Itthon

Azon kívül, hogy egyelőre elvesztegettem teljesen a mai napomat lazításra, azért mégis csak jó itthon lenni. Hétágra süt a nap, fúj a szél... ideális tavaszi idő van, bár a fenyőfákon kívül még nem sok zöldet látni. 

Tanulni még lesz időm este meg holnap, lazulni egy kicsit nem bűn. Meg amúgy is fáj a hasam, nincs is kedvem, se erőm a tanuláshoz, de még a rendrakáshoz se.

UPDATE:
Fordítottam adóbevallásos nyomtatványt, szóval mégis csináltam hasznosat is ma. Most már csak ki kéne találnom, hogy mit vacsorázzak... 

Tavasz köszöntő nyereményjáték! Urban Decay Naked 2! ~ Crystal ♥ Makeup Studio

Timi nyereményjátéka:

Tavasz köszöntő nyereményjáték! Urban Decay Naked 2! ~ Crystal ♥ Makeup Studio:

'via Blog this'

Mivel megint nincs jobb dolgom...

...ezért szokás szerint "na, írjunk a blogra is valamit" állapot van. Meg úgyis mindjárt befekszek az ágyba, és folytatom a könyv átnyálazását, ami a szakdolgozatomhoz kell. Szabadidős tevékenység, az már luxus lenne, ha a szabadidőmön kívül, de még a sulira elegendő energiámba beleférne ez is, dehát áldozatokat kell hozni a sikerért, és ismét elmondom, hogy vannak bölcsészek, akik tényleg nem lébecolnak agyba-főve a főiskolán/egyetemen. De én csak a magam nevében nyilatkozhatok. 

Holnap megint prezentáció, de legalább már több nem lesz ebben a félévben - vallásos költészet, pont nekem való, de legalább egy szarkasztikus szonettet "választottam" (ráböktem, h "jó lesz mondjuk ez," én mázlista!), így nem állok távol a témától; plusz a "Death, thou shalt die" végszó is szimpatikus. De két hét múlva ZH, meg a hó végére le kell adni egy esszét, április végére meg hármat 2 hét alatt, ami elég necces, ismerve a saját esszéírós szokásaimat, hogy egyhez kell legalább 3-4 nap, de a háromszornégy is csak 12, szóval megoldható. Meg jó stratégia ez az előredolgozás, csak bírjam fenntartani, és ha az esszéírás is belefér ebben a hónapban, mondjuk a szünetben, legalább vázlatok összedobása, máris sínen leszek. Bár ez a káosz, ami van/lesz, egyre távolabb rugdos a PhD-s álmaimtól, és talán nem is igazán nekem való a kutatás meg a főiskolás tanítósdi. Pedig biztosan izgalmas lenne sci-fi irodalomból doktorálni... Mindegy, rövidtávú célok előnyben, csak napról napra "élek." 

Na, mindjárt éjfél, máris elvesztegettem egy értékes félórát, amit olvasással tölthettem volna. 

A változatosság gyönyörködtet, avagy szerény életem anomáliája

A dolog úgy kezdődött, hogy hosszú volt a hét, és csütörtökön (mert pénteken nincs órám) bementem a városba végigjárni két Rossmannt, hátha találok még leárazott essence cuccokat, ami gyakorlatilag teljes siker volt, ugyanis találtam még két olyan termékből, amit mindenképp ki akartam próbálni (és hát 299 forint/termék eléggé meggyőző tud lenni :D ). Becsúszott persze egy szemhéjpúder is, a legeslegutolsó darab a drogériában, meg egy púderecset, az már mondjuk nem volt akciós, de úgyis kellett egy, és még így is olcsóbb volt, mint más hasonlók. No mindegy, megjutalmaztam magam, meg jártam egy kicsit, meg láttam sok-sok rendőrbácsit-nénit, mert valami agyatlan bombarobbantással fenyegetőzött (ezen kívül még 3 vagy 4 másik vidéki városban is), szóval böcsületessen végezték az erők a dolgukat, vigyáztak a jónépre. Persze voltak ilyen anyázós, megértő emberek, hogy nehogymár neki át kelljen mennie az út túloldalára, hogy bemehessen a zárkádba (mer ott van a zárkád mellett az APEH, új neve van, tudom, de nekem már csak APEH marad... és az ugye le volt zárolva a bombariadó miatt), meg különben is utálja a rendőröket. Ők is utálnak téged, szöszikém, mert ez egy borzasztó gonoszság, hogy neked pluszban gyalogolnod kell, hogy bejuss a zárkádba, és a bombariadó is csak kamu, és összeesküdött ellened a világ. 

Eléggé elragadtattam magam, szóval vissza a lényegre: tehát hazaértem, és úgy döntöttem, szabadnapot tartok - semmi tanulás, csak úgy leszek és nem tanulok. Ádám nem volt itthon, így tényleg vadul belevethettem volna magam ennek előnyeibe, hogy pl. körömlakkozok meg mindenféle csajos dolgot csinálok, vagy csak nézem a sorozatom stb. Ennek ellenére 1-2 órán belül ebből semmi sem lett, mert annyira eluntam magam, hogy kínomban nekiálltam tanulni. Tehát valami nagyon komoly baj van velem (vagy csak megszoktam az állandó tanulást). Ráadásul se tegnap, se ma nem tanultam (na jó, ma olvastam két fejezetet az egyik szakdolgozathoz szükséges könyvből), és teljesen üresnek és haszontalannak érzem magam. 

Talán ha holnap végre kitakarítom a hűtőt, visszatér belém az élet.