Karácsonyos

Visszatérve az előző poszthoz, a terv nem jött be, még egy esszét be kell adnom, de az már januárra marad, mert a tízoldalasat így is négy napig írtam...

Szóval kari van more!!!
Vagyis hogy lesz majd hétfőn, de hát már úszkálnak a halak a kádban (azóta már lehet, hogy inkább csak döglődnek):

Meg jön a nagytakarítás ezerrel, nem lesz unalmas a hétvége. Meg az ünnepek se...

Szóval lényegében nem történik semmi, lusta dög lettem. Fél 11-kor kelek délelőtt - reggel 7-8 helyett -, ami kissé felborította a rendszert. Úgyhogy ma korán fekvés van, végre, belövöm a Tedet (végre megnézem), és elalszok rajta. Jó sok filmet megnéztem mostanság, régi romantikus tinivígjátékokat (mer mér is ne), egy karácsonyi filmet, meg az új Batman-filmet. Bármit, csak tanulni ne kelljen... Majd januárban, addig meg valahogy túlélem a bűntudatot. 

Mer most ünnepelni kell, meg ugye minden évben van családi karácsonyi műsor (anélkül nem is karácsony a karácsony), plusz 3 kiló a már meglévő plusz 5 kilóhoz (de majd ledolgozom Carmennel), gagyi filmek a tévében, meg hát az elengedhetetlen nagy mennyiségű csillám, amit a műfenyő felöltöztetése közben összeszedek. 

Boldog karácsonyt! 

Megjött a tél is

Hóvihar van, legjobb idő az esszéírásra. Ja, igen, hát ez van meg volt - esszéírás minden mennyiségben, nem is volt nagyon kedvem blogolni ennyi pötyögés után/közben. A szorgalmi időszaknak hivatalosan vége, de még két esszét meg kell írjak (eléggé elcsúsztunk a határidőkkel, de legalább a tanárok megértőek voltak e téren), aztán csókolom. Terv: ma-holnap egy 4-5 oldalas, azután pedig egy 10 oldalas, remélhetőleg hamar megleszek velük, ugyanis hétvégére haza kell mennem. Bár valahogy nem áll rá az agyam, főleg azért sem, mert amióta megjött a tél, felborult az alvásigényem (egyre csak nő), ami ugyebár felborítja a napirendemet is. Ennyi a helyzetjelentés.

És végre voltam fodrásznál, hurrá! (És Ádámtól kaptam szülinapomra plüss Cookie Monstert!)

Esti programként új kinézetet is kéne eszkábálnom a blogra, majd meglássuk, mi lesz belőle. Majd ha megunom az esszézést, úgyis lesz ilyesmire időm :)

Őszzáró

(ha már pont ma leesett az első hó...)

Nem írom azt, hogy most tudatosult bennem, hogy nyár vége óta nem írtam semmit, mert igazából tudatosan nem írtam. Nincs kifogásom, csak egyszerűen nem volt kedvem írni. Pedig annyi minden történt...

Új emberkékkel élek együtt a régi albérletben, Ádám nélkül (aki most épp vadul írja a szakdolgozatát, hajrá neki innen is, több helyről kell az ösztönzés). Lényegében csak az egyik emberke új, a másik az egyik legjobb barátom, bár már a szobatársamról is elmondható, hogy kezdünk jól összebarátosodni. Szóval minden fasza, kivéve a felső szomszédokat, és persze hogy nincs Ádám.

A suliról inkább nem nyilatkoznék, szinte minden héten elkap a hiszti, hogy "naénmostmárténylegleszarom" vagy "itthagyomazegészetafrancbamersemmiértelme." Pedig jó helyen vagyok, jó tanárokkal, jó szaktársakkal, de egyre erősebb bennem az érzés, hogy másképp, enélkül a mesterszak nélkül talán jobb lett volna. De ha már elkezdtem, akkor be is fejezem, ne vesszen kárba az a sok energia, amit beleölök. Szóval ennél mélyebben nem megyek bele, most nem akarok megint rossz hangulatba kerülni.

Mivelhogy eljött az őszi szünet, és most itthon lébecolok (fenébe, el kell olvasnom egy regényt, és egy esszét is kell írnom, post-iteket kell szereznem, hogy charmokat írhassak, különben semmi se lesz belőlem). Szóval most csak pozitívan. 

Megviselt ez az óraátállítás, egész nap sötét is van, 8kor keltem, most meg már fáradt vagyok (hiányzik a napi zöld tea adagom), tegnapra meg aludtam szintén 8 órát, aztán délután még 2-t, csak hogy igényesen kipihenjem magam (nameg a péntek estét, aminek nagy berúgás lett a vége). 

Ma egész nap lustálkodtam, ruhákat kerestem, semmi extra. Outfitet kell kitalálnom a jövő hétfői retro szakestre, ezért kutatok mindenféle régi holmi után, főleg anyu cuccai között, de nem voltam képes felmerészkedni a padlásra a sok pók miatt... (tudom, ciki, de ez van - aminek nyolc lába van, az már nem e világról való lény) Pedig ott vannak ám az igazi kincsek, bezsákolva, és arra várnak, hogy én megtaláljam őket.

Nyárzáró

(Nem tudom, ki emleget, de nagyon csuklok...)

Hát véget ér a nyár is kb. 1 óra múlva, a szegényes fotónapló már kész (mer sok-sok nem publikus kép készült idén), már nagyjából be is vagyok pakolva; még reggel folytatás, szélvédőtisztítás, kis főzés meg sütés, aztán indul a mandula Pécsre. 

De a legrosszabb az, hogy nekem kell vezetnem odáig... Ez egyrészt baromira frusztrál, mert bár ismerem az utat, hisz nemegyszer végigautóztam már oda-vissza, de hát nem úgy, hogy én voltam a sofőr; másrészt meg örülök, hogy jóapám ennyire bízik bennem. Ami meg harmadrészt szintén frusztrál, mer nem akarok csalódást okozni. Nehezen alszok el ma, az is biztos...

De végre jobban megismerhetem a leendő szobatársamat. Jelentkezni egyhamar már nem fogok, mert még Internet az nem lesz pár napig. Nembaj, túlélem, van elég sorozat, meg ott a kis TV (már ha még fog valami adást...), meg hát majd sokat beszélgetünk. 

Érdekes lesz mindenesetre, de legfőképpen fura Ádám nélkül így három év együttélés után. De ezt a helyzetet is kénytelen leszek megszokni. Kicsit félek ettől a távkapcsolattól, de talán jó is kisül még belőle, hogy megjavul, ami elromlott.

A tárgyaim meg borzasztóan unalmasnak hangzanak, azt meg már előre tudom, hogy nagyjából mik az elvárások, szóval megint nem lehet lébecolni, meg már a diplomamunkát is el kéne kezdeni. De ha tudom tartani a tervet, hogy mindig előre dolgozok, akkor minden simán fog menni. 

Alvásidő vagyon, mert reggel 7-kor lesz az ébresztő...