Száraz szuszogás, csendes mámor:
altatódat suttogja a távol.
Így alszom el minden este,
arcod nyoma a párnámra festve
őrzi álmom, lélegzik mélyen
a nyugalom a hűvös éjben.
Aztán sírásra ébred az álom,
kezed kezembe fonva nem találom -
Érted nyúlok, halkan a neved mondom,
úgy fáj ez a hideg és fáj a gyomrom,
sötét van, nem ragyog rám a szemed.
Hiányzol - ennél rosszabb nincs, nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése