Egy napon pont arra sétált a kívülálló. Ő csak ott ült és várt.
Várta, hogy a flamingó a szájába repüljön. Mert ugye a galamb már nem elég, szarból viszont van bőven.
Könnyet nem ejtve megtaposta már a Bibliát. A kőtáblákat saját fején törte össze.
Földre hullott vére bosszú-virágokat fakaszt, melyek eszméletlen gyorsasággal fojtják körbe indáikkal.
Ő csak görcsösen szorongatja a nagy Nihilt.
Tüdejéből sóhajként távoznak az álmok.
- Mi a célja? – kérdezi a kívülálló.
- Ülök és várok. – feleli ő.
- Kicsoda ön?
- Már levontad a következtetéseket abból, amit látsz, így a kérdés lényegtelen. Talán ha egy kicsit jobban figyeltél volna, többet tudnál a valóságról és a lényegesről.
- Hisz sötét van, alig látok…
- De már ítélkeztél. Itt egyébként is csak szürkeség van. Közel vagyunk a spektrum végéhez.
- Mit csinál ön itt?
- Várom a fényt.
- És mikor érkezik?
- Amikor ide kell érnie…
- Én ezt nem értem. – roskad össze a kívülálló.
- Az első csepp vér majd kitisztítja a tudatot. Utána megérted.
- Ez a kínzó tudatlanság! Mit tegyek ellene?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése