Már annyira unom a várakozást, hogy kezdek megőrülni. Vigyen el valaki jó messzire innen az e-mail postafiókom néhány méteres körzetéből, aztán ne is hozzon vissza, csak június közepén.

Lájkolj és nyerj óriási essence csomagot! - Nesze!szer

Lájkolj és nyerj óriási essence csomagot! - Nesze!szer

A tételek összegyűjtésén túl és az államvizsgán innen gondoltam, postolom, hogy még nem ért el az idegláz, és még halál nyugodtnak érzem magam. Bár e mondat újraolvasása után már annyira mégsem...

Lényeg, hogy szakdoga bírálat még nincs, majd lesz egyszer, addig meg lelkem mélyén izgulok, hogy ne kapjak rossz értékelést. Pont ma jutott eszembe, hogy újra neki kéne esnem egy kis tanulmányozásnak, felfrissíteni a megszerzett tudást, hogy ne hidegzuhanyként érjen a 4 kérdés meg az ajánlott szakirodalom, de aztán rájöttem, hogy még a tételekbe se néztem bele, és az irodalommal kapcsolatosakra nagyjából emlékszek, de az alkalmazott nyelvészetes meg a sima nyelvészetes témák már eléggé régi és felületes emlékeket idéznek csak fel. És hát kicsit elkeseredtem, de nem álltam neki egyből tanulni. Főleg azért nem, mert még nincsenek kinyomtatva a tételek (155 oldal, csúnya egy szám) és nem akarom tönkrevágni a szemeim a monitorbámulással (megesett már párszor, fordítós házik meg vizsgák között...), meg egyébként is kényelmesebb leülni az ágyra és ténylegesen papíron olvasni az anyagot. Tudom, túl old-school vagyok, de így szeretem magam.

Szóval tanulás helyett takarítottam (miért van ez, hogy amikor tanulni kéne, valami belső kényszert érzek a takarításra???), de legalább szép lett a fürdőszoba meg a konyha. Az asztalomon a szokásos káosz uralkodik, megspékelve Ádám használt zsepijeivel (mert megint beteg szegény... csak el ne kapjam tőle...). De majd ezt is elrendezem, csak egyelőre nincs szívem megbontani a rendszert. Inkább sorozatnézéssel töltök még 1-2 órát, aztán alvás.

Egyébként meg boldog fagyos májust mindenkinek!

Nos, Firework-öt hallgatva, hasfájósan és kínlódósan leírom, hogy bár késve, de sikeresen leadtam a szakdolgozatomat. (juhéj!) Még nem tudok semmit, de reménykedek a jó értékelésben. Most jöhet lassan a záróvizsga-tételek tanulása, mert van belőlük bőven, és a nyelvészeti tételekkel már most nem vagyok kibékülve, de bizakodó vagyok. Ügyes leszek és baromira ideges, de az még messze van, szóval egyelőre nem idegeskedek rajta, még ráérek. Sok minden történt és történik velem és körülöttem, amikkel meg kell birkózzak, szóval fölöslegesen nem terhelem magamat még több feszültséggel. Ígyis kezdek összeomlani, szóval csak lazán. Csak lazán...