Falunap megvolt. Eső nélkül(!), ami nagy szerencse. Anyuval hajnali fél 4ig tartottuk a frontot, aztán csodával határos módon elindultunk haza. Mondjuk érdekes volt, mert én már 2kor éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége, ha reggelig lötyögök majd apukám rekedtes hangjára meg a midi-alapú dalokra, de azért jól éreztem magam. Találkoztam régi ismerősökkel, dumáltunk, hülyültünk, persze volt némi melankólia is, ami átjárta a faluház környékét. Megindul a szakítós időszak - szomorú, de nem tehetünk ellene semmit. Röviden és tömören meghallgattuk az érintett feleket, és konstatáltuk, hogy bár most rossz és fáj, de hosszú távon így lesz a legjobb mindenkinek. Aztán nekiálltunk inni. Bevallom, nem ittam szinte semmit, egy korty rosét meg 2 Fernetet, szóval nem volt igazán ereszdelahajam, de azért ígyis megvolt a hangulatom. Jó, mondjuk úgy mentem ki, h a francnak sincs kedve ilyen magas páratartalomban mosolyogni a többiekre, meg éreztem, hogy mocskosul hideg lesz már éjfél környékén, és hideg is lett, de legalább nem áztunk el (az esőtől). Kellett ez a báli zene, tökéletesen otthon éreztem magam a színpad előtt, bár tegyük hozzá, a tömeg fele nem is falubéli volt, szóval voltak azért érdekes arcok. Az viszont tény és való, h nem aludtam ki magam, szóval ma 10kor már fix, hogy vízszintesben leszek. Ami még kb. 1 óra tétlenkedés a házban, várakozás a gép előtt, egyek-neegyek viszhangok a fejemben, aztán némi forgolódás a paplan alatt, és álomvilág. Mozgalmasak az estéim, komolyan /CINIKUS/. Holnap meg vár a házimeló, de már azt is kezdem élvezni. Egy idő után megszokja az ember. Meg nemsokára új taggal gyarapodik a család, anyu szerint már jövő héten örömködhetünk, de ez majd kiderül. Meg jöhetne egy kis jóidő is már. Nem az a 40 fok meleg, hanem csak olyan szakadóesőmentes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése