Hát ezt most megszívtam. Azt hittem, feltölthetek úgy is képet a Bloggerre, hogy nem kell fordítgatni jobbra-balra, mert ezt itt is meg lehet csinálni, hát mégsem. Nembaj, így is jó lesz.
Szóval túl vagyok a karácsonyon. Semmi meglepő dolog nem történt, senkiben sem csalódtam, a család már csak ilyen kiszámítható. Végre találkoztam a legfiatalabb unokatesómmal, aki egy nagyon aranyos baba. Talán ez volt a legjobb része a háromnapos mizériának. De részletekbe nem bonyolódok. Megmutatom, miket kaptam, bár egy pokróc, két pár kesztyű és két pár zokni kimaradt a fotósorozatból. Előbbit az Udvardi nagyszülők Jézuskája hozta, 100% műszál, de imádom ezeket a pihe-puha takarókat, még ha olyan is leszek tőlük, mint a konnektor. A kesztyűket meg a zoknikat meg a Szabó mamáék Jézuskája hozta; hiába, a mama mindig tudja, mire van pont szükségem, kesztyűt egyébként is akartam, lett egyből két pár is, a zokni meg mindig jól jön. De nem kertelek sokat, lényegében pénzt kaptam meg apróságokat, ez van. Akkor itt a képek.
Nos hát ez itt az Udvardiék műfenyője, aminek igazából egy hátránya van, hogy tele van ilyen zöld csillámmal, ami szerintem tök fölösleges, bár azért mutatós. Én díszítettem - látszik is - és majdnem csillámot hánytam a procedúra után, de hálistennek arra nem volt idő, mert már rohantunk ebédre Kürtre a mamáékhoz, azaz autóval vittem az ősöket. Szinte alkoholmentes volt az ünnep, csak estefelé ihattam egy pohárka bort vagy anyu Martinijét. De őszintén szólva nem is hiányzott a szesz, valahogy nem volt hangulatom hozzá. Úgy általában véve karácsonyi hangulatom se volt idén. Visszatérve a műfenyőre, anyu utálta és utálja is, szerintem praktikus, apu szerint is, bár nem tudom, mi lesz a sorsa jövő karácsonykor. Egyébként anyu hiányolta a fenyőillatot, de apám kreatív volt, vett fenyőillatú légfrissítőt, meg levágott egy darab fenyőágat a kertben és behozta a karácsonyfa mellé, így legalább a fíling megvolt. De nekem szimpatikus ez a műfenyő, bár a csillámokkal még mindig nem békültem ki, mert kisebb, mint általában a fenyőfák, amiket apu venni szokott amit a Jézuska hoz, és sűrű, meg lehet hajlítgatni az ágait. És mivel sűrű, így nem is kell durván teleaggatni díszekkel meg minden szirszarral dekoratív elemmel, ami kényelmesebb nekem (a fadíszítőnek), és ugye a kevesebb több.
Ez itt egy teafilter tároló ("minek nevezzelek?"), lényegében egy fadoboz. A kép azért ilyen narancssárga, mert valami olyan beállítást akartam használni a fényképező masinán, ami nem vakuzik, és így ez a narancsförmedvény lett belőle, mivel a narancs lámpabúrám miatt egyébként is minden narancsos beütésű. Egyébként szeretem a színkombinációt, amit kitaláltam szobefestetéskor, de hát olvasáshoz meg tanuláshoz borzalmas (lehettem volna okosabb is), de van kislámpa az ágyam fölött, így legalább az a sarok tökéletes.
A valódi színe nagyjából ez, a minta a doboz fedelén nem eredeti, azt az ángyom (???), szóval nagybátyám felesége dekorálta rá szalvéta technikával. Kicsit ragad a fedő, de ennek ellenére én nagyon örültem neki, mert szeretem az ilyen dolgokat, meg tök jól néz ki.
Belül hat rekesz van, és kaptam a doboz mellé egy Teekanne zöldtea-kombót, 6x5 filter van a csomagban, ebből 5 zöldtea különféle ízesítéssel, a hatodik fajta meg fehér tea. Hülye teamániás vagyok, ez van. :)
Ez egy valamiféle különleges sál, mert hol szürkének, hol pasztell lilának tűnik a színe. De egyébként ez is nagyon tetszik, van rajta némi flitter, de nem ízléstelen, a régi sálam úgyis rojtolódik. Idén úgy tűnik, olvastak a gondolataimban :D
És végre van no-name hajszárítóm is, mert múltkor már megkritizáltak, hogy hajszárítója minden olyan embernek van, aki megengedheti magának, hogy legyen, és én milyen vagyok már lány létemre, hogy nekem nincs. Talán már igazi nő is leszek, ha elkezdem használni.
Tesómék elláttak egy életre elegendő mécsessel (meg mécsestartóval is), és mind bogyóillatú, amit meg nagyon szeretek. Bár amilyen gyertyaőrült vagyok, lehet, hogy hamar elfogynak.
Ezek szintén illatosak, de valami extrém félék. Az első csokitorta (nem simán csoki, hanem tényleg csokitorta) illatú, a középső emlékeim szerint valami karamellás édesség, vagy valami hasonló, a harmadik meg a kép alapján jellemezhetetlen, de erősen kókuszos illata van.
Ezt a három fonott kosarat is tesóméktól kaptam. Most mit mondjak, ezek is tök jók, mert illenek a szobámba, és nagyon tetszett a szett, bár még azt nem tudom, mit fogok tárolni bennük. Kárba nem vész, az biztos :) (Háttérben a szaloncukros tál, ami a gyerekek miatt az én szobámban rejtőzik, de meglepő módon talán ha három darabot ettem belőle... Valahogy most a szaloncukrot se kívánom, majd jövőre, ünnepek után vizsgára készülés meg esszéírás közben elfogy.)
Még némi fejlődés is történt a konyhatündérségemet illetően, bár csak apróságok. Alkottam egy avokádó salátát, aminek nagy sikere volt, gyorsan el is fogyott, és életemben most ettem ilyen gyümölcsöt először, és hát azt még nem mondanám, hogy az egyik kedvenc, de első kóstolásra nagyon jó volt, és jól variálható gasztronómiai szempontból.
Ma pedig megsütöttem életem első sajttortáját, ami egész jó lett első kóstolásra, de remélem holnapra csak jobb lesz, miután összeérnek az ízek.
Ami még újdonság, hogy sokat vezetek, élvezem, csak nagyon lefáraszt. Gondolom azért, mert még kezdő vagyok.
Hát elmúlt a karácsony, én is elmúlok mindjárt álomba, mert már 2 napja nagyon nehezen alszok el, talán ma meghozza a jóég az áttörést.
