Betegen...

Utálok beteg lenni... Több takony megy át az orromon, mint levegő (jah, gusztustalan, de ez van)... vörösen izzik az orrom... cserepes az ajkam... köhögök, mint egy tüdőrákos... és fáj mindenem.
Tegnap meg 7 órán keresztül ültem a gép előtt... kellett nekem zenefelelősnek lenni a szüreti bálban.
De legalább a felvonulás jó volt, meg aztán a buli is elment. Videók majd lesznek...
Remélem, holnap már átmegy rajtam ez, mer nem akarok légcsőgyulladást kapni.
Anyám borogass...
Elmegyek haza, nagy örömmel, leszállok a vonatról, erre elkezd folyni az orrom, bedagadnak a szemeim... Ki érti ezt?
Ach, so it goes...

Boldogságos :)

A helyzet az, hogy jól vagyok.
Nagyon jól! :D
Fura, régen voltam ilyen kiegyensúlyozott... Bár, egyre lustább is vagyok, pedig volna feladatom bőven. Hogy a rák a ...
No mindegy. Lesz, ami lesz...
No day but today! :D

Asszem, ez van:

"Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság."
(Ady)

Pay attention or pay the price!

Ez egy lengyel videó arról, mire kell odafigyelni vezetéskor, ill. autóba üléskor. Megtörtént baleseteket rekonstruáltak a videóban, melyek szerintem eléggé hatásosak. Mindenkinek látnia kell!

http://patrz.pl/filmy/kierowco-nie-badz-bezmyslny

Gaze

„Cover me!” – screams my perfect roommate. He’s playing CS. Rough background effects for my state. I wanna die…

I can’t handle with these blue eyes. Nothing is the way it should be. I thought this’ll be much easier but things fall apart and they wanna tear me into pieces but I’m too strong somehow. I’m just agonizing and still don’t know what to do.

And when those blue eyes look at me… It’s like I wanna watch them eternally, wanna hide in them from the world and this madness. No chance whatever, though. I’m an idiot, still wanna die! Hope this’ll end soon and I won’t be smitten with those eyes. Those fascinating, wonderful, lovely blue eyes…

Nem én vagyok az ördög,
csak a magyar hangja...

Emlékezz erre, mielőtt kezedbe vennéd az üveget!

Mert az ember sosem lehet eléggé felkészült.

Na nem baj, majd legközelebb. A fröccs úgyis eltompít, ha akarod, ha nem, aztán meg éjszaka forgolódhatsz, és álmodhatsz arról, hogyan vágnak félbe ártatlan embereket az égből hulló betonlapok... aztán hirtelen elkap az ár, és megfulladsz. Bár az is lehet, hogy ehhez a fröccsöknek semmi közük, talán csak nem kellett volna hazaéréskor kolbászt enned mustárral és kenyérrel... Úgy, hogy majdnem elvágtad az ujjad, mert reszkettél, mint a nyárfalevél, mert ismét túlpörgetted a szíved... mert hiszen tudod te jól, hogy nem bírod a piát. Aztán amikor végre - igen, hála az égnek(!) - bekerülsz a pihe-puha ágyba (na, ez azért nem teljesen igaz), elkezd forogni a szoba... Addig semmi gond nem volt, amíg le nem feküdtél - elkerülted a koordinációs problémákat, nem ültél pisilés előtt "véletlenül" a WC mellé, nem jött rád a (szó)hányás és hasonló illumináltságosságos következmények, amelyek néhanapján előfordulnak veled, amikor nem figyelsz magadra. Másnap meg egész nap a WC-n ülsz, mert a pia meghajt...
Aztán azért szép lassan helyrerázódsz, és estére ismét iszogatást tervezel.

Nem esek kétségbe, egyetemista vagyok, néha elhagy az a csöppnyi eszem is, aztán olyankor ilyeneket csinálok. Nem lehetek mindig tökéletes, jogom van hibákat elkövetni!!! Legkedvesebb mondásom, mely általában minden egyes hangover-alkalommal fintorgások közepette tör fel elborult elmém bugyraiból (na, kedd reggel is sikeresen kimondtam ám, mer a hétfő éjszaka igen kalandos volt!), még mindig él és örök, betarthatatlan törvény marad számomra:

SOHA TÖBBÉ NEM ISZOK... ENNYIT.

Tika Reunion - Vektor-kavalkád :D (2008. 9. 1.)