Nyárzáró

(Nem tudom, ki emleget, de nagyon csuklok...)

Hát véget ér a nyár is kb. 1 óra múlva, a szegényes fotónapló már kész (mer sok-sok nem publikus kép készült idén), már nagyjából be is vagyok pakolva; még reggel folytatás, szélvédőtisztítás, kis főzés meg sütés, aztán indul a mandula Pécsre. 

De a legrosszabb az, hogy nekem kell vezetnem odáig... Ez egyrészt baromira frusztrál, mert bár ismerem az utat, hisz nemegyszer végigautóztam már oda-vissza, de hát nem úgy, hogy én voltam a sofőr; másrészt meg örülök, hogy jóapám ennyire bízik bennem. Ami meg harmadrészt szintén frusztrál, mer nem akarok csalódást okozni. Nehezen alszok el ma, az is biztos...

De végre jobban megismerhetem a leendő szobatársamat. Jelentkezni egyhamar már nem fogok, mert még Internet az nem lesz pár napig. Nembaj, túlélem, van elég sorozat, meg ott a kis TV (már ha még fog valami adást...), meg hát majd sokat beszélgetünk. 

Érdekes lesz mindenesetre, de legfőképpen fura Ádám nélkül így három év együttélés után. De ezt a helyzetet is kénytelen leszek megszokni. Kicsit félek ettől a távkapcsolattól, de talán jó is kisül még belőle, hogy megjavul, ami elromlott.

A tárgyaim meg borzasztóan unalmasnak hangzanak, azt meg már előre tudom, hogy nagyjából mik az elvárások, szóval megint nem lehet lébecolni, meg már a diplomamunkát is el kéne kezdeni. De ha tudom tartani a tervet, hogy mindig előre dolgozok, akkor minden simán fog menni. 

Alvásidő vagyon, mert reggel 7-kor lesz az ébresztő...

2012 nyara képekben

Össze-vissza képek a nyárból NEM időrendi sorrendben...

Hatalmas zabálás a grillpartyn, ahol mindenkinek megünnepeltük a szülinapját és a névnapját egyszerre.

Koszorúslánykodtam is, Évike férjhez ment.

Névnapomra kaptam ajándékba új ruhát, ami a koszorúslányruhám lett, merthogy borzalmasan meleg volt lagzikor.

Idén is volt pincefesztiválozás.

Lillával nyaraltunk egyet Nagykátán keresztszüleimnél.

Egy kis grillezés volt Lacáéknál is, és pózoltunk.

Lánybúcsú - mindenkiről készült ilyen kép... azt hiszem...

Névnapoztunk is egyet a teraszon.

Szintén pincefesztivál - Somló Tamás és az LGT emlékzenekar, sajnos csak keveset bulizhattam ezen a koncerten.

Érkezett egy harmadik Talpas is a családba.

DIY - néhány új karkötő

Kicsit sok program lett végül a nyárra, de azért készítettem pár karkötőt, néhányat el is ajándékoztam, de ezt a négyet elég gyakran hordom, akár együtt is (mivel marhára nem érdekel a divat, és gond nélkül keverem az anyagokat a csuklómon).

Ez egyszerű laposcsomózással készült (a fókusz mondjuk nagyon rossz, de azért látszanak a laposcsomók - tűző napon, félig árnyékban nehéz fotózni, de már ezt is tudom, én hülye...). Találtam egy régi övet, ami még a ballagós szoknyámhoz járt, és tele volt csicsás gyöngyökkel, amikről már lekopott a szín, így szétszedtem az övet, és lett ilyen krémszínű/koszosfehér fonalam.

Volt ugyebár ebben az évben is pincefesztivál, és vettem 4-4 szál barna és fekete bőrt. Ezek felhasználásával térfonás (scoubidou) technikával (gyémánt) szerettem volna duplán áttekerhető karkötőt, de nem volt elég hosszú a bőrszál, így lánccal hosszabbítottam meg (amibe fűztem fekete cérnát, hogy ne legyen annyira feltűnő). Ez volt segítségemre a fonásban. 

Vettem a Tescoban egy igazán pofás felsőt, amiben persze voltak ilyen szalagok belül - valahogy nem tudom megérteni, miért is kell ilyen felakaszthatóra gyártani a dolgokat, teljesen fölösleges, másrészt meg állandóan kilóg a felső alól, így hát kivágtam, és csak egyszerűen átfűztem egy láncon. Így legalább van passzoló kiegészítőm az új felsőmhöz is. Innen jött az ötlet, bár sajnos nem volt elég hosszú a szalag, hogy felcsatolás után még masnit is tudjak rá kötni.

Ez már látható volt korábban itt, de nem igazán tetszett, szóval szétszedtem és átcsináltam különböző fonási és csomózós technikákkal, a mágneskapocs maradt.

Annyi minden történt

... és mégse írtam semmiről, most se fogok, csak jelzem, hogy még élek. 

Túl vagyunk a lánybúcsún, a lagzin, meg mindenegyéb formaságon, nagyon jó kis bulik történtek, vettem szép új ruhát is. Képeim természetesen nincsenek, mert hát a lánybúcsú nem publikus esemény, lagzira pedig elfelejtettem vinni a fényképezőt (ilyen az én formám). 

Már kezdem erőteljesen érezni, hogy vége a nyárnak, de szerencsére még van 3 hét a suliig, abba még sok minden belefér. Ma már az órarendemet ellenőriztem, ez volt az első, ami ébredéskor eszembe jutott, lehet, hogy valami sulisat vagy tanulósat álmodtam, és azért (borzalom).

Még pihenem ki a lagzi fáradalmait, már csak a lábamnak kell helyrejönnie (vissza a 37-es méretre). De pénteken ismét bulizunk, bár akkor talán nem kell az egész éjjelt meg a hajnalt végigtáncolni...