Hát akkor így februárban boldog új évet!
Nem gondoltam volna pár hónapja, hogy össze kell pakolnom a fél életemet, és utolsó öt egyetemi hónapomat egy új helyen kell majd leéldegélnem. Hogy igazából mi is az oka, az baromi egyszerű, csak a körítés ködös és banális, és borzasztóan dühös vagyok emiatt. Ja, hát a kompromisszumok, az élet részei, nincs ebben semmi új. Folyamatosan csak a kompromisszumok, meg a tűrés, majd visszakézből gyomorszájon vágnak. És kénytelen voltam illedelmesen megköszönni. Ezen felül pedig szomorú is vagyok, hiszen három és fél évet lehúztam ebben a lakásban, és hát a megszokás nagy úr, nálam kifejezetten.
De hát föl kell állni, a gyomorszáj helyrejön úgyis, aztán tenni kell, amit kell, és kész.
Pakolni kell és újrarendezni mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése