A dolog úgy kezdődött, hogy hosszú volt a hét, és csütörtökön (mert pénteken nincs órám) bementem a városba végigjárni két Rossmannt, hátha találok még leárazott essence cuccokat, ami gyakorlatilag teljes siker volt, ugyanis találtam még két olyan termékből, amit mindenképp ki akartam próbálni (és hát 299 forint/termék eléggé meggyőző tud lenni :D ). Becsúszott persze egy szemhéjpúder is, a legeslegutolsó darab a drogériában, meg egy púderecset, az már mondjuk nem volt akciós, de úgyis kellett egy, és még így is olcsóbb volt, mint más hasonlók. No mindegy, megjutalmaztam magam, meg jártam egy kicsit, meg láttam sok-sok rendőrbácsit-nénit, mert valami agyatlan bombarobbantással fenyegetőzött (ezen kívül még 3 vagy 4 másik vidéki városban is), szóval böcsületessen végezték az erők a dolgukat, vigyáztak a jónépre. Persze voltak ilyen anyázós, megértő emberek, hogy nehogymár neki át kelljen mennie az út túloldalára, hogy bemehessen a zárkádba (mer ott van a zárkád mellett az APEH, új neve van, tudom, de nekem már csak APEH marad... és az ugye le volt zárolva a bombariadó miatt), meg különben is utálja a rendőröket. Ők is utálnak téged, szöszikém, mert ez egy borzasztó gonoszság, hogy neked pluszban gyalogolnod kell, hogy bejuss a zárkádba, és a bombariadó is csak kamu, és összeesküdött ellened a világ.
Eléggé elragadtattam magam, szóval vissza a lényegre: tehát hazaértem, és úgy döntöttem, szabadnapot tartok - semmi tanulás, csak úgy leszek és nem tanulok. Ádám nem volt itthon, így tényleg vadul belevethettem volna magam ennek előnyeibe, hogy pl. körömlakkozok meg mindenféle csajos dolgot csinálok, vagy csak nézem a sorozatom stb. Ennek ellenére 1-2 órán belül ebből semmi sem lett, mert annyira eluntam magam, hogy kínomban nekiálltam tanulni. Tehát valami nagyon komoly baj van velem (vagy csak megszoktam az állandó tanulást). Ráadásul se tegnap, se ma nem tanultam (na jó, ma olvastam két fejezetet az egyik szakdolgozathoz szükséges könyvből), és teljesen üresnek és haszontalannak érzem magam.
Talán ha holnap végre kitakarítom a hűtőt, visszatér belém az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése