PÉNTEK! PÉNTEK! PÉNTEK!

Hurrá, megszereztem a Barthes-könyvet! :D Beleolvasgattam és egész érdekesnek tűnik, és nem is hosszú. Szóval hétvégi program: Mitológiák, USA History, fordítás. De ma annyira nincs kedvem egyikhez se! :D Elvégre péntek van, aztajómindenit! Hát nem lehet pénteken is könyveket bújni, meg fordítani! :D Árulás lenne a hétvégével szemben... :P
Egyébként tök jó ez a nap. Hajnali 4kor tudtam csak elaludni, fél 9kor keltem... Bementem órára, előtte bedobtam egy nyugtatót, aztán egész nap flash-elek... :D:D:D Qrva jó érzés! :D Bár Kurdi Mária kicsit beledöngölt a pöcegödörbe, aztán meguntam őt, és 11kor elhúztam a vérbe az előadásról... /hihi :D/ Viszont nem mentem el nyomtatni a Rókusra... Nembaj, majd hétfőn... :P
Ééééééés mindjárt itt a vizsgaidőszak! :D Asszem, kivételesen nem fogok kikészülni. :D Végülis, nem nagy dolog, simán meglesz minden tárgyam, az meg már lényegtelen, hogy hányasra. :D
FEEL THE SUNSHINE!!!
Viszont még Árkádba még el kéne másznom ma... De egyedül nem akaroooook!!! :D Bár, ha megemberelem magam... Panka útjai kifürkészhetetlenek. :P Főleg, ha egész nap be van lőve... :D

Végevanajóvilágnak című műsorunk bevezetője

Most magamnak írok. Megírom magam, mint mindig, de most senkinek sem szól. Csak nekem. Vissza a régi kedves mókuskerekembe. Falak között bontakozom ki, mint régen. Pedig azt hittem, a fejlődés majd jót tesz. És igen, hát megtörtént az, amitől óvott az ég: "Te kussolj csak el magadban, hogy senki, de tényleg ezen a kurva kibaszott világon SENKI se tudja, hogy mi történik veled, hogy mi az, aminek örülsz, mi az amitől félsz, mi az ami kiborít, ami megvigasztal, meg egyébként is egy szánalmas szar szemét szar alak vagy, senkit, érted, SENKIT nem érdekelnek a hülyeségeid. És így elkerülheted, hogy a külvilág beskatulyázzon, gyűlöljön és elmondjon minden picsának a hátad mögött. Gondold csak végig... Ha befogod a szád, azzal segítesz a világnak. Nota bene!"
Ó, mindig is imádtam ezt a belső hangot! Megtanított arra, hogy fogadjam el a helyem a világban - jó mélyen a sárban, keresve-kutatva azokat az apró ajándékokat, amiket nekem szánt Isten. Megtanított, hogy erős legyek, hogy elviseljem a nekem kiszabott időperiódust. És természetesen önmagamat.
De ez a belső hang aljas és gonosz is volt egyben. Azt nem mondta el, hogy ha belevágok ebbe a kisvállalkozásba, akkor egy idő után jönnek majd olyan "válságos tízpercek", amelyekkel majd nem tudok mit kezdeni. És amikor már annyira beleőrülök az egyhangúságba, hogy kiszállnék egy pillanatra a mókuskerékből, hogy megálljak és vegyek egy mély levegőt, akkor beüt a katasztrófa. Mert ebből a retkes mókuskerékből nem lehet kiszállni... Kiájulni, azt lehet. Tudattalan, félig halott állapotba kerülni. Szájonát-lélegeztetésre, káosz-öntudatra ébredni. Nyugtatókkal álmodni. Kórházban vérvételre ébredni. Ezt mind-mind lehet. Csak normálisnak lenni nem.
Aztán meguntam és kiléptem a mókuskerékből. Pár csontom eltörött, azért vagyok ilyen idióta jelenleg. De most van bennem annyi lélekjelenlét, hogy visszaálljak a mókuskerékbe. Hogy újra falnak vetett háttal hunyorogjak a sötétben. Elzárom a szabadságomat egy szép kis dobozba a szívemmel együtt. És ahogy C. S. Lewis mondaná, törhetetlen és meglágyíthatatlan lesz...
És hát mivel van egy egész doboz nyugtatóm, még rá is tehetek a dologra egy lapáttal. Úgyhogy most bekapok egyet. És alszok.
Majd álmodok arról, ami eddig valóság volt.
Találkozunk átvirrasztott éjszakákkor. "Válságos tízpercekben". Csodaországban. A sötétségben...

KÉTSZERES NAGYNÉNI LESZEK!!!
:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

A nap hangulata ma - Natalie Merchant : Frozen Charlotte

Címkézés közben találtam a piszkozatok között

Hát, neki megadom magam... Ő a gyerekem, akire simán ráverek 10 évet. :D Gyakran elgondolkodom, h tényleg ilyen hülye vagy csak megjáCCa... :D De aztán rájövök, h csak megjáCCa, mer' marha okos, csak szereti eltitkolni, nehogy sérüljön a zimidzse. :D Hihetetlenül lusta, néha félek, h talán a levegővételhez is túl sok energiát kell használnia, ezért esetleg arról is lemond a saját kényelme érdekében. Olyan, mint a barack: szőrös és ütődött. :D Bélpoklos. Gizda és colos. Általában bunkó, bár előttem kontrolálja magát... :D Imádom a mosolyát, a beletúrós haját, azt a szexi hanglejtését, amikor azt mondja, h "te deviáns"... azt, h mindig megnevettet... Ha szépen megkérem, elmegy helyettem boltba vagy a benzinkútra cigiért, sőt az Alexandrába is eljön velem semmittenni. :D Iszonyatosan keményfejű. Ha nincs igaza, azt hatalmas intellektuális veszteségnek tekinti, pláne ha még el is kell nyilvánosan ismernie, h nincs igaza. :D De azért többnyire jók a meglátásai. Azt hiszi, h kiismerhetetlen, de én átlátok rajta! (háhá :D) Óriási EGOja van (amit én még itt legyezek is...), nem lehet megtörni (hagyom inkább érvényesülni :D). És nagyon szeretem őt. :)

A végszó - Jimmy Eat World : Hear You Me / A nap hangulata ma

Katy Rose : Lemon (kár, hogy idióta képek vannak hozzá, meg hogy enyhén depis a dal, de naon jó, szerintem)

Patty Griffin : Rain

Hangulat-zenék

Keresgélek pár dalt, melyek illenek ehhez az esős időhöz...
Alapból van egy, fülhegyezés... :)

Hasfájós

Már 2 hete.
Élvezetes.
No mindegy, majd elmúlik. Remélem.
Előbb vettem egy forró fürdőt, sötétben, gyertyákkal, csak a zene hiányzott. Bár, végülis ott volt a belső ritmus. :)
Még be kéne gépelnem a fordítást. De mingyár lesz a House... Mondjuk poén, hogy ezt a részt már láttam.
Unatkozok. Aludni nem aludhatok, meg kell várnom, míg megszárad a hajam. Punnyadásosság van. Hivatalosan.

Dögöljön meg a biológia!!!

Kész, ennyi, elegem van!
Nagyon!

Modern játék a Tesco-ban :D

Igazából semmi érdemes/értelmes nincs ebben a bejegyzésben, csak jódolgomban nem tudok mit csinálni, hát írtam

Fáj az élet, fáj nagyon... Bárányfelhőn ülve a lábamat lógatom. Na jó, annyira nem, sőt, szép az élet. :) Szeretném azt hinni, hogy nem romlik el semmi. Bár, végülis... a fonetika mongyon le!!!
Igazából azt sem tudom, minek írok bejegyzést. Pláne, hogy Gyilkos számok-at nézek a tévében, amíg el nem jön a reklámszünet... Még a napom is jó volt, annak ellenére, hogy hétfő van. Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn. :)
Volt egy fantasztikus hétvégém Ádámmal, ma egy vásárlós délutánom Vikivel /poén volt XD/, voltunk Árkádolni /fujjj, gyűlölöm az Árkádot, meg a vásárlást is, de Vikivel legalább könnyebben megy/ meg Tesco-ban /találtunk egy tök aranyos lovat, csináltam róla videót, majd feltöltöm :D/. Meg néztem hentai-t is, bár az enyhén fura volt... :S Lehet, hogy túl sok pornót nézek? /egyáltalán kérdezhet ilyet egy nő önmagától??? XD/ Asszem, flúgos vagyok.
Minden tök jó, én meg keresem a rosszat... Végülis van rossz dolog. Vagyis nem úgy mondanám, hogy rossz, hiszen "a rossz nem létezik, mert a rossz csak a jó hiánya." Asszem, ez a theodicea elve Aquinói Szent Tamástól, de ha tévedek, akkor elnézést mindenkitől, de sz@r a memóriám. Régen volt már az az érettségi...

REKLÁM

A mocskos kapitalizmus!!! grrrrr...
Na jó, írok itt a semmiről, mintha ez olyan marha érdekes volna. Éhes vagyok. Zabálok napok óta. Nem mondom, hogy nem férne rám néhány plussz kiló /mondjuk úgy 2-3, mer gebe vagyok, mint egy anorexiás/, tekitve, hogy hideg idők jönnek, de azért nem kéne megölnöm az emésztésemet. Pedig jó úton vagyok feléje. Különben is, egyszer azt álmodtam, hogy vért hányok, és kiderült, hogy gyomorfekélyem van. Bár, talán zabálástól nem lehet olyat kapni /remélem :S/.
OK. Tényleg abbafejezem. Ennyit mára.
És boldogságos szülinapot Grósz Zolinak meg boldogságos névnapot a Gergőknek!
Uffffffffff...

Pécs felett az ég...

81. bejegyzés

UNALOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOM!
És holnap is UNALOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOM lesz... De délután jön Kristóf! :D 6kor meg megyek JAMbe... Murcy fizet! :D De ő 8kor lelép koncertolni... Balázs a 4es ICvel elzúz Pestre... Este meg majd kockulok. Mint mindig. :)
Egyébként semmi jelentősége a 81es számnak. Csak figyelmes lettem a vezérlőpulton levő kiírásra, h már 80 bejegyzés van a blogon... Tiszta IDIÓTA vagyok... DE!!! - nem veszek el a részletekben... Na jó, néha igen, de az csak nagyon néha esik meg. :)
Amúgy semmi érdekes. Még mindig fájok, és még mindig ok nélkül. :S /életem apró örömei/
És hétvégén meg kaját fogok csinálni, és felrobbantom a konyhát. XD Kerüljétek a Mezőszél utcát... :P És akkor csak nekem esik bántódásom... meg Petráéknak, de tőlük majd előre bocsánatot kérek. :D
Pfff... Asszem, mégse maradok itt egészen karácsonyig. Bár mondjuk jó lenne, mer nincs lóóóóvééé, h haza is menjek, mondjuk 2 hét múlva, mer addig még élni is kell valamiből. Majd gombokból megoldom. Vagy elmegyek bérgyilkosnak.

Az a bizonyos...

... igen, az esszé. Megírtam. Nem tudom, szerintem gázos, pláne, hogy sose írtam még összehasonlító elemzést két versről. De azért igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, kihozni magamból az igazi rizsázó bölcsészt. :D Sőt, van egy kedvenc mondatom is, amibe háromszor is belefoglaltam ugyanazt az igét, csak ugye három különböző kifejezéssel/szóval. :D Na, ha az esszére nem is, de arra a mondatra iszonyat büszke vagyok! :D

Here we go...

„Seize the day!” – wrote Horace in his Odes. Improve the time; enjoy the present day, live each day, as it is your last day. Can we make it? Can we live for the moment? Can we shout out loud without doubt „carpe diem”? We can try at least. I would like to introduce two approaches to ‘carpe diem’ through poems written by Andrew Marvel (1621-1678) and Denise Levertov (1923-1997) and try to show how they interpret this expression, in what way they agree and differ.
At first I want to write shortly about the structure and versification of the poems because I think it is important to look at it a bit. ‘To His Coy Mistress’ by Marvell is an iambic tetrameter poem rhyming as couplets and using a hyperbole. It is divided into three stanzas within a dialectical structure. The author puts opposites together – thesis (stanza 1) and antithesis (stanza 2) – then in the last part – synthesis (stanza 3) – he traces a solution. ‘Living’ by Levertov has no rhyme scheme and the dissection of the poem has no regular system.
While Marvell’s poem is well structured, Levertov’s is a free verse. As I see, Marvell’s message is more complex and harder to express and his way of the structure shows more concentration on the point. Levertov uses free lines without any decoration, as if she might not want to say an important message – she briefly tells what the point is, not more and not less.
As the title says, Marvell wrote his poem “to his coy mistress”, a shy lady he wants to seduce. In the first stanza he honestly writes about his love to this young lady; his aim is to get her but strangely he wants the lady not to cave in, so his “vegetable love” (L.11) can grow bigger and become stronger. He uses various allusions: geographical, like “the Indian Ganges’ side” (L.5) and “by the tide / Of Humber” (L.6-7); and Biblical, like “ten years before the Flood” (L.8) and “Till the conversion of the Jews” (L.10). He also uses adjectives and numbers, which with the mentioned allusions express exaggeration, infinity and eternity of time and space. The second stanza is more pessimistic, showing time passing quite roughly with the line “Time’s winged chariot hurrying near” (L.22) and words such as “vault” (L.26), “worms” (L.27), “grave” (L.31). These show that human life is doomed to pass away; hence Marvell’s desire will disappear with the mistress’ beauty. The third stanza reflects the true ‘carpe diem’ feeling: they should make love while they may and enjoy themselves until they can. They can’t affect the duration of their lives but they can make the best of it.
Levertov’s poem has no addressing. In “Living” the poetess shows how time and nature end, even though these notions are endless. She uses simple and fine adjectives, e.g. “delicate” (L.9), not many verbs and colours representing life and hope. The shivering of the leaves might represent that the gifts of life are not stable and the “wind” (L.4), a higher power influences our circumstances. “A red salamander / so cold and so easy to catch” (L.7-8) may resemble to human life which, though is not always as sweet as we want it to be, it is easy to grab it, to take it – obviously live it. However, we have the right to let it go anytime we feel like – Levertov writes that “I hold / my hand open for him to go” (L.10-11). The ‘carpe diem’ lines are “each summer the last summer” (L.3), “each day the last day” (L.6) and “Each minute the last minute” (L.12). These obviously show little optimism – not much, however – and through the images of nature the whole poem is simply mild, as “delicate” (L.9) as the feet of the salamander.
There are not many similarities between the two poems because they seem to show diverse ways of seizing the day. Marvel wrote his poem in the seventeenth century in his thirties, while serving and helping Oliver Cromwell. He was neither young, nor old to have fear of passing away, or probably not insinuating himself into favour of a lady. On the contrary, Levertov was a twentieth century feminist who wrote her discussed poem in her forties during the Vietnam War when she started to deal with politics and war in her poetry more actively. I think, in “Living” we can also find references to a disillusioned thinking and attitude towards life.
It is eye-catching, too that the poems were written by a man and a woman. It is not surprising to draw a distinction in terms of gender, especially when we look at poems. In this case – as I see – the male poet is more specific in sharing his ideas and foreseeing possibilities to be expected. He sees both the good and bad sides, is keen on captivating the lady and gives a solution or more particularly a prediction in the end. In contrast with Marvel, Levertov does not write about the past or the future, she uses present tense and shows what is happening. For me this represents release and slipping away of what has not to be given in.
Levertov’s poem motivates us on further thinking, while Marvell’s lines draw a whole process of time passing. In my opinion, for the poetess this passing is so easy and she doesn’t seem to worry about it. Marvell has much more at stake: his „lust” (L.30), pleasure and possibly a pretty and smart woman he wants to persuade to make love with him. His poem shows excitement, enthusiasm and affection, whereas Levertov’s poem is calm and peaceful.
Reading and analysing the poems pointed out to me that they have not much in common, except the basic idea of ‘carpe diem’, although the authors seem to perceive it differently and their aspects contrast two dissimilar views. The most important contextual differences are on the score of culture, history, age, gender and comprehension. Furthermore another significance is that the poems are dialectical structure versus free verse. I think, Marvell is somewhat sexist and too precise but not bulk rate because it is adorable how he plays with words and his way of writing makes the poem a beautiful confession. However, hearing something what Marvell was trying to express would almost certainly fray my nerves. Levertov is gentler through her thoughts; she picks her words judiciously, which almost perfectly describe her conception and feelings. In addition, as a hedonic term, ‘carpe diem’ is better described by Marvell because he really wants to make the best of the present moment, though Levertov’s poem seems to me much more impressive.

Egy nagyon kedves történet...

Drága barátom, Murcy írt egy szépséges drámai művet egy hihetetlen eseményről, amely múlt hét csütörtökön esett meg a BTK-n a TIKA néhány tagjával. Az egész angolul vagyon, ráadásul Shakespeare-es nyelvezettel, de azért érdemes elolvasni. :)
E remek mű percek alatt íródott, de már megkértem a szerzőt, hogy egy kicsit turbózza fel, hogy igazán drámai legyen! :D

Megtekinthető itt.

Születésem napjára

Hát igen.
20 éves lettem ma. Hivatalosan.
Rosszul indult a nap, de hála Kedevesemnek, a legcsodásabb barátoknak, családomnak és a fantasztikus csoporttársaknak ez a nap mégsem nyerte el a "legrosszabb születésnap" címet.
Hálás vagyok mindenért, amit kaptam Tőletek és hogy vagytok nekem!
Szeretlek Titeket!!!

Oh, yeah!!!
Esszét kell írni... Amiből az lészen, hogy beszélek tanárnénivel, és megkérdem, hogy mit-hogyan-miért... Na jó, hát vázlat az van...

Introduction:

(A great topic sentence!!!)

Explaining the expression „carpe diem” (from Horace’s Odes „seize the day”) in general; comparing Marvell’s To his Coy Mistress and Levertov’s Living – these do have similarities in terms of carpe diem but they are using different approaches to this theme.

Body of comparison:

Structure; linguistic elements; the listener/reader of the poem; historical-social background; differences in terms of gender; love from Marvell’s point of view; interpretation of “carpe diem”; comprehension of time passing.

Conclusion:

General summary of the most important similarities and differences; personal statements and opinion; what is important about the two poems being compared.

Meg ha sikerül megírnom (mert meg fogom írni!!!), akkor az esszét is felteszem, bár még nem tudom, jó lesz-é vagy rossz...
Majd kiderül. :)
Szurkoljatok!!! XD

A nap hangulata ma (kegyetlen jó dal :D) - Sunrise Avenue - Fairytale Gone Bad