Szituációriport

(igen, a helyzetjelentés szóra gondoltam, csak felturbóztam egy kicsit)

Annyira jól szituált lettem az utóbbi időben, hogy el is felejtettem blogolni a semmiről, hát akkor most behozom a lemaradást.

Szóval mi is volt?

Ja igen, jól fölhergeltem magam azon, hogy a Modulo nem engedte elmenteni és véglegesíteni a beiratkozási lapomat, mert hogy az útlevélszám megadása kötelező. Jónapotkívánok kérem, 2007 még nem volt olyan régen, hogy ilyenekkel bürokráljunk (igen, ilyen szó tényleg nincs), meg egyébként is. De mitadisten, megint én voltam a hülye, és anyu felkapcsolta a körtét a fejem fölött: be kell írni a személyi igazolvány (obcsánszky, csak hogy pontos legyek) számát. Közben én írtam a TO vezetőjének, hogy mi a rákot csináljak, de azért már ki is nyomtattam sikeresen a lapot, holnap anyu föl is adja. Aztán talán már jövő héten végre aktiválhatom a félévemet. Ó, és a legjobb: három év kín és keserv után (azaz 2x3 órafelvétel, és az elcsusszant 4. évem nagyon lájtos volt, mer nem kellett 15 tantárgyat fölvenni) végre nem kell aggódnom, hogy betelnek az órák, és nem kell bammegolni reggel 8kor, hogy a szerver már megint túlterhelt és 1 másodpercen múlhat az órarendem. Most eszembe is jutott, hogy meg kéne nézni, nem változtak-e az időpontok, de majd a poszt után belesek az ETR-be.

Aztán még az a hihetetlen nagy izgalom történt, hogy voltam kettő darab órán az autósuliban, és a törvényeken kívül tanultam pár hasznos dolgot is. Van egy okostojásunk a csoportban, ő mondjuk nem idegesítő, mert legalább nem mond ökörségeket. Bezzeg a Mr. Funny Guy, na ő már néha pofátlan. Beszél az instruktor mondjuk bármiről, akkor neki mindig van valami vicces hozzászólása, vagy története, és még bele is beszél abba, amit az instruktor mond. Mondjuk még fiatal, kinőheti. Én csak köszönök, meg válaszolok, ha kérdeznek. Ha meg valamit tudni akarok, akkor meg megkérdezem, mert kérdezni is tudok. Egyébként meg kussban ülök, ásítozok, és koncentrálok a megértésre.

És aztán tegnap voltak itt keresztszüleim a lányukkal, akik USA-ban élnek, és ilyen nagyonritkán hazalátogatnak. Jó volt végre látni őket, főleg Rékát, mert kb. 10 éves korunk óta nem találkoztunk. De mintha mi sem történt volna ezalatt az idő alatt, közvetlenül tudtunk beszélgetni mindenféléről. És irigy vagyok rá, mert ő 1 év alatt megcsinálhatja a mesterszakot. Ráadásul Angliában. De talán még jövőre látom őt, Anglia azért mégis csak közelebb van, mint az USA, aztán 1 év múlva ő kezdi az orvosi egyetemet, onnantól kezdve nem hiszem, hogy sok szabadideje lesz. Lényeg, hogy jó volt látni a távoli "rokonokat" (mert vér szerint nem vagyunk rokonok, csak szív szerint).

És végre olyan majdnem nyárias idő van (még 1-2 napig) - tudom, ezt tőlem fura hallani, de azért a borongós/szeles/esős/viharos időt én sem szeretem sokáig. Főleg nem a nyugodt vasárnap késő délutánokon, amikor már tényleg nem lehet még olvasni se ilyen 5-6 óra tájban, ha elmegy az áram, mert setét lészen, ha borult az ég.

Elkezdtem újra az Avengers rajzfilmsorozatot nézni, mert bár van egy csomó filmem, amit még nem láttam, de mivel nem volt kedvem hozzájuk, ezért gondoltam, újra belevágok, mert csak az első két részt láttam. Meg végre letöltöttem a Green Lanternt is, remélhetőleg angolul, mert biztos, hogy elbaszták (komolyan elnézést kérek mindenkitől, akit sért ez a szó, de erre nincs jobb) a szinkront, felirat nélkül meg elvagyok, ha angol nyelvű filmről van szó.

És megin elkezdtem fordítani egy dalszöveget, de annyira szörnyen haladok vele, hogy egy darabig nem látja azt még senki, az fix. A Turning Tables fordítása is igen rossz lett, bár ott nem figyeltem a szótagszámra, meg nagyon hasonlót akartam magyarul, hát olyan lett, amilyen, majd még néha átnézegetem, hátha megvilágosodok közben.

Off mára.