...aztán vagy sikerül, vagy nem. Ez már csak így megy.
Az élet olyan, mint... na milyen? Hőőő, jó kérdés, mi?
Talán olyan, mint a lekváros bukta, amit anno a gimiben adtak a menzán... Szép formás, finom a tésztája, de kicsit száraz. És harapsz egyet: lekvár sehol. Harapsz kettőt: lekvár sehol. Harapsz hármat: és nolám! - jobb esetben - ha ülsz, csak a combodra pottyan belőle egy kevés, és ugye onnan könnyebben eltüntethető, mint mondjuk ha a pólódra csöppen a lekvár. És egyébként nagyon finom eperlekvár van a buktában, vagy szorultabb anyagi keretek közt (megjegyzés: a gimi állandóan pénzhiánnyal küzdött) baracklekvár. Na aztán harapsz négyet: a helyzet már jobb, csak a szádba kerül lekvár. Aztán harapsz ötöt: volt-nincs lekvár. És még 1-2 harapás, aztán elfogyott a bukta. Ilyenkor szoktam mondani azon osztálytársaimnak, akik menzások voltak (mer én nem, mer nekem anyukám mindig pakolt finom háziszendvicset :) ), hogy: "Örüljetek, hogy egyáltalán főznek rátok..." Szóval lehet ilyen is az élet.
Vagy mint a habostorta... Csak az meg túl édes, és az életbe kell só is, mer anélkül sótlan lenne. Nyilvánvaló, nem?
Van még ezer meg ezer más megközelítés, metafora az életre. Bár azt hiszem, a lekváros bukta-félét még nem hallottam sehol, szóval lehetséges, hogy ez a saját találmányom... Ha mégsem, akkor én kérek elnézést.
Na szóval, mondják még azt is, hogy rövid, vagy esetleg hosszú az élet. Szerintem meg pont annyi, amennyi. Se több, se kevesebb. Ki-kinek érdeme szerint, meghát aki akar, annak lesz is. Jó, most ne menjünk bele a szélsőségekbe, mint pl. a "halibali" (megjegyzés: nemrég hallottam, valamiféle extracukitutimodernatomtrendi leányzótól származik, jelentése pedig - vigyázat, polgárpukkasztó és sértheti az olvasó lelki és agyi állapotát!!! - szóval jelentése "halálos baleset" - undorító, hogy az emberek ilyet kitalálnak... fúúj!!!). Ez most nem számít, lényeg, hogy azt kezdünk magunkkal, amit akarunk, csak AKARAT kell hozzá.
Szóval ilyen egyszerű lenne?
A válaszom az, hogy igen. Csakhát mi, emberek nem vagyunk egyszerűek.
És ezzel most ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk.
Tanulság: egyetek sok lekváros buktát. Mert bár kevés lekvárt tesznek bele, az íze azonban tartósabb, mint a száraz tésztáé.
Az élet olyan, mint... na milyen? Hőőő, jó kérdés, mi?
Talán olyan, mint a lekváros bukta, amit anno a gimiben adtak a menzán... Szép formás, finom a tésztája, de kicsit száraz. És harapsz egyet: lekvár sehol. Harapsz kettőt: lekvár sehol. Harapsz hármat: és nolám! - jobb esetben - ha ülsz, csak a combodra pottyan belőle egy kevés, és ugye onnan könnyebben eltüntethető, mint mondjuk ha a pólódra csöppen a lekvár. És egyébként nagyon finom eperlekvár van a buktában, vagy szorultabb anyagi keretek közt (megjegyzés: a gimi állandóan pénzhiánnyal küzdött) baracklekvár. Na aztán harapsz négyet: a helyzet már jobb, csak a szádba kerül lekvár. Aztán harapsz ötöt: volt-nincs lekvár. És még 1-2 harapás, aztán elfogyott a bukta. Ilyenkor szoktam mondani azon osztálytársaimnak, akik menzások voltak (mer én nem, mer nekem anyukám mindig pakolt finom háziszendvicset :) ), hogy: "Örüljetek, hogy egyáltalán főznek rátok..." Szóval lehet ilyen is az élet.
Vagy mint a habostorta... Csak az meg túl édes, és az életbe kell só is, mer anélkül sótlan lenne. Nyilvánvaló, nem?
Van még ezer meg ezer más megközelítés, metafora az életre. Bár azt hiszem, a lekváros bukta-félét még nem hallottam sehol, szóval lehetséges, hogy ez a saját találmányom... Ha mégsem, akkor én kérek elnézést.
Na szóval, mondják még azt is, hogy rövid, vagy esetleg hosszú az élet. Szerintem meg pont annyi, amennyi. Se több, se kevesebb. Ki-kinek érdeme szerint, meghát aki akar, annak lesz is. Jó, most ne menjünk bele a szélsőségekbe, mint pl. a "halibali" (megjegyzés: nemrég hallottam, valamiféle extracukitutimodernatomtrendi leányzótól származik, jelentése pedig - vigyázat, polgárpukkasztó és sértheti az olvasó lelki és agyi állapotát!!! - szóval jelentése "halálos baleset" - undorító, hogy az emberek ilyet kitalálnak... fúúj!!!). Ez most nem számít, lényeg, hogy azt kezdünk magunkkal, amit akarunk, csak AKARAT kell hozzá.
Szóval ilyen egyszerű lenne?
A válaszom az, hogy igen. Csakhát mi, emberek nem vagyunk egyszerűek.
És ezzel most ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk.
Tanulság: egyetek sok lekváros buktát. Mert bár kevés lekvárt tesznek bele, az íze azonban tartósabb, mint a száraz tésztáé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése