Napok óta rosszul alszom
és magamat folyamatosan kiakasztom
a sok elfuserált tévképzettel
hogy nem vagyok képes még arra sem
hogy angol melékmondataim szertelen
sokaságát ne csak hogy-al kezdjem el.
Na de te sem vagy ám kispályájás,
hogy amikor kínoz a fülfájás,
te még egy lapáttal ráteszel,
megunásba bújva szépen elcseszel
minden gondosan felépített
magasztos lélekemelő elméletet,
amiket pontosan azért találtam ki,
hogy ne tudjál velem újra és újra kicseszni
azzal a sok megunhatatlan álarcoddal,
meg a végtelen tőszavas válaszaiddal,
amiket nyűgös állapotban nem tudok hová tenni,
így eldöntöm, hogy gőgös haragom el kell temetni,
és elméletileg csendben csodára
(de gyakorlatilag a végkifejletre) várva
ülni nyugodtan a formás seggemen,
és örülni, mert kivételesen nem kínoz az aranyerem.
Mert hát egyszer úgyis vége lesz ennek,
és magamban aztán megdicsérlek,
hogy ismét sikeresen kiélhetted rajtam
mindazt a gonoszságot, amit én nem akartam,
és csőbe húztál, úgy ahogy azt kellett,
én viszont rájöttem, hogy mindemellett
haragudni rád ilyenért már nem tudok,
mert én szellemileg már nagycsoportos vagyok.
Hát mit is mondjak... ;o
VálaszTörlés...hogy az Anna nem normális :D
VálaszTörlés(esmael)