Na, ez nagy fa volt a fejszémnek, de első próbálkozásra nem is sikerült olyan rosszra. Ezt is terveztem már elkészíteni de muszáj volt összeraknom azt a 42 oldalas (csak 10-es betűmérettel) tananyagot, ami a szóbelire kell (hurrá, csak egy kicsivel több, mint az államvizsga anyaga!). Erről is rengeteg információt lehet találni a neten, a mai világban bárki nekieshet egy ilyen projektnek, csak be kell szerezni az alapanyagokat.
Tehát ami egy ilyen karkötőhöz kell:
- biztostűk (nem számoltam, nekem mennyi kellett, de jó, ha sok van belőlük, és a méretük is ugyanolyan legyen)
- (kása)gyöngyök: igazából lényegtelen, milyenek a gyöngyök, a lényeg az, hogy fel lehessen fűzni őket a biztostűre. Lehet színkombinálni is, szóval sok a lehetőség.
- egy mini tál (bármi, amiből kényelmesen ki lehet halászni a gyöngyöket, hogy ne szóródjanak szét - én egy mécsestartót találtam hirtelen, de nem ez a legjobb megoldás)
- gumis damil: fontos, hogy olyan méretűt válasszunk, ami könnyen átfér a biztostű mindkét felén a lyukakon; két egyforma hosszúságú kell majd: ajánlatos a csuklóméretnél jóval hosszabbat vágni (pl. kétszer át lehet tekerni a csuklón)
- olló: hogy el tudjuk vágni a gumis damilt (mi másért?)
- ragasztó (én pillanatragasztót használtam)
- újságpapír: (például a napilap autó-motor szekciója) mint munkaasztal, hogy ne ragasztózzunk össze semmit
És akkor lehet kezdeni a bulit: fűzögetni a gyöngyöket a biztostűkre, majd rögzíteni ragasztóval a tű hegyét. Ez extrémfontos, mivel nem lenne kellemes, ha egy vagy két biztostű szétnyílna a csuklón...
Először próbáltam a tűk végeit beragasztózni, és úgy visszazárni, de nem ért semmit, így külön nyomtam ragasztót a visszazárt tűbe, mivel a pillanatragasztó hegye pont belefért.
Előre nem lehet kiszámolni, mennyi gyöngyös biztostű kell majd, ezért én felváltva fűztem a gyöngyöket a tűkre, majd a tűket a damilra. A két damilt úgy rögzítettem, hogy rájuk tettem a tálkát - valami viszonylag nehéz kell a rögzítéshez. Fűztem egy gyöngymentes tűt (amit fordítva fűztem föl, mint a gyöngyösöket), majd egy gyöngyöset, megint gyöngymenteset stb. (lásd a következő képen).
Ha elég hosszúra sikerált, akkor jön a könnyebbik része: négy damilvég van, két csomót kell csinálni - egyáltalán nem bonyolult. Én a csomóra is teszek ragasztót, mivel a damil nagyon könnyen kicsomózódik meg csúszós is: miután tettem a ragasztóból, kötök mégegy csomót, és hagyom száradni, de mivel pillanatragasztót használtam, így nem kell egy egész éjszakán át hagyni száradni. És hát ilyen lett:
Ennyi tellett tőlem, mivel sötétkékes-feketés-metálos gyöngyöket vettem, azok jobban mutatnának fekete biztostűkön, de olyan színben nem igazán találtam biztostűt (meg ebből a klasszikus méretűből rengeteg van itthon egyébként is).
Még unokaöcsémnek kellene gyártanom egy egyszerű kék-piros csomózott karkötőt szombatra, mire megjönnek, mert hát megígértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése