Ez úgymond köztudott dolog, hogy állandóan rágom vagy kapargatom a kiszáradt körömágyamat, valamint a köröm meletti bőrt. Nem tudom, miért, egy pszichológus megmondaná, de lényegtelen. Most a két hüvelykujjam megin csodásan ocsmány, így felbátorodtam, hogy karácsonyig helyrerakom a sebeimet.
Az egyik ujjammal már végeztem. Szépen beáztattam sós vízbe, kb. 6-7 percig bírtam, addig magamban a káromkodás sokféle formáját felidéztem. Aztán megtöröltem, öntöttem rá Betadine-t, vártam egy picit, aztán ment az ujjam köré a sebtapasz. Most jön a másik ujjam, bár azon ennél kisebb seb van, de ugyanúgy fogja csípni a sós víz, úgyhogy megin anyázok egy kicsit magamban.
...
És közben pötyögök pár mondatot bal kézzel. Fú, most már csíp, mint a fene! De hát a szépségért szenvedni kell. Közben eszembe jutott, hogy a maradék 8 körmömet majd jól bekenegetem Nivea krémmel, egy próbát megér, mert nagyon gyorsan kiszárad a bőröm körömtájékon. Amúgy nem tudom, mennyire egészséges ez a sós vízbe áztatás, de csak ez jutott eszembe. A másik sebemet jól összehúzta, az már biztos. Le kéne szokni a rágásról. Még jó, hogy a körmeimet nem rágom.
...
Második ujj is becsomagolva, jöhet a krémezés, közben meg majd nézek valami izgalmasat, amit találok a gépen. Mondjuk ezek nem valami jó tapaszok, szerintem nem fogják sokáig bírni, de azért reménykedek. Meg főleg abban, hogy begyógyulnak ezek a fránya sebek, amiket okoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése