... és csak árad a töménytelen információ-mennyiség, és te csak szívod magadba, nyeled, böfögsz, nyeled, mint aki 3 napja nem evett; és úgy érzed, h 'igen, ez az, talán majd most!', és büszkén vonulsz végig reggel a Honvéd utcán vagy az Ifjúság útján, h 'most akkoris átmegyek!'; aztán odaérsz, szétnézel a többieken - mindenki kétségbeesve, mert 'MINDMEGHALUNK!', 'meg fogok bukni', 'ki bukik még velem?' és hasonlók, és már azt se tudod, hol áll a fejed, h egyáltalán hogy vagy képes elbírni ekkora mennyiségű szarságot... ami nem is szar igazából, és vannak részek, melyek érdekesek is, de qrvára nem ez érdekel téged, csak az, h 'át kell mennem'; aztán az idő meghasad: pár másodpercre csend lesz a fejedben, síri csend /oh, erről eszedbe jut a graveyard poetry - 'de a francba is, hát kik is voltak ők?!'/ és hullaszag - és akkor 'mindent elfelejtettem!'; címszavak kavarognak benned, meg nevek és idézetek, és mindent összekeversz már, és meg akarsz halni, nem akarsz belépni a terembe...; és ekkor megjelenik a vizsgáztató, a csordával - tolongva és lökdösődve - bevonulsz a terembe, leülsz, de már nincsen semmi, csak a kétségbeesés, csak az, h 'á, mostmár leszarom', 'majd improvizálok', 'ennél rosszabb úgysem lehet' és hasonlók...
... és onnantól már csak Istenben, Fortunában, Allahban, Jahveban, vagy Sivaban bízhatsz, és visszazökkensz a valóságos időbe - hangzavar, elcseszett-rettegő fejek, üveges tekintetek, ez van; aztán kapod a lapokat, és körmölsz és körmölsz és körmölsz - a semmiért.
H munkanélküli senki legyen belőled, vagy egy begyöpösödött tanár az egyetemen, akinek a mindennapi öröme az, h kikészítse a tudásra szomjazó ifjúságot. És rájössz, h elcseszted az életed, mert csinálhattál volna jobb és hasznosabb dolgokat is, mint h az Állam Bácsi pénzén olyan dolgokat tunkolsz a fejedbe, amikkel nem sokra mész majd, ha esetleg a nyilvános WC-ben fogod takarítani mások fekáliáját. Mert ez a Bölcsészettudományi Kar: értelmetlen, felesleges, átlátszó, közhelyes - az "intelektüel" mainstream.
A mókuskerék nem áll meg, ha kiszállsz: véged - szétzúz a centrifugális erő. Végtagok nélkül pedig még kapálózni sem lehet...
...és csak árad a töménytelen információ-mennyiség...
... és onnantól már csak Istenben, Fortunában, Allahban, Jahveban, vagy Sivaban bízhatsz, és visszazökkensz a valóságos időbe - hangzavar, elcseszett-rettegő fejek, üveges tekintetek, ez van; aztán kapod a lapokat, és körmölsz és körmölsz és körmölsz - a semmiért.
H munkanélküli senki legyen belőled, vagy egy begyöpösödött tanár az egyetemen, akinek a mindennapi öröme az, h kikészítse a tudásra szomjazó ifjúságot. És rájössz, h elcseszted az életed, mert csinálhattál volna jobb és hasznosabb dolgokat is, mint h az Állam Bácsi pénzén olyan dolgokat tunkolsz a fejedbe, amikkel nem sokra mész majd, ha esetleg a nyilvános WC-ben fogod takarítani mások fekáliáját. Mert ez a Bölcsészettudományi Kar: értelmetlen, felesleges, átlátszó, közhelyes - az "intelektüel" mainstream.
A mókuskerék nem áll meg, ha kiszállsz: véged - szétzúz a centrifugális erő. Végtagok nélkül pedig még kapálózni sem lehet...
...és csak árad a töménytelen információ-mennyiség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése