Na most így hidegzuhany után (elfogyott a melegvíz, de úgy igényesen, pedig hajat is akartam mosni, de elég volt csak lezuhanyozni a jéghideg vízzel...) dögmelegem van, meg szinte egész nap kinn voltam a melegben, egy kis fűgereblyézés meg tengés-lengés, de legalább már lesz némi emberi színem is. A lábam pölö sose volt még ilyen barna, mint most (persze ez nem az az igazi lebarnulás, csak fél árnyalattal sötétebb a bőröm). Nameg a hátam közepe, ahol már vagy háromszor leégtem, mert oda nem ér el a kezem, így ott egymagam nemigen tudom bekenni. Legutóbb már annyira elkeseredtem, amikor eszembe jutott, hogy ki kell gazolnom a hagymát és már megint tűz a nap, hogy bevetettem a hirtelen vett ötletet: 30 cm-s vonalzó. Jól ki is röhögött mindenki, meg én is magamat, miközben kínlódtam a folyamattal, de ez van, mégegy leégés már nem hiányzik a hátam közepének. Meg igazából a gondolata nem olyan vicces ennek, mint a látványa, na és hát ezt csak én láttam.
De különben becsületesen igyekszek munkálkodni, besegíteni anyunak a kertben, kapálgatok, gazolok, uborkát szedek (megint uborkaszezon meg bűz a pincében), meg amit anyu még kitalál, hogy csináljam meg. Most, hogy itt ülök az ágyamon, érzem csak igazán, hogy elpilledtem. Tegnap, vagyis már ma volt akkor, mikor hazaértem, és egy órával kevesebbet aludtam, mint szoktam, ez lehet a bajom. Meg persze a 36 fok árnyékban. Most meg már elmúlt fél 11 és még mindig 30 fok körüli a hőmérséklet, ez nem emberi. De majd most éjjel jól kialszom magam, holnap meg egész nap szenvedés, de arra már lélekben készülök.
Írok itt össze-vissza mindent, inkább megyek aludni, még mielőtt eldurvulna a "beszélőkém."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése