Mi leszek, ha nagy leszek?

Ha nagy leszek, ceruza leszek…

Mert nagy dolgokat tehetek, de sosem fogom elfelejteni, hogy van egy kéz, ami vezet. Ezt a kezet Istennek hívják.

Néha be kell fejeznem az írást, és meg kell faragni a ceruzát. A ceruza ekkor nagyon szenved, de a végén elégedetté válik, mert újra hegyes, mint azelőtt. Tudja, hogy a fájdalmat meg kell tanulni elviselni, mert jobbá, erősebbé tesz.

Ha ceruzával írsz, radírozhatsz. Ha valamit esetleg hibásan írtál, nem kell félned. Meg kell tanulnod, hogy ha valamit ki kell javítanod, az nem feltétlenül rossz dolog, sőt fontos is lehet, hogy az igazságosság útjáról le ne térj.

Teljesen mindegy, milyen fából van a ceruza, csak a belseje a lényeg. Ezért mindig figyelj, hogy mi történik belül.

Ne feledd, hogy lesznek olyan mély írások, melyeket hiába radírozol. Nem tűnnek el, nyomot hagynak. Ezért figyelj, hogy mit cselekszel az életben.

(Egy réges-régi KKTF-ből)