(ha már pont ma leesett az első hó...)
Nem írom azt, hogy most tudatosult bennem, hogy nyár vége óta nem írtam semmit, mert igazából tudatosan nem írtam. Nincs kifogásom, csak egyszerűen nem volt kedvem írni. Pedig annyi minden történt...
Új emberkékkel élek együtt a régi albérletben, Ádám nélkül (aki most épp vadul írja a szakdolgozatát, hajrá neki innen is, több helyről kell az ösztönzés). Lényegében csak az egyik emberke új, a másik az egyik legjobb barátom, bár már a szobatársamról is elmondható, hogy kezdünk jól összebarátosodni. Szóval minden fasza, kivéve a felső szomszédokat, és persze hogy nincs Ádám.
A suliról inkább nem nyilatkoznék, szinte minden héten elkap a hiszti, hogy "naénmostmárténylegleszarom" vagy "itthagyomazegészetafrancbamersemmiértelme." Pedig jó helyen vagyok, jó tanárokkal, jó szaktársakkal, de egyre erősebb bennem az érzés, hogy másképp, enélkül a mesterszak nélkül talán jobb lett volna. De ha már elkezdtem, akkor be is fejezem, ne vesszen kárba az a sok energia, amit beleölök. Szóval ennél mélyebben nem megyek bele, most nem akarok megint rossz hangulatba kerülni.
Mivelhogy eljött az őszi szünet, és most itthon lébecolok (fenébe, el kell olvasnom egy regényt, és egy esszét is kell írnom, post-iteket kell szereznem, hogy charmokat írhassak, különben semmi se lesz belőlem). Szóval most csak pozitívan.
Megviselt ez az óraátállítás, egész nap sötét is van, 8kor keltem, most meg már fáradt vagyok (hiányzik a napi zöld tea adagom), tegnapra meg aludtam szintén 8 órát, aztán délután még 2-t, csak hogy igényesen kipihenjem magam (nameg a péntek estét, aminek nagy berúgás lett a vége).
Ma egész nap lustálkodtam, ruhákat kerestem, semmi extra. Outfitet kell kitalálnom a jövő hétfői retro szakestre, ezért kutatok mindenféle régi holmi után, főleg anyu cuccai között, de nem voltam képes felmerészkedni a padlásra a sok pók miatt... (tudom, ciki, de ez van - aminek nyolc lába van, az már nem e világról való lény) Pedig ott vannak ám az igazi kincsek, bezsákolva, és arra várnak, hogy én megtaláljam őket.
