Visszatértem

Na? Hiányoztam?
Ne is tagadd! Úgyis tudom, hogy igen.
Neked, te drága, te kedves, akiért érdemes mindig és mindig visszatérni, akit érdemes szeretni, s akiért érdemes meghalni. Érted, aki bízol bennem és ismersz. Érted, barátom.
Neked, ki felneveltél és tanítottál. Lecsesztél, ha buta voltam, dicsértél, ha ügyes voltam. Neked, szülőm, kire büszke vagyok.
Neked, te elkorcsosult, pióca-faj, ki állandóan hátráltatsz. Mámoros pillanatokat hazudsz és csókokba rejtett téglákkal dobálsz, melyekből a falakat építem. Hamis ölelésed az erő, téves érintésed a cement. Neked, te felejtő, te átkozott férfi.
És neked, kegyelmes Istenem.
Bocsássatok meg!
Igazából elfogyott az "IGYÁL MEG", ezért jöttem vissza. Egyébként maradtam volna még... Mily szép és egyszerű ott az élet! De ti oda sajnos nem jöhettek velem. Meg van tiltva. Egyébként is, a végén még tönkretennétek azt a helyet...
Úgyhogy választás elé állított a vezetőség: vagy ez az örökös, nyughatatlan küzdelem veletek, vagy a békés és magányos Csodaország...
Én meg azt mondtam nekik, hogy kapják be, és otthagytam őket.
Visszatértem, hogy létrehozzam a saját Csodaországomat.
Az első lépés, hogy minden úgyanúgy folytatódjon, ahogy eddig...