"Millió éve gyártják a virágok a töviseket. Millió éve, hogy a báránykák mégis megeszik a virágokat. Hát az nem komoly dolog, ha az ember igyekszik megérteni, miért gyártanak maguknak a virágok annyi fáradtsággal töviseket, amiknek semmi hasznuk? A báránykák és a virágok harca nem fontos? (...) És ha én ismerek egy virágot, amelynek nincs párja az egész világon, nem is nő másutt, csak az én bolygómon, és ezt egy kis bárányka egy csapásra lelegelheti egy reggel, anélkül hogy tudná, mit tesz, hát ez nem fontos?
(...)
Az ember szeret egy virágot, amely millió és millió csillag közül csak egyetlenegyen nyílik, és csak egyetlenegy példányban. És ez elég ahhoz, hogy boldog legyen, amikor a csillagokra tekint. Azt mondja magában: Az én virágom ott van valahol... De ha a bárányka lelegeli a virágot, az olyan, mintha hirtelenjében az összes csillagok kialudnának! És ez, ez nem fontos?"
(Antoine de Saint-Exupéry)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése