Itt most jó kép az "őszi napsugár",
hisz nem utazunk délre,
búcsúnk sem süt az égre...
Vörösen izzik a türelem -
zajra vár.
Én kevés vagyok
ehhez az őrülethez,
hiába zúzza
lelkem porrá a boldogság;
magány-szülte álomrablónak
nevelt a tudat,
nekem szokatlan ez a
forróság.
Azt hittem, a szavakkal
korrekt a kapcsolatom,
de megmagyarázni...
mégsem tudom,
mennyire jó az,
ami most van,
mert csak a most az,
mi a rozsda-tömegen
édesen koppan,
feltámasztva bennem
az elmondhatatlant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése