...mondtam a szombati nap végén a mamának. És mennyire igazam volt!
Már a pénteki napom teljes magasfeszültségben indult (ez az, amikor a banális dolgok annyira fölbasznak kiborítanak, hogy már-már öngyilkos akarok lenni), és az utazás is idegesítő volt, meg hogy megint nemlétező helyjegyet kaptam a vonatra (ilyenkor szét tudnék verni valamit, de kimerült a bosszúm abban, hogy cigiztem a vonaton a WC-ben). Ezt a pénteki napot el akarom felejteni marhára gyorsan, de még erre se lesz lehetőségem.
Végülis a szombat lazán indult, délelőtt csináltam ezt meg azt, meg ebédet kellett főznöm. Aztán délután mentem asszisztálni a kerti ültetéshez. Anyu meg mama délelőtt gyakorlatilag mindent elintéztek, csak a krumpliültetés maradt. Ez pedig egy komplett egyhetes intenzív edzésterv besűrítve pár órába. Van benne minden, több kiló krumpli cipelése kézben felváltva, guggolás, hajlongás, nyújtás, meg amit akarsz. Közben olyan szél, hogy azt már a Taft se bírná, darabokban peregne le a frizuráról és szállna el messzire (nem, nem volt belőve a hajam kertimunka közben, de azért a sapimat ötpercenként igazgattam, mert azt is vitte volna a szél). Ha szombat este jól berúgtam volna, poros fröccsöt hánytam volna, de mivel csak üdítőztem, így ennek a veszélye nem állt fenn. És akkor a főút mellett a "Kővágón" (négy sor szőlő, mentünk lekötözni) szembeszélben állni sem volt kellemes, az tényleg igényes porkavalkád volt, az oxigén helyett porral dúsított vérem ígyis forrt már, a harmincfok meleg meg mégjobban rátett. Estére gyakorlatilag olyan vastagon állt az arcomon a por, hogy az eredeti arcszínem teljesen eltűnt. Mozgalmas nap volt, lett is mára izomlázam.
Gondoltam, rádolgozok egy kicsit a lázas izmaimra, kimentem összegereblyézni a tegnap lekaszált füvet, hát atomszélben ez is teljesen fölösleges és értelmetlen, mert a kupacokat szétfújta a szél. De legalább szereztem harci sérülést is, jó kis vízhólyagot, bár nem tudom, hogy a jóistenbe dörzsölte ki a kezemet a gereblye nyele, merthogy fém, igaz, hogy rozsdás volt egy kicsit, talán azért. De így legalább van bizonyítékom, hogy tényleg dolgoztam.
Most meg jól fáj a fejem, megyek inkább aludni. Holnap meg esszéírást kéne csinálni. Ahhoz meg pihenni kell.
És megtanultam azt is, hogy a krumplit úgy kell elültetni, hogy meghallja a déli harangszót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése