöngyöm). A következő próbálkozásnál mindenképpen megpróbálok négyszer áttekerhető verziót csinálni, de ahhoz mindenképp kisebb gyöngyök kellenek. 

"Wrapped Leather Bracelet with Beads"

(Eme címmel lehet a Google segítségével csodákat meg szépeket találni, nem csak pont ilyeneket, mint amit én is legyártottam.)

Családi banzáj és droidizálódás a láthatáron

Nos, az utóvizsgám MARXIZMÁLIS siker volt (a marxisták szerencsét hoznak), meglett az ötös. Most már csak két tárgy van hátra, reneszánsz dráma és költészet meg valami olyasmi, hogy az irodalmi műfajok kulturális története (jaja, pont ennyire izgalmas, mint amilyennek hangzik). Az előbbi esetében nagyon reménykedek az ötösben, mivelhogy a két kiselőadásom 5-5 lett, az esszém meg hozzám képest egészen jól sikerált (hiába, versekről a legkönnyebb írni), az utóbbi esetében meg szóbeli lesz, tehát kapásból hátránnyal indulok, mert ilyen abnormális módon beparázok, ha angolul kell beszélnem mások előtt, vagy úgy általában ha megtanult dolgokról kell beszélnem mások előtt, nyelvtől függetlenül. Nem vagyok eléggé nagydumás a szóbeli vizsgákhoz. 

Holnap irány hazafelé a nagy házassági évfordulós bulira, meg úgy egyébként is mentem volna haza, mer a szóbeli csak 31-én lesz, addig meg még tételkidolgozás (ha végre megkapjuk a tételeket), meg tanulás, meg ugye karkötőgyártás közben, mert az most kell, azonnal, de legalábbis tegnapelőttre, vagy hogy is tarja a mondás. De már sokat filozofáltam a dolgon, meg nézegettem tutorial-okat, meg ilyen könyveket, szóval a módszer már megvan, de asszem, több karkötőt is gyártok majd (csak találjak nadrághoz járó fölös gombokat, vagy valamiket, amikkel jól össze meg szét lehet kapcsolni a karkötő két végét).

Hát ezek is annyira szépek, de ilyen gyöngyeim sajnos nincsenek otthon, az biztos, költeni meg nem akarok már megint, és a hobbiboltban egyébként se láttam ehhez hasonlókat. (forrás)

Bár szombaton családi banzáj lesz, hétfőn már átalakulok droiddá (vizsgaidőszakban leginkább erre a lényre/gépre hasonlítok), hogy ötös legyen a szóbeli. Majd egymás mellé állítom a plüssállatokat és gyakorlok...

Következő DIY projekt

Szóval ezt tervezem otthon megcsinálni majd jövő héten valamikor, de még nem tudom, milyen gyöngyöket lelek otthon a fiókok mélyén.

http://www.etsy.com/shop/WrappedInLeather

(Ezen az oldalon nézelődök inspirációt keresve, de röhej, hogy mennyire drágán árulják ezeket a karkötőket...)

Vizsgaidőszak: Mission Possible

Holnap vizsga, de áll az agyam, mint a MÁV -10 foknál. Pedig nem is kell nagy mennyiséget megtanulni (egyáltalán nem, 2 A4-es oldalnyi szöveg, rosszabb esetben 10 A4-es oldal, de a rosszabb esetet most inkább kizárom :D ). 

Asszem, csinálok valami hasznosat (mosogatni nem ártana), ami fizikai mozgással is jár, de legalábbis nem egy helyben ülve kell végezni, mert már kezdek beleőrülni a marxizmusba.

És rá vagyok nagyon pörögve a szombati bulira, biztos jó lesz, szokás szerint szeszmentesen, de ez a sorsom :D  

Megint karkötők

Ma voltam a hobbiboltban, és beszereztem egy-két dolgot, gyöngyöket a biztostűs karkötőhöz, meg bőrszálat, meg viaszolt zsinórt, néhány kapcsot, stb. Hát, nem olcsó mulatság ez, hogy az ember magának gyártja a karkötőket, de ha utánaszámolnék, olcsóbb, mint készen megvenni vagy netről megrendelni. Már a csomózott karkötőket úgyis untam, és ki szerettem volna próbálni valami újdonságot is (meg a barnás karkötő egyébként is megy az ünneplős papucsomhoz). Mondjuk fűztem már gyöngyöt, ez nem volt újdonság, csak ezeket a mütymür gyöngyöket sose szerettem, mert hát remegő kézzel baromi nehéz fűzögetni, a gumisdamil meg túl vastag lett volna duplán, tűbe fűzve. Szóval ma ezzel szórakoztam délután, de legalább nem unatkoztam. Szerdán vizsga, annyira nem kell nagy mennyiséget megtanulnom, szóval most ez se idegesített.

Ez egy egyszerű karkötő, jó hosszúra csináltam, hogy sokszor körbe lehessen tekerni. Gyakorlatilag még hajguminak is elmehetne. A gyöngyöket meg random módon fűztem (ilyen keverék csomag volt).

Ebben is van néhány gyöngy, és ez is random fonással, csomózással, tekeréssel, csavarással stb. készült, szintén hosszúra, igazából fekete, de hát este a vaku sokat ront a színeken. Nem erre vagyok a legbüszkébb, de majd elhordogatom. Mágneskapcsot használtam hozzá, az egyik legjobb lezárási módszer, teljesen új volt számomra.

Új SK projekt a láthatáron

Most megin rákattantam a karkötőkre, és kinéztem magamnak a biztostűkből készíthető gyöngyös verziókat, és hát muszáj egy ilyet csinálnom magamnak valamikor :D

Inspirációs képek:

forrás

forrás

forrás

Ja meg egy ilyet is fogok csinálni, de ehhez viaszolt zsinór kéne, meg néhány kapocs is:

forrás

Eszéken túl, vizsgákon innen

Megírtam az utolsó esszémet is erre a félévre.

HURRÁÁÁÁÁ!!!!!

Viszont a hétfői zh-m csak négyes lett, így próbálkozok újra, ha a tanárom lehetőséget ad.
És tegnap már a szemem is helyrejött, indulhat a lazulós hétvége.

Csináld magad körömlakk / DIY nail polish

Nem lettem bjútiblogger, de annyira feldobott ez a csináld magad dolog, hogy hát mégis írok erről laikus szemszögből. 

Szóval van ez a frankenpolish jelenség, nyilván már évek óta, ami lényegében annyit jelent, hogy körömlakkok keverésével (olyan, mint a temperával történő színkeverés, csak macerásabb - legalábbis nekem az volt mindenféle hiperszuper eszköz nélkül) új árnyalatokat készítünk, amiket valószínűleg nem lehet kapni, mert hát az arányokat egyénileg döntjük el.

(Inglisül definíció)

So I've decided to create my own nail polish in a mint colour which I could not find in stores here. There is this frankenpolish phenomenon in beauty blogger circles, there is a quite helpful website about this thing, hows and whats, tips etc. I had no special tools for this DIY project, but I definitely wanted to try this polish-mixing. 

Írtam, hogy meg szeretném lepni magam egy menta színű lakkal (merthogy kitanultam meg kiírtam a belem ebben a félévben, és 450 forintos lakk az ösztöndíjamból simán belefér a büdzsébe), de aztán nézegettem róluk mintákat, és valahogy a kettő közül egyik se olyan, amire úgy azt mondtam volna, hogy "na ez kell!" Aztán rábukkantam, hogy nemcsak a magyar leányok, hanem millió külföldi blogger is már úgy keveri a saját lakkjait. És hát gondoltam egy nagyot, hogy ha ennyi embernek megy, nekem miért ne menne? 

És hát sikerült, bár elég lassan mosódik össze a két szín, de erre már azt mondtam, hogy "na hát pont ez kell!" Amit viszont kapásból leszögeztem magamnak, hogy ilyet legközelebb csak nyáron csinálok kinn a teraszon, mert a mini fürdőszobában kábulatba ejtő szag terjeng.

Lényeg a lényeg: a spórolás. Már így is rengeteg lakkom van, amit nem használok (mint például a fehér meg a zöld, amiket a színkeveréshez használtam, a fehér meg is szűnt létezni, mert a maradékához öntöttem zöldet, szóval kétféle új lakkom is lett), és nem is használnék el a büdös életben sose, így ez a frankenpolishing kapóra jött. Így legalább nem vettem meg fölöslegesen egy olyan lakkot, ami bár tetszik, de mégse ilyen lovat akarok, hanem megcsináltam saját kezűleg (saját kezűen?), és megszabadultam a fehértől, amit kb. kétszer használtam, mióta megvettem. 

First, I started searching for cheap polishes (essence brand) in mint colour but the two I have found were only close to the shade I imagined, and I was not willing to spend money on any of them, even though they are really cheap, and totally work for me (most of the time these essence polishes last almost for five days on my nails). So I made my own mint polish, but the next time I'll do this frankenpolish thing will be in the summer at home, where I can sit on the terrace and won't suffocate from the smells. Well, my main inspiration came from the idea that I must save money, since I already have tons of polishes that I rarely or never use. This was the case with my white polish, I used it once I think, and another time, when my friend made me a french manicure and she used it as a tip painter. So this became the base of my new polish.

Ezt a fehér lakkot használtam (68 perfectly true árnyalat), ami sajnos már nem kapható, mert a teljes multi dimension részleget offolta az essence. Unfortunatelly, this polish is no longer available, it is no 68 perfectly true. (forrás/source)

And this was the green one (which is also unavailable now) that I used to create the mint shade:

Ez az 10 in the jungle árnyalat, szintén nem kapható már. It is no 10 in the jungle. (forrás/source)

A folyamat egyszerű volt:

1) Kiselejteztem egy beszáradt lakkot: volt egy üres körömlakklemosós üvegem, abba fejjel lefelé beletettem a lakkot, hagytam kifolydogálni, majd acetonos körömlakklemosót öntöttem az üvegbe, visszacsavartam a kupakját, és csapattam a mixerkedést, mint Tom Cruise a Koktélban (mindez a tükör előtt eléggé vicces, plusz az aceton szaga eléggé "megviselt" :D ).  

2) Aztán még hagytam pár percig nyugton az üveget, majd kiöntöttem belőle a lemosót, aztán kitettem a nyitott ablakba, hogy egy kicsit szellőzzön és elillanjon a lemosó. Úgy kb. 40 perc múlva összegyűlt a maradék lemosó az üveg alján, azt fülpucolóval kitöröltem, és aztán jöhetett a kínszenvedés.

3) Átöntöttem a tiszta üvegbe a fehér lakk nagy részét, majd fokozatosan adagoltam hozzá a zöldet, mixerkedtem, megint egy kis zöld stb. Aztán amikor már megfelelő volt a szín, rázogattam még ezerrel, hogy jobban elkeveredjen a két szín (megfelelő felszerelés hiányában valódi bármixeres mozdulatokat sajátíthatunk el). Az öntögetést/színkeverést egy Sparos szórólapon csináltam a mosógép tetején, hogy elkerüljem a "baleseteket" (mert hogy néha félrementek a dolgok, reszketős típus vagyok, így ismerem a saját korlátaimat).

I guess, the process is quite easy for anyone. A clean nail polish bottle, nail polish remover (with acetone), and some cocktail shaker skills are needed. You can google the rest, there are probably lots of tutorials around the world wide web. I did not try the polish out yet, but there will be a post update soon about how it looks like on my nails. DIY project finished, scroll down for pics about the mint polish (its shade kind of resembles that of the typical green apple ice cream).

Ez volt a do-it-yourself (DIY) projektem, a lakk másnapra tökéletesen használható lett. Képeket csak a lakkról csináltam, élesben még nem használtam.

árnyékban / in the shade

természetes fényben / in natural light

(látszik, hogy nem lett tele a 8 ml-es üveg)

vakuval / with flash

(még a ragasztót le kellene mosni az üvegről, de ez már csak részletkérdés :D )