Ma kapott el igazán az érzés, hogy vége a nyárnak. Legalábbis számomra. Bár az is lehet, hogy csak azért vagyok ilyen letargikus, mert éppen a nehéz napokban vagyok, mert hülye idő van, mert Hajnalkának agyvérzése volt, és mert egyszerűen csak akarom, hogy vége legyen. Mindjárt itt van augusztus közepe és még csak strandolni se volt lehetőségem elmenni. Éljen a válság. Na nembaj, de voltam Székesfehérváron... :) Jó volt, jól éreztem magam, csakhát vége lett gyorsan a hétnek is, örökké meg nem lebzselhetek ott, szóval ismét itthon tengek-lengek. Meg idegeskedek. Bár ez utóbbit elég jól tudom titkolni, szerintem mindenki teljesen érzéketlennek és nemtörődömnek hisz, csak mert nem omlok össze sírva. Nem érdekel, jogom van úgy feldolgozni a helyzetet, ahogy tőlem telik és ahogy nekem megfelel. Nem akarok megin közönyös lenni, csak ma ilyen kedvem van. Talán holnap emberibbnek tűnök majd önmagamnak. Addig meg toll a fülembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése