Mert az ember sosem lehet eléggé felkészült.
Na nem baj, majd legközelebb. A fröccs úgyis eltompít, ha akarod, ha nem, aztán meg éjszaka forgolódhatsz, és álmodhatsz arról, hogyan vágnak félbe ártatlan embereket az égből hulló betonlapok... aztán hirtelen elkap az ár, és megfulladsz. Bár az is lehet, hogy ehhez a fröccsöknek semmi közük, talán csak nem kellett volna hazaéréskor kolbászt enned mustárral és kenyérrel... Úgy, hogy majdnem elvágtad az ujjad, mert reszkettél, mint a nyárfalevél, mert ismét túlpörgetted a szíved... mert hiszen tudod te jól, hogy nem bírod a piát. Aztán amikor végre - igen, hála az égnek(!) - bekerülsz a pihe-puha ágyba (na, ez azért nem teljesen igaz), elkezd forogni a szoba... Addig semmi gond nem volt, amíg le nem feküdtél - elkerülted a koordinációs problémákat, nem ültél pisilés előtt "véletlenül" a WC mellé, nem jött rád a (szó)hányás és hasonló illumináltságosságos következmények, amelyek néhanapján előfordulnak veled, amikor nem figyelsz magadra. Másnap meg egész nap a WC-n ülsz, mert a pia meghajt...
Aztán azért szép lassan helyrerázódsz, és estére ismét iszogatást tervezel.
Nem esek kétségbe, egyetemista vagyok, néha elhagy az a csöppnyi eszem is, aztán olyankor ilyeneket csinálok. Nem lehetek mindig tökéletes, jogom van hibákat elkövetni!!! Legkedvesebb mondásom, mely általában minden egyes hangover-alkalommal fintorgások közepette tör fel elborult elmém bugyraiból (na, kedd reggel is sikeresen kimondtam ám, mer a hétfő éjszaka igen kalandos volt!), még mindig él és örök, betarthatatlan törvény marad számomra:
SOHA TÖBBÉ NEM ISZOK... ENNYIT.
Na nem baj, majd legközelebb. A fröccs úgyis eltompít, ha akarod, ha nem, aztán meg éjszaka forgolódhatsz, és álmodhatsz arról, hogyan vágnak félbe ártatlan embereket az égből hulló betonlapok... aztán hirtelen elkap az ár, és megfulladsz. Bár az is lehet, hogy ehhez a fröccsöknek semmi közük, talán csak nem kellett volna hazaéréskor kolbászt enned mustárral és kenyérrel... Úgy, hogy majdnem elvágtad az ujjad, mert reszkettél, mint a nyárfalevél, mert ismét túlpörgetted a szíved... mert hiszen tudod te jól, hogy nem bírod a piát. Aztán amikor végre - igen, hála az égnek(!) - bekerülsz a pihe-puha ágyba (na, ez azért nem teljesen igaz), elkezd forogni a szoba... Addig semmi gond nem volt, amíg le nem feküdtél - elkerülted a koordinációs problémákat, nem ültél pisilés előtt "véletlenül" a WC mellé, nem jött rád a (szó)hányás és hasonló illumináltságosságos következmények, amelyek néhanapján előfordulnak veled, amikor nem figyelsz magadra. Másnap meg egész nap a WC-n ülsz, mert a pia meghajt...
Aztán azért szép lassan helyrerázódsz, és estére ismét iszogatást tervezel.
Nem esek kétségbe, egyetemista vagyok, néha elhagy az a csöppnyi eszem is, aztán olyankor ilyeneket csinálok. Nem lehetek mindig tökéletes, jogom van hibákat elkövetni!!! Legkedvesebb mondásom, mely általában minden egyes hangover-alkalommal fintorgások közepette tör fel elborult elmém bugyraiból (na, kedd reggel is sikeresen kimondtam ám, mer a hétfő éjszaka igen kalandos volt!), még mindig él és örök, betarthatatlan törvény marad számomra:
SOHA TÖBBÉ NEM ISZOK... ENNYIT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése