Ma viszonylag minimális erőfeszítéssel olyan sok ötletet sikerült kicsikarnom magamból, hogy magam is meglepődtem, és ez azt is bizonyítja, hogy még egyelőre nem fenyeget a neuronelhalás veszélye. Persze azért nem érzem magam egyből világmegváltónak, mert hát az rendben van, hogy ötleteltem, azonban ezeket az ötleteket írott formában meg is kell valósítani. Okosossan. Meg az is zavar egy kicsit, hogy a fő témától ezek az ötletek egy kicsit távolabb állnak, mint ahol igazából állniuk kéne, de sajnos ezek az ötletek nem olyanok, mint Boborján, hogy oda állhatnak, ahová akarnak. De össze fogom hozni, jó lesz, legfeljebb a fő téma változik, csak legyen jó az egész és elégedett legyek vele. Meg a tanárok is. Bár addig még sokszor kell aludnom az ötleteimre, mire végső formájába erőszakolom ezt a szakdolgozatot. Most épp pozitív hangulatban vagyok még el nem készült művemet tekintve, és itt zárjuk is le a témát, mielőtt még belezavarodnék a folyamat elemzésébe, és elveszteném ezt az apró örömöt, amit ma éreztem. És érzek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése