hogy mi minden történt, mert hát mégegy ilyen durva hétvégém már rég volt. De ne szaladjunk előre.
Az ominózus Ádámmal való szerdai beszélgetés után kénytelen voltam úgy tervezni, hogy akkor vasárnap irány Pécs, hétfőn meg haza, a részleteket meg még kitalálom később. Aztán eltelt két nap szépen, csütörtökön elintéztem a fényképezkedést, meg bevásároltam pár drogériás cuccot (hajlakk, hajhab meg minden egyéb, ami kell majd a lagzis kinézetemhez :D), meg vettem egy Jeryy-s pólót is. Imádom, 2000 forintért meg nem hagyhattam ott. Jól ki is dögöltünk, mert hát a legnagyobb melegben jártuk be Esztergomot meg Párkányt. A péntek is gyorsan elment, meresztgetésekkel, síri csenddel és hullaszaggal, de nem érdekelt úgy igazán, korán feküdtem aznap.
Mivelhogy mentem fél 8-ra vezetni az autósuliba. Halálosan ledöbbentem, mert miután elbeszélgettünk az autókról, mi hol van benne stb. aztán meg ugye mentem a köröket a gyakorlópályán, aztán egyszercsak aszondja az oktatóm, hogy akkor még egy-két kör, aztán pihi, és utána megyünk ki. Ki? De hova, kérdeztem magamban, de akkor már nagyon cigizhetnékem volt, meg féltem is, úgyhogy kussoltam inkább. Aztán vezettem is, ki a városból a legközelebbi faluba, aztán onnan vissza. Persze csináltam egy csomó hibát, de hát első normális vezetésem volt, szóval elnézte az oktató. Még jövő héten szerdán meg csütörtökön vezetek, a többi időpont meg csütörtökön kiderül, mert hát onnantól már össze kell hangolni a sulibajárással. Ígyis el kell lógnom az első hetet, bár azt inkább a lagzi miatt. De nem is hetet, mert 2 nap az nem hét, szóval mindegy is.
Aztán vezetés után hazajöttem, elkezdtem díszessé varázsolni a körmeimet a szombat esti hippis lánybúcsúra, ami egyébként baromi jóra sikeredett a viharos szél meg a csöpörgő eső ellenére. Nagy buli volt, de ennél többet nem mondhatok :)
Kb. 2 óra körül el is tudtam aludni, aztán vasárnap már 8kor felvert a "ház zaja," de már megszoktam, nem ütött szíven a dolog. Reggeliztem, utána elrakodtam a szobámban, mert brutális rumlit hagytam a szobámban előző délután, szóval muszáj volt rendet varázsolni. Meg közben pakoltam is, mert hogy délután irány Pécs, de előtte még fél 2-re mentem a hívásra a menyasszonyi házhoz. Ez itt így szokás, akkor kötjük meg a vőfényeknek a pálcájukra a zsebkendőt meg a szalagot, meg a zakójukra a bokrétát, aztán elindulnak és végigjárják a falubéli rokonokat, hogy átadják a lagzis meghívót. Aztán közben eszembe jutott, hogy nem kell nekem elmennem vasárnap, hisz a nagybátyám hétfő reggel úgyis megy dolgozni Budaörsre, kirakhat az állomáson, onnan meg már bejutok a Déli pu-ra, onnan meg le Pécsre. Ezt gyorsan le is dumáltuk, aztán maradhattam a bulin, de 8-kor már itthon voltam, aztán kb. 10 körül aludhattam el.
Aztán hétfőn keltem fél 4-kor reggel. Igaz, hogy csak 4-kor akartam, de kidobott az ágy. Fél 6 körül indultunk itthonról, és kb. fél 12-re értem Pécsen az albérletbe (ja, közben sikeresen lett lakótársunk is :D). Onnan mentem 1-re a suliba beiratkozni, aminek kb. az volt a lényege, hogy alá kellett írnom a listán, hogy létezem, meg ki kellett töltenem az indexben néhány személyes adatot (ami egyébként is benne van a rendszerükben, de hát ők erre nem érnek rá), szóval igazából teljesen fölöslegesen mentem le, de sajnos muszáj volt. De gyorsan le is léptem, engem nem érdekelnek a hülyeségeik, amiket már 4 éve elég jól ismerek. Visszasiettem a lakásba, összepakoltam, aztán mentem is vissza a pályaudvarra. Pesten Viki barátném várt, volt időm csacsogni vele míg el nem jött az indulás ideje. Este 10-re értem haza, még kipakoltam, felvettem pár órát (a másik felét az előbb vettem föl), aztán mentem aludni.
Ma reggel olyan fél 7 körül meg kidobott az ágy (ez valami átok, hogy állandóan korán kelek), és hát nagy nehezen föleszméltem, nyeltem egyet, és ott abban a pillanatban sírni akartam, de legalább üvölteni a fájdalomtól, de hát hangom sem nagyon volt, nincs is, szóval csak kínlódtam. Próbáltam inni, hátha elmúlik, de ez nem jött össze. Kimásztam az ágyból a konyhába, bekaptam egy 1000-es C-vitamint, aztán visszafeküdtem, de aludni már nem tudtam. Aztán megkérdeztem aput, hogy leugrasztana-e dokihoz, mondta, hogy hogyne. Zuhany, öltözés, és már mentünk is.
Kapásból torokgyulladás, fáj, szúr, alig van hangom, és még antibiotikumot is kell szednem rá. Lázam szokás szerint nincs, úgyhogy nem kell kötelezően feküdnöm, de lehet, hogy kiüt majd az antibiotikum, mer már régen szedtem ilyesmit. De apukám kedves volt és vett mellé probiotikumot, amiből elvileg napi 4 kapszulát kéne bevennem antibiotikum mellé, hát majd meglátom, hogy alakul.
Már kínomban reggeli után picit elrakodtam a konyhában, mert most ugye itthon tesómék, ő a konyhában dolgozik, sógornőm meg gyorsan lement a két gyerekkel anyjához, mer hát senki se akarja, hogy betegek legyenek, pláne nem ő, de én se szeretnék megfertőzni senkit. De a doktornő nem is mondta, hogy fertőzök-e vagy sem, így nem tudom. Lényeg, hogy kerülöm a gyerekeket inkább, és sokszor mosok kezet.
Az a helyzet, hogy szerintem a kimerültségtől lettem beteg, mert tuti, hogy kicsit kikészült a szervezetem. Meg hát lehet, hogy megfáztam a szélben szombaton, vagy a vonaton a légkondiban, vagy a sok hideg folyadék. A franc tudja. De most asszem, pihenek egy kicsit, az ártani nem árthat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése